2015. augusztus 17. - A szenzációra éhes - sem embert, sem állatot nem kímélő - bulvársajtónak és a látványvadász filmeknek egyaránt nagy szerepe van abban, hogy a közvélemény sok rosszat feltételez a vadászokról.
Általánosít és elítél: trófeákat gyűjtenek minden áron. Lőnek, ha kell, ha nem. Baleseteket okoznak. Gonosz orvvadászok járják az erdőt-mezőt.
Kivételek, amelyek erősítik a szabályt. Azt, hogy a vadászélet egy pici szelete lehet csak, amikor eldörren a puska. Fel kell készülni először is erre, megismerve a törvényeket, az írott és íratlan szabályokat. Az elődök példáit, a vadászat etikáját, a tisztességet. A természet csodálatát és szeretetét.
Köztudott, a vadász fizet azért, hogy vadászik, hogy egy vadásztársaság tagja lesz. Az már nem annyira, hogy télen, a legnagyobb hidegben is dolgoznak a vadászok, az erdészekkel karöltve figyelnek arra, legyen elegendő ennivalója a vadnak. Kánikulában ők tudják, hol lehet, hol szükséges vízhez juttatni a szomjazókat. Összefognak az önkormányzatokkal a vadkár enyhítése, elkerülése érdekében. nem szemetelnek, viszont gyűjtik a szemetet, értesítik az illetékeseket az illegális szemétlerakókról, és még sorolhatnánk.
Egyszer persze eljön a lövés ideje, de az sem törvényszerű, hogy mindig, mindenképpen elsütik a puskát. Sok szép és igaz történetet hallottam a megyei vadásznapon is arról, hogy csendben, hosszasan nézte egymást az ember és az őz; fotó készült a szarvasról, rókáról, kicsinyeit terelgető vaddisznóról.
Előbb-utóbb kiközösíti azokat a vadászok kisebb és nagyobb csoportja, akik szégyent hoznak rájuk. És ez így van jól. Nehéz összehasonlítani az egyes szakmákat, hivatásokat, hobbikat, ráadásul pontos kép egyikről sem létezik. A vadászatot lehet szakmának, lehet hivatásnak, hobbinak, szenvedélynek nevezni, de leginkább az a találó, hogy életforma. Akik ezt vállalják, életre szóló esküt tesznek, olyan összetartó közösség részei lesznek, ahol a harmónia ezernyi árnyalatát lehet nap mint nap keresni, megtalálni, majd újra kezdeni a keresést.
Figyelemfelkeltés ez a jegyzet, talán kedvcsináló is ahhoz, hogy ki-ki többet tudjon meg a nemes időtöltés hátteréről. Nem utolsósorban ajánlom mindenkinek Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán írásait, valamint - talán meglepő - Fekete István és Wass Albert novelláit. Ők úgy látták meg a természet csodáit, hogy utána a hangulatot, az érzést a magyar nyelv gyönyörű szavait gondosan egymás mellé-mögé szőve vissza tudták idézni nekünk. Lövés előtt vagy éppen lövés helyett találkozzunk velük. Mórocz Károly