ILLEGÁLIS FAKITERMELÉS Jó volna, ha bűncselekménynek minősülne
Tavaly 153 millió forint bírságot szabtak ki a régióban illegális fakitermelés miatt. Ebből azonban csak 400 ezer forintot sikerült behajtani
Délalföld/Kecskemét – Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye területén az Állami Erdészeti Szolgálat Kecskeméti Igazgatósága látja el a hatósági feladatokat. Spiegl János igazgató hétfőn sajtótájékoztatón számolt be az illegális fakitermelők elleni szélmalomharcukról. Hazánkban a középkortól törvények szabályozzák a fakitermelést, jelenleg is hatósági engedély kell a vágáshoz. Az elmúlt években azonban elszabadult a pokol. A trükk lényege az, hogy a terület régi tulajdonosa csereszerződéssel megválik erdejétől. (Konkrét eset: 32 köbméter akác tűzifát kapott a régi tulajdonos a nemesnyárfákkal telepített, 14 hektáros földjéért.) Az új tulajdonos aztán engedély nélkül kivágatja a területén lévő fát, majd villámgyorsan eladja azt egy vállalkozónak. A hatóság rendszerint ekkor érkezik a helyszínre és tehetetlen. A vállalkozó bemutatja az adásvételi szerződést, a kidöntött fa jogszerűen az ő tulajdona, az előzményekhez és a területhez semmi köze. Mehet isten hírével – természetesen a farakománnyal együtt, amit nem lehet elkobozni sem. A hatóság ezt követően megpróbál az ingatlan tulajdonosának a nyomára jutni, akit azonban vagy nem találnak, vagy egy hajléktalanszállón élő, vagyontalan ember neve van megadva a csereszerződésben. Az erdőgazdálkodási bírságot így aztán képtelenség behajtani. Mivel a Dél-Alföldön az erdők 47 százaléka magánkézben van, hihetetlen nagy problémáról van szó. Fülöpjakabon például 60 hektár erdőt irtottak ki illegálisan, miközben a törvény szerint az Alföldön maximum 10 hektár egybefüggő erdő vágható ki egyszerre.
Spiegl János szerint szükség lenne arra, hogy az engedély nélküli fakitermelés a bűncselekmény kategóriába essen. Ez azonban már törvényhozói feladat. Fontos volna bevezetni a faanyag eredetigazolási rendszerét is, és a kereskedőket, felhasználókat szintén ellenőrizni kellene.
Odor József a Magánerdőgazdálkodók és –tulajdonosok Országos Szövetségének alelnöke úgy véli: nekik is elemi érdekük, hogy rend legyen ezen a területen. A szabályokat betartó, tisztességes erdőgazdálkodók járulékot fizetnek a kivágásért, így faáraik nem versenyképesek a feketén ügyködőkkel szemben. Felvetette a csereszerződéseket elkészítő ügyvédek felelősségét is. Ugyancsak szólt az iparszerű méreteket öltő falopásról, ami ugyan bűncselekmény, mégis nehéz elkapni a tolvajokat. A bandák mobiltelefonos riadó-láncot használnak, a darus kocsi előtt felvezető autó halad, így ki tudják kerülni az esetleges rendőri ellenőrzést.
Az állami erdőket kezelő Kefag Zrt termelési vezérigazgató helyettese, Szabó Tibor szerint vagyonvédelmi szempontból náluk jobb a helyzet, mint a magánerdőkben. Fűtési idényben leginkább akác tűzifát lopnak a kincstári erdőkből.
Mihályka Gyula
Erdei törvénykerülők
Az élelmes üzletemberek hihetetlen, profitra tesznek szert
A magán- és a közösségi érdek közt próbál – egyebek mellett – egyensúlyt találni az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996-os törvény. Nyilvánvaló, hogy a magánerdő tulajdonosának nyűg hatósági engedélyt szereznie a fakivágásra, fizetni utána a járulékot. Éves erdőgazdálkodási tervet sem nagy öröm készíteni. Többen vélik úgy: sokkal egyszerűbb egy hajléktalan közbeiktatásával engedély nélkül kivágni a fákat és gyorsan pénzhez jutni. Ugyanakkor nagyobb közösségünknek meg az az érdeke, hogy maradjanak erdők is, és ne megint a futóhomok legyen az úr.
A fakitermelés szabályozása nem mai keletű. II. Miksa 1565-ben már nyílt parancsot hozott az erdőrendtartásról. Mária Terézia A fáknak és erdőknek neveléséről és megtartásáról való rendelése 1769-ből való. Gyanítom, ezeket a rendelkezéseket nagyobb sikerrel tartották be anno, mint manapság az 1996-os törvényt. Na ja, egy ország jogbiztonságának fejlődése nem lehet töretlen. A visszafejlődés, a balkánosodás egy-egy területen úgyszólván kivédhetetlen. Fájó azonban, hogy uniós csatlakozásunk ellenére pont a természetvédelem egyik fontos ága van padlón - hosszú évek óta. Külön érdekesség, hogy az úgynevezett bukóember-jelenséggel továbbra sem tud mit kezdeni a magyar jogrendszer. Először 1990-ben tudósítottam ilyenről. Egy cipőgyárból vállalkozói pecséttel vitt el irdatlan mennyiségű lábbelit egy bt megbízottja. Persze, később nem fizettek az áruért. A rendőrök egy putriban találtak rá a 80 éves, 35 kilós ügyvezetőre, aki szalmán feküdt. Semmit nem tudtak vele kezdeni. Később is akadtak olyan bűnügyek, amelyekben az érintett elnök-vezérigazgató éjszakai nyughelye egy állomásparki pad volt. A borhamisításban is bevett szokás a bukóember alkalmazása és lám, az erdőirtásokban is bevetik őket. Az élelmes üzletemberek hihetetlen profitra tesznek így szert. Az állam milliárdos károkat szenved, a bukóember pedig valójában sosem bukik. A kör ezzel bezárul, és Mária Terézia sem tud már segíteni.