Barátságtalan szabályozás és ellenérdekeltség nehezíti a zöldprojekteket
Annak idején, még a csatlakozás időszakában éppen ezt reméltük az EU-tól: támogatásai révén esélyt ad egy-egy régiónak vagy ágazatnak a látványosan gyors felzárkózásra.
A második nemzeti fejlesztési tervben (NFT) nyolc úgynevezett komplex program kap esélyt: tárcaközi együttműködés révén olyan területek juthatnak hozzá plusz anyagi és szellemi forrásokhoz, mint például az oktatás, az egészségügy - vagy éppen az alábbiakban bemutatott zöldenergia-hasznosítás.
A komplex programokról elég annyit tudni, hogy azok lesznek a 2007 és 2013 között megvalósuló második NFT "főszereplői". Egy-egy komplex program valójában olyan összefüggő intézkedéscsomagokat takar, amelyeket több minisztérium koordinálásával és az EU-támogatások igénybevételével, a magánszektor bevonásával valósítanak meg. A cél, hogy a kezdeti ráfordítások után a program "önjáróvá" és önfinanszírozóvá váljon. Ennek a megújuló energiaforrások többségénél ma még főleg közgazdasági (elsősorban adórendszerbeli) akadályai vannak - a programnak tehát az alkalmatlan szabályozók eltakarítására is ki kell terjednie.
A zöldenergia használata számos gazdasági és talán még több, nehezen forintosítható előnnyel jár. Ez utóbbiak közé tartozik az uniós megújulóenergia-célok teljesítése éppúgy, mint az üvegházgáz-kibocsátás csökkentése vagy az egészségtelenül magas energiaimport-függőség mérséklése. Egyértelmű gazdasági haszon például a felszabaduló szén-dioxid-kvóták eladása, a piacképtelen mezőgazdasági termékfelesleg egy részének "felszívása" és ezen keresztül a vidék népességmegtartó erejének stabilizálása.
A program része lesz az energetikai célú biomassza (olajos magvak, cukorrépa, kukorica, búza, energiaültetvények) termeltetése, a biomasszafűtés elterjesztése, a biomassza-üzemanyagok (biodízel és bioetanol) használatának ösztönzése, a biogázrendszerek fejlesztése, valamint a nap-, szél-, geotermikus és vízenergia-projektek támogatása. Ide tartozik még néhány vertikális intézkedés (gyártási hátterek létrehozása, szaktanácsadás és oktatás megszervezése), valamint a kapcsolódó jogszabály-alkotási és kutatás-fejlesztési feladatok elvégzése is.
Mint Nemes Csabától, a környezetvédelmi tárca fejlesztéspolitikai főosztályvezetőjétől megtudtuk, támogatott megújulóenergia-projektek most is zajlanak, ám ezek között több a rossz, mint a jó példa. A nagy erőművek fafűtésre történő átállítása nem igazi áttörés (nem is biztos, hogy környezetvédelmi szempontból előnyös), viszont az energiaültetvény (energiafű, energiaerdő) alapú megoldásokat érdemes lenne támogatni. Ezek a tervek szerint kis "támogatásintenzitású" tevékenységek lesznek, vagyis egy-egy projekt költségvetésének legfeljebb 30-40 százalékát lehet támogatásból fedezni.
Komplex egyrészt attól lesz a program, hogy a környezetvédelmi mellett az agrár- és vidékfejlesztési szempontokat is beleépítik (ami többek között új támogatási lehetőségeket is jelent, ha például az energiaültetvény mezőgazdasági termőföld helyén létesül). A gazdasági szabályozókat is úgy igazítják, hogy a gazdálkodóknak megérje "energiatermeléssel" foglalkozni.
Jelenleg a barátságtalan szabályozási környezet mellett (amelyre a legjobb példa, hogy Ausztriában ingyenparkolást kap, aki öntevékenyen biodízellel hajtja az autóját, Magyarországon viszont jövedéki bírságot) az energiaszektor ellenérdekeltsége a legfőbb akadály. Mint Nemes Csaba fogalmazott, az ágazat régi szereplői egyrészt új (ráadásul támogatásokkal kistafírozott) versenytársat látnak a "megújulósokban", másrészt technikai nehézséget, különösen az időjárásfüggő (nap, szél) alkalmazásokban.
Itt adódik igazán lehetőség a komplexitás demonstrálására, hiszen az akadályok legyőzéséhez több tárca (PM, GKM, FVM, KVVM) összehangolt munkájára lesz szükség. Erre az együttműködésre többek közt Gyulán láthatunk a jövőt előrevetítő példát: ott olyan energiatermelő komplexum készül, amelyben egy szélfarm és egy biomassza-erőmű öszszekapcsolásával hoznak létre az időjárástól függetlenül mindig üzemeltethető, helyi energiarendszert.
A legproblematikusabbnak jelenleg a komplex program üzemanyag-termelési "fejezete" látszik, mert az állam egyelőre csak az adóbevételeit apasztó ellenfélként tekint a bioüzemanyagokra. Tény, hogy a bioetanol és a biodízel csak akkor lesz versenyképes, ha az állam mutat némi önmérsékletet adóztatásuk terén - de a mérleg másik serpenyője sem üres, hiszen ezáltal kisebb lesz például az energiaimport-számla. A projekt részeként megpróbálják majd számszerűesíteni az előnyöket, és így megvívni az adócsatát a pénzügyesekkel. Ahol nincs vita, az a biogáz-hasznosítás: az új szennyvíztisztítók (például a Budapesten épülők) már a biogáztermelést is lehetővé teszik, és ugyanilyenre tervezik az EU-támogatással készülő kommunális hulladéklerakókat is.
A zöldenergia komplex program készítői 100-150 milliárdos uniós támogatással számolnak a következő hét évben - ez egy nagyságrenddel több, mint amennyit a zöldenergia-szektor eddig (támogatások és megemelt átvételi árak formájában) kapott. A pénz pályázati úton, illetve kisebb részben normatív támogatásként kerül majd termelőkhöz.
Hargitai Miklós