Falusi élet - Mindent megtalálnak, ezért nem vágynak városba
Darvaspusztára érkezve az út mentén egy nagy, sárga színű ház tűnik ki a fák mögül. A nagy portán traktorok, mezőgazdasági gépek, láthatóan sokszor használt eszközök tulajdonosuk, Skrut Zoltán épp eboltásból hozza haza Sanyit, a fehér pulikutyát, ami rutinosan ugrik ki a terepjáróból. Látszólag nem viselte meg a kötelező injekció, gazdája mégis óvatosságra int, amikor barátkozni szeretnék a kutyussal. - Kicsit hamis, nem lehet tudni, épp milyen kedve van, vigyázzon vele - mondja, miközben bemegyünk az udvarba. Itt a ház előtti homokkupacon a család legkisebb tagja, a 16 hónapos Kármen játszik önfeledten az édesanyjával, majd ők is bejönnek a házba.
- Mezőgazdaságból és fakitermelésből élünk - mondja Skrut Zoltán. - Én itt nőttem fel, a szüleim most is itt élnek néhány házzal arrébb, és valahogy itt ragadtam. Néhány évet éltem Kaposváron, de hazajöttem. Jobb itt az élet. A mezőgazdaság most nehezen megy, fával kapcsolatos munkát főleg az erdőgazdaságtól kapunk, messzebbre nem megyünk, így az van, ami helyben van, de összességében megélünk. Van kiskertünk, amit lehet, megtermelünk és folyamatosan szépítgetjük a házat. Most hatan lakunk itt, hogy a fiamék is nálunk vannak, de jó is ez így. A pici nagy öröm mindannyiunknak és szerintem neki is jobb, hogy nyugalomban nevelkedik.
Én Marcaliból jöttem ide másfél éve, mikor a kislány megszületett. Azóta élünk így együtt a párommal és a szüleivel - mondja Kármen édesanyja, a 22 esztendős Horváth Klaudia, aki ifjabb Skrut Zoltán kedvese. - Eleinte kicsit furcsa volt a csönd, a nyugalom, de mára megszoktam. Meg is szerettem ezt az életformát. A kislánynak biztosan jobb, hogy így, ilyen környezetben, jó levegőn nő fel és nem a város zajában. Hiányozni sem hiányzik már semmi. Eleinte az volt furcsa, hogy nem lehet csak úgy elugrani a boltba, ha valamit elfelejtettünk megvenni. Másképp kell vásárolni, tervezni kell a mindennapi dolgokat, de ezt is megszoktam. Hetente egyszer vagy kétszer bejárunk Atádra, néha Kanizsára nagyobb bevásárlásra, megveszünk mindent, amit kell. Más minden megvan, a közművek közül csak gáz nincs, de az nem is hiányzik. Itt úgyis mindenki fával fűt.-
Anyósa csöndben mosolyog a fiatal lány mondatain, talán azért is, mert neki is meg kel-lett szokni a falusi életformát.
- Mi már 22 éve így élünk, régen még busszal jártunk vásárolni, szerencsére jó a közlekedés - veszi át a szót Schmied llonka: - Én annakidején Csurgóról jöttem el az élettársamhoz, aztán megszületett a két gyerekünk, már csak ezért is itt maradtunk. Zoltán már 24 éves, a lányunk, Ilona 17, ő most Kaposvárra jár a Széchenyibe, és főiskolára szeretne majd menni. Most azt tervezi, hogy erdészetire megy Sopronba, annyira megszerette az erdőt, a fákat, a természetet. Ebbe nőtt bele, volt hol megismerni, megkedvelni ezt a világot. Zoli most itthon dolgozik az apja mellett. Sok a munka. Klaudia ugye most gyesen van a picivel, mellette óvónőnek tanul, idén végez.
- Nem akarok a szakmámban dolgozni - szól közbe Klaudia. - Még nem tudom, mit
akarok csinálni, de óvónőként biztos nem helyezkedem el. Talán tovább tanulok, de egyelőre nincs elképzelésem, hogy mit. Még van egy kis időm a döntésre, amíg a pici három éves nem lesz.