2015. február 05. - A kocsányos tölgy lett az idén az év fája
Az Országos Erdészeti Egyesület által meghirdetett versenyen a kocsányos tölgy 1694, a jegenyenyár 741, a virágos kőris 673 voksot kapott.
A síkvidékekre jellemző fafaj akár 40 méter magasra megnő, de ismertek voltak olyan példányai is, amelyek magassága megközelítette az 50 métert. Törzsátmérője tekintélyes, a svédországi Kvill községben található Rumskullaeken névre keresztelt egyede 14,75 méter törzskerületű. A legidősebb példányt - amely Dániában található - 1500-2000 évesre becsülik. Az Európában élő 24 tölgyfaj közül a legnagyobb areával rendelkezik: teljes mértékben meghódította Nagy-Britanniát, elérte a Skandináv-félsziget déli részét, keleten egészen az Urálig hatolt, de Dél-Európa legdélibb területein és a magashegységek magasabb régióiban már nem található meg.
Magyarországon a nagyméretű példányok már igen megfogyatkoztak. Simonkai Lajos botanikus 1871-ben a Szabolcs megyei Halász (ma Nagyhalász) községben 30 méter magas, 14 méter törzskerületű kocsányos tölgyről számolt be, a Vas megyei Zsennye határában álló, közelmúltban elpusztult fa törzskerülete 10,2 méter volt. A hédervári Árpád-fát tartják a legidősebb hazai egyednek, életkorát a szakemberek 700 évre teszik, a nép ezerévesnek mondja. Az évszázadokkal korábbi erdőirtások, folyószabályozások és lecsapolások, a síkvidéki termőhelyek megváltoztatása a kocsányos tölgy állományainak fogyását okozta, ezért már alig találni évszázados matuzsálemeket, roppant méretű óriásokat e fafajból.
A kocsányos tölgy egyike a legkülönfélébb módon hasznosított fafajainknak. Kemény, szívós fája a hajóépítésnek és a kádáriparnak volt fontos nyersanyaga, de hidak, zsilipek építésénél, lakóházak és kocsik, valamint asztalosipari termékek, vasúti talpfák készítésénél is főként ezt a faanyagot alkalmazták. Makkja évszázadokon keresztül fontos takarmány volt. Nagy Ildikó