A kisvállalkozó magával rántotta az energiafüves programot
Egyelőre megfeneklett egy ígéretes és nagy ívű program, amelyet egy kis Békés megyei cég vehemens vezetője talált ki. Mi ennek az oka? Az ő kérlelhetetlensége? Más cégek és kutatóintézetek is részesülni akarnak a pályázati pénzekből? Egyéb?
A szarvasi Tessedik Sámuel Főiskola professzorának, Janowszky Jánosnak van egy ígéretes találmánya, a szarvasi I-es energiafű, amely alkalmas lehet nagy mennyiségű energia versenyképes áron való előállítására. Hazánk kiszolgáltatott a szénhidrogén importjának. Az is nyilvánvaló, hogy az olaj és a földgáz drágulni fog, ahogyan az energiaigények növekednek, a szénhidrogénkészletek pedig fogynak. Az Európai Unió is támogatja az alternatív energiaforrások arányának növelését.
Az energiafű megterem a gyenge minőségű földeken, és nem kell túl nagy területű birtok ahhoz, hogy eltartson egy családot. Zanócz István
nyugdíjas erdésztechnikus, a sarkadi ZÉ-FA Kft. tulajdonosa kidolgozott egy programot, amely a következő fő elemekből áll: ötven kilométeres körzeten belül energiafüvet termelnének a ma piaci gondokkal küzdő gazdák. A térség középpontjában létrehoznának egy 30 megawattos hőerőművet, amely az energiafűre - mint fűtőanyagra - alapozva elektromos áramot termelne. Ebben a folyamatban jelentős hulladék hő keletkezik, amelyet föl lehet használni egy cellulózüzem, illetve egy csomagolóanyag-gyár üzemeltetésére. Az energiafű a cellulózgyártásnak is megfelelő alapanyaga. Ugyancsak a hulladék hőre alapozva lehetne úgynevezett pelletáló üzemet létrehozni, amely az intézmények, háztartások fűtésére alkalmassá alakítaná át az energiafű-tüzelőanyagot. Az energiafű-mezőkön évente második kaszálást is lehet végezni - e sarjú állattenyésztési tápértéke hasonló a lucernaszénáéhoz -, így a nyáron szabadon legeltetett állatok téli takarmánya lehetne.
Zanócz István így foglalta össze a program előnyeit: a bioenergiának hosszú távú, biztos piaca van. A Papíripari Kutatóintézet szakvéleménye szerint Magyarországon a csomagolópapír-felhasználás évente bővül annyival, amennyit az energiafűből a hőerőmű hulladék hőjével elő lehetne állítani. A Gyulai Húskombinátban jelenleg is áll a vágósor az iparszerű állattenyésztés piaci problémái miatt. A biohústermelést viszont fel lehetne lendíteni, hiszen azt nem korlátozzák kvótával az Európai Unióban, és a fizetőképes kereslet is növekszik rá. A program elemei egymásra épülnek: mintegy négyezer mezőgazdasági termelőnek biztos, a külgazdasági helyzettől kevéssé függő piacot teremt az energiafűre épülő vertikum. A hőerőmű, a cellulóz- és papírgyár, a pelletáló üzem, valamint mindezek logisztikai igénye legalább 1500 munkahelyet teremt. Békés megye centrumában, a sarkadi, a gyulai, a békéscsabai és a békési kistérség központjában kellene elhelyezni az üzemeket, így mindegyik terület lakossága részesülne az előnyökből.
Zanócz István azt is hangsúlyozta: az általa összességében 40 milliárdosra becsült fejlesztés minél nagyobb részét kellene európai uniós támogatásból megvalósítani, hogy minél kevesebb pénzügyi befektetőt kelljen bevonni a programba. A cukoripar, a növényolajipar példájából okulva azt szeretné, ha a bioenergia-termelés és a köré épülő kiegészítő ipar profitjának lehető legnagyobb része is helyben maradna. Ezért a leendő tulajdonviszonyokat úgy képzeli el, hogy az agrártermelők európai típusú szövetkezetbe szerveződnek, mivel így ők kaphatnak jelentékeny uniós támogatást a feldolgozásra. Ha pedig tulajdonosok lesznek például a hőerőműben vagy a cellulózgyárban, akkor azok nyereségének egy részét is megkaphatnák osztalék formájában.
Elképzelésével a vehemens modorú erdésztechnikus először a sarkadi kistérség vezetőjét, Tóth Imre sarkadi fideszes polgármestert kereste fel, aki azonban nem mutatott komolyabb érdeklődést iránta. Így Zanócz István a Gyula és Környéke Többcélú Kistérségi Társulásnak ajánlotta fel programját 2004 őszén. (A társulás a napokban a választói adatok tárolása miatt került a sajtó és a rendőrség látókörébe - A szerk.) Ott először lelkesedtek, különösen Perjési Klára, Gyula MSZP-s polgármester asszonya. Az Energiagazdálkodási (EGI) Rt.-től kértek egy elő-megvalósíthatósági tanulmányt, amely igazolta az előzetes elvárásokat. A ZÉ-FA Kft. és a Gyula és Környéke Többcélú Kistérségi Társulás ezek után létre is hozott egy 50-50 százalékos tulajdoni arányú közös társaságot, a Biomassza Kft.-t. További pályázati pénz kellett volna a részletes megvalósíthatósági tanulmányokra, tervekre, engedélyezési eljárásokra. Ekkor került a képbe egy fővárosi pályázatíró cég, a K+F Kutatásfejlesztési Tanácsadó Központ, amely tizenkét éves működése alatt 38 milliárd forint értékű pályázati pénzt nyert el megbízóinak. Lőrincz Sándor, a K+F ügyvezető igazgatója és fő tulajdonosa azt mondta: őt Perjési Klára, a kistérségi társulás elnöke kereste meg, hogy segítsen pályázati forrást találni az elképzelés finanszírozására. Az eredeti programhoz jól illeszkedő pályázati lehetőséget nem találtak azokban a hónapokban, viszont a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) által kiírt Asbóth Oszkár húzóágazati innovációs pályázat legalább részlegesen alkalmasnak látszott a kitűzött célok eléréséhez. Az NKTH pályázatán új kutatási eredményeket kell produkálni, megfelelő referenciával rendelkező cégeknek és kutatóhelyeknek kell benne részt venniük - az pedig, hogy helyben hasznosítsák a biomasszát, a támogatandó célok közé tartozott. Ehhez létrehoztak egy kilenctagú konzorciumot 1,7 milliárd forintos kutatási-fejlesztési programmal, amelyből 1,2 milliárd lett volna a támogatás. Békés megyéből helyet kapott benne a ZÉ-FA Kft. is 50 millió forintos támogatási kerettel.
Zanócz István ekkor még nem ellenezte az elképzelést. Később azonban meggondolta magát, és a konzorcium tagjaként kérte a pályázat elbírálásának felfüggesztését. Ilyen jogi lehetőség azonban nincs, így az NKTH a teljes pályázatot elbírálás nélkül elutasította, mivel a ZÉ-FA Kft. visszalépése miatt megváltozott a konzorcium összetétele.
Perjési Klára, Gyula polgármestere azt mondta: Zanócz István maga szegte meg az aláírt nyilatkozatát. Szerinte Zanócznak csak annyi köze van a programhoz, hogy ő hívta fel rá a figyelmet. A megvalósításhoz nincs elég pénze sem a kistérségnek, sem a ZÉ-FA Kft.-nek. Korábban több bank megkérdezte: mire adnának hitelt, amikor hiányoznak a megfelelő kutatási eredmények, hatástanulmányok? Perjési Klára szerint Zanócz István végig meghatározó befolyást akart gyakorolni a programra, és amikor látta, hogy az kikerül a befolyása alól, akkor megtorpedózta a pályázatot.
Zanócz István viszont úgy értékelte a történteket, hogy már mindössze néhány kutatási-fejlesztési kérdés volt nyitott, amit részben külföldi cégek hamarosan megoldanak, részben az EGI Rt. körülbelül 300 millió forintból megoldott volna. Zanócz szerint ugyanakkor például a Műegyetem, a Gödöllői Szent István Egyetem, az MTESZ olyan feladatokat vállalt, amelyek elvégzésére nincs szükség. Vagy azért, mert olyan dolgokat kutatnának, amelyek már ki vannak találva, vagy azért, mert nem tartoznak a programhoz. Lőrincz Sándor, a K+F vezetője szerint viszont a tervezett kutatás-fejlesztési program azért vállalt fel szélesebb körű innovációs feladatokat, mint amit a gyulai kistérség igényelt, mert ezzel az elbírálási szempontoknak jobban megfelelt. Szerinte egyébként a bírálók dolga lett volna eldönteni, hogy jó-e vagy sem a beadott pályázat, amit Zanócz István maga is aláírt, de erre már nem kerülhet sor, mert a ZÉ-FA Kft. tulajdonosa a pályázat érdemi értékelését is meghiúsította.
Zanócz István viszont azzal érvel: ő, aki hosszú évek óta ingyen dolgozik a programon, lényegében kimaradt volna az egészből. Ennél fontosabb azonban szerinte az, hogy ha Békésben nem valósul meg néhány éven belül az energiafűre épülő iparprogram úgy, hogy a vertikum profitjának nagy része a helybeliek kezében maradjon, akkor a hozzá kapcsolódó térségi felemelkedési esélyek is elszállnak.
A program elemei egymásra épülnek: mintegy négyezer mezőgazdasági termelőnek biztos, a külgazdasági helyzettől kevéssé függő piacot teremt az energiafűre épülő vertikum.
Tanács István