2014. február 10. - Egymásnak ellentmondó határozatokat tartanak hatályban a bíróságok a Sajóhídvégen kivágott erdővel kapcsolatos eljárásokban
A Kúriához és az Alkotmánybírósághoz fordult panaszával, nemrég pedig a Fővárosi Ítélőtáblánál fellebbezett a tarra vágott sajóhídvégi magánerdő résztulajdonosa, Perlaki Tamás, akinek történetével korábban már foglalkoztunk. Amint azt megírtuk, habár annak idején megtörtént a csereerdősítés egy másik területen, a hatóság most Sajóhídvégen is újratelepíttetné az erdőt a tulajdonosokkal, s ennek elmaradása miatt évről évre bírságot szab ki rájuk. A kacifántos történet azóta újabb csavarral bővült, nyilvánvalóvá vált, hogy az alperes erdészeti hatóság az egyik perben azt bizonygatja, hogy a tarvágás és a csereerdősítés szabályos eljárásban történt, egy másik perben viszont éppen az ellenkezőjét. Perlaki Tamás felperes dokumentumai szerint az ügyben a bíróságok rendszerint az állami érdekkörbe tartozó fél javára döntenek, még úgy is, hogy egymást kizáró határozatokat tartanak hatályban, az erdőtulajdonos bizonyítékait pedig – téves indokokkal – figyelmen kívül hagyják, így esélye sincs a jogi helyzet tisztázására.
A kavicsbányának szánt sajóhídvégi területen – amely a „Hernád-völgy Sajóládi-erdő különleges Natura 2000 természetmegőrzési terület” része – a kilencvenes évek közepén indult az erdőirtás, részben hatósági engedéllyel. Később a terület többségi tulajdonosaiból álló FATESCO Erdőbirtokossági Társulat – amelynek egyébként erdőgazdálkodói jogosultságát a hatóság korábban felfüggesztette – kezelhetetlen mértékű falopásra hivatkozva kért engedélyt a fák kivágására 1998. április 30-án. A FATESCO elnöke a kavicsbánya nyitására létrehozott Globál Invest Kft. vezetője volt.
Az erdészeti hatóság 1998. május 29-én kiadott határozatában felszólította a társulat elnökét, kezdeményezze a földrészlet termelésből való kivonását, és az annak megfelelő nagyságú, tornakápolnai területen végezzen csereerdősítést. Megállapították továbbá: „Mivel a termelésből való kivonás kavicsbánya kialakítása és üzemeltetése céljából történik, az erdőterület termelésbe való visszaállítására nincs lehetőség.”
Csereerdő állami területen
A termelésből való kivonáshoz az elvi hozzájárulást a hatóság 2001. október 2-i keltezéssel adta meg a Globál Invest Kft.-nek, hozzátéve, hogy „az elvi hozzájárulás nem jelenti az erdőterület igénybevételének engedélyezését”. Az Állami Erdészeti Szolgálat 2000. március 14-én adta ki az engedélyt a tornakápolnai erdőtelepítésre, 2009. december 9-én keltezett határozatában pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatósága befejezetté nyilvánította a csereerdősítést, mint írták: „Megnevezett erdőrészletek faállományai az előírtaknak megfelelnek, azaz az erdőtelepítési kiviteli tervben meghatározott fafajok egyedei megfelelő számban, arányban és minőségben jelen vannak.”
Ugyancsak az erdészeti hivatal 2010. február 2-án kötelezte a sajóhídvégi terület tulajdonosait, hogy „gondoskodjanak az erdő szakszerű felújításáról” 2011. május 31-ig. Az érintettek igencsak meglepődtek, hiszen okkal hihették, hogy az eljárás a sikeres csereerdősítéssel lezárult.
Az osztatlan közös tulajdonban lévő sajóhídvégi terület résztulajdonosa, Perlaki Tamás az erdőfelújítást elrendelő határozat ellen fellebbezést nyújtott be, amelyben felhívta az erdészeti igazgatóság figyelmét, hogy a Sajóhídvégen kivágott fák helyett Tornakápolnán, jóváhagyott tervek alapján megtörtént a telepítés, s a csereerdőt a hatóság már át is vette. Vagyis a sajóhídvégi erdőt, amelynek ő 25 százalékban résztulajdonosa (volt), az EBT tarra vágatta, hogy ott kavicsbányát nyisson, és a kivágott fákból származó bevételből Tornakápolnán, állami területen csereerdőt telepítettek. Perlakit az ezzel kapcsolatos eljárásokban nem tekintette ügyfélnek a hatóság, hanem csak akkor, amikor 2010-ben – tulajdonostársaival együtt – kötelezték az erdőfelújításra. „Tizennégy év alatt elvesztettem az erdőm teljes faállományát, hatmillió forint perköltségem keletkezett, most már a lakásomat is el akarják árverezni perköltségtartozás címén, köteleznek az újraerdősítésre, és annak elmaradása miatt évente 1,3 millió forint bírsággal sújtanak” – panaszolta lapunknak Perlaki Tamás.
Kavicsbánya egyébként végül is csak a szomszédos területen lett, mert az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága megtagadta a szakhatósági engedély kiadását, a kiirtott erdő helyén csak a kutatófúrásokig jutottak el, viszont az élőhelyet tönkretették, Perlaki szerint ott az újraerdősítés sikere erősen kérdéses lenne.
Duplán pótoltatnák a fákat
Tavaly májusban a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság megállapította, hogy „önmagában az a körülmény, hogy a FATESCO Erdő Birtokossági Társulat az erdészeti hatóság közreműködésével, engedélyével erdőtelepítési munkát végzett Tornakápolna (…) erdőrészletekben, mely erdőtelepítést az első fokú erdészeti igazgatóság (…) befejezetté is nyilvánította, még nem jelenti azt, hogy a perrel érintett erdőterület felújítása megtörtént volna. Az erdőtulajdonosok anélkül végeztek el egy csereerdősítést, hogy a perrel érintett erdőrészletek vonatkozásában az erdő igénybevételére ténylegesen sor került volna. (…) Felperes és tulajdonostársai erdő-felújítási kötelezettségétől csak abban az esetben mentesülhet, amennyiben a perrel érintett erdőrészletek igénybevétele megtörténik. Mindaddig, amíg erdő művelési ágban vannak nyilvántartva, az erdő-felújítási kötelezettség fennáll.”
Vagyis mivel papíron a sajóhídvégi terület továbbra is erdő, hiába telepítettek már másutt fákat a kivágottak helyett, a sajóhídvégi erdő visszaállításáról is gondoskodniuk kellene a tulajdonosoknak, akik minden jel szerint „elkapkodták” a csereerdősítést – noha arra is a hatóság kötelezte őket.
Perből kizárt bizonyítékok
Cikkünk megjelenése óta az ügyben nem történt előrelépés, sőt mind abszurdabb bírósági fejlemények követték egymást a folyamatban lévő perekben. Az erdészeti hatóság elleni, a Budapest Környéki Törvényszéken folyó kártérítési perben például azért nem tudott perújítást elérni a résztulajdonos, mert a birtokába került újabb bizonyítékokat a bíróság nem fogadta be. Az elutasítás indoklása szerint „a törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy perújítást csupán a per elbírálásakor már megvolt tényre vonatkozó bizonyíték vagy jogerős bírói, illetve más hatósági határozat alapján lehet kérni. Ennek ellenére az kétségtelen, hogy a perújítás alapjaként megjelölt ténynek már a megtámadott ítélet hozatalakor fenn kell állnia. A felperes azonban olyan közigazgatási határozatokra hivatkozott, amelyek a jogerős határozat meghozatalát követő tényre vonatkoztak.”
A Fővárosi Ítélőtáblához nemrég beadott fellebbezésében Perlaki Tamás hangsúlyozza, perújításnál nem a bizonyítékként előadott határozatok kelte a meghatározó, hanem az azokban szereplő tények időpontja. Vagyis ha egy 2013-ban tett nyilatkozat egy 1998–2000-ben lefolyt eljárásra vonatkozik, és azzal kapcsolatban szolgál eddig el nem bírált, fontos tényekkel, akkor ezt a bíróságnak figyelembe kell vennie, márpedig ebben az esetben pontosan erről van szó. Nonszensz, hogy az alperes erdészeti hatóság a kártérítési perben azt bizonygatja, hogy a tarvágás és a csereerdősítés szabályos eljárásban történt, ezért a hatóság kárfelelőssége nem állapítható meg, a Miskolci Törvényszéken folyó perben viszont azt állítja, hogy az újraerdősítés elrendelése jogszerű, mivel a tarvágás és csereerdősítés törvénysértő volt, pontosabban nem is történt meg, hiszen „kérelem hiányában nem folyt eljárás”. Az, hogy a különböző bíróságok egymást kizáró határozatokat tartanak hatályban, felveti a bíróságok felelősségét is – jegyzi meg Perlaki, aki szerint ügyében a bíróság rendszeresen az állami érdekkörbe tartozó fél javára dönt, az ellentmondásokat figyelmen kívül hagyva.
A történteket ahhoz hasonlítja, mintha valakire tévesen vetettek volna ki adót, majd úgy inkasszálták, hogy a polgár nem is tudott róla, a panaszát elutasítják, ismét kivetik az adót, megbírságolják, amiért nem fizeti be, a bíróság pedig közölné vele, hogy az biztosan nem úgy történt, ahogy állítja, mert az szabálytalan lett volna, és olyat a hatóság nem tesz, ha pedig folyószámla-kivonattal igazolni szeretné az inkasszót, akkor azt mondják, túl későn nyomtatta ki a kivonatot, ezért azt nem lehet figyelembe venni, inkább tessék csak befizetni azt a régi elmaradást…
„A hatóság és a bíróság a többi közt egy nagyon fontos bizonyítékomat nem engedi a perbe, ez a mindmáig érvényes, hatóság által előírt erdészeti üzemterv. Ez az üzemterv rendelkezett arról, hogy Sajóhídvégen az erdőt végképp meg kell szüntetni és helyette az erdőgazdálkodást állami területen, Tornakápolnán kell folytatni, mégpedig a sajóhídvégi faállomány kivágásával és a tornakápolnai csereerdősítés megvalósításával – mondja Perlaki. – Ez alapján az üzemterv alapján a Miskolci Törvényszéknek az újraerdősítés megismétlését elrendelő hatósági határozatot azonnal hatályon kívül kellett volna helyeznie, a Budapest Környéki Törvényszéknek pedig a miskolci bíróság előtt tett hatósági nyilatkozatok alapján el kellett volna rendelnie a perújítást.” A felperes úgy véli, azért nem adnak neki esélyt az ellentmondásos jogi helyet tisztázására, mert azzal a hatósági visszaélések és bírói tévedések olyan tömege válna nyilvánvalóvá, amitől most minden bíróság visszariad. Korompay Csilla