Bár információink szerint a koalíciós megbeszéléseken sem a zöldminisztérium átszervezése, sem a potenciális miniszter(ek) személye nem került érdemben terítékre, a kormányzati struktúra átalakítása kapcsán megfogalmazódtak már bizonyos elképzelések a tárca jövőjéről. A legfontosabb, hogy a zöldtárca megszüntetésének ötlete - nem utolsósorban a civil szféra egységes tiltakozása nyomán - a jelek szerint lekerült a napirendről.
A szó most már csak arról folyik, hogy a jelenlegi, vagy annál szélesebb hatósugárral működik-e tovább a minisztérium. Mivel az új kormányban kevesebb tárca lesz, mint az előzőben, a logika inkább az utóbbit diktálná, s a témához eddig hozzászóló zöldszervezetek is ezt sürgetik.
Mint Lukács András, a Levegő Munkacsoport vezetője kérdésünkre kifejtette, a rendszerváltás óta eltelt időszak egyértelmű tapasztalata, hogy a tárca hatékonyságát leginkább a miniszter személye határozza meg. - Fontos, hogy ne legyen teljesen járatlan a környezetvédelemben, de még sokkal fontosabb, hogy kellő politikai súllyal rendelkezzen, és lehetőség szerint a nagyobbik kormánypárt delegáltja legyen - fogalmazott a környezetvédő, arra is emlékeztetve: a környezetvédelem a legerősebb kormányzati pozícióban Baja Ferenc idejében volt, nem véletlen, hogy akkor született meg a legtöbb ma is használt zöld jogszabály, illetve a mára már megszüntetett, korábban a környezetvédelmi fejlesztések lehetőségét nagyságrendekkel növelő környezetvédelmi alap. Van még két, civil és szakmai konszenzust élvező elvárás: az új miniszter ne tartozzon egyik, környezetügyben érintett nagy gazdasági érdekkör (vagyis az agrárium és a bányászat) lobbistái közé sem, és szakmai ügyekben működjön együtt a zöldszervezetekkel. (Több forrásból megerősített információink szerint eddig egyedül Szili Katalin parlamenti házelnök, volt környezetvédelmi államtitkár neve merült fel félig-meddig komolyan a poszt kapcsán, ám mivel sokkal nagyobb az esélye, hogy ő a következő ciklusban is házelnökként folytatja, a személyi kérdés továbbra is nyitottnak tekinthető. Különösen most, hogy az árvíz sikeres menedzselése kapcsán a jelenlegi tárcavezető neve is újra bekerült a kalapba.)
Ami a feladatokat illeti, a civil zöldek elképzeléseiben egy továbbfejlesztett, az összes természeti erőforrást felügyelő tárca szerepel. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a meglévő feladatkörök (környezetvédelem, természetvédelem, vízügy) mellé ide kerülne az állami erdővagyon kezelése (a jogszabályok szerint az államnak természet- és tájvédelmi, illetve rekreációs okok miatt van erdeje, ennek azonban ellentmond, hogy ma a "termesztési" elvű FVM-hez, illetve profitorientált erdőgazdaságokhoz tartoznak az állami erdők), esetleg a vadászat is. Kiterjedhetne a zöldminisztérium fennhatósága az ásványvagyon kezelésére, valamint a kormányzati ciklusokon átívelően a helyét kereső vidékfejlesztésre is. Utóbbi esetében a legnyilvánvalóbb a váltás indokoltsága: az agrártárca szemmel láthatóan nem tudott megbirkózni azzal a kihívással, amit a nagyüzemi agrárlobbi, a családi gazdaságok, illetve az agrárkörnyezet-védelem érdekeinek összehangolása jelent. Konfliktushelyzetben mindig az utóbbi húzta a rövidebbet, ami nem csak az agrárkörnyezet-védelmi célú pénzek többszöri elvonásában nyilvánult meg, hanem abban is, hogy a biotermesztés, illetve a természetkímélő gazdálkodás céljaira szinte korlátlanul megszerezhető uniós forrásokból a minimálisnál is kevesebbet sikerült eddig elérni.
A környezetvédelmi az egyetlen tárca, ahol a közigazgatás régóta ígért korszerűsítése (vagy inkább áramvonalasítása) a hatóságok összevonásával a most záruló ciklusban megtörtént, a mérleg azonban korántsem egyértelmű. Civil vélemények szerint az átszervezés a természetvédelmi hatósági munka meggyengülésével, és az amúgy sem jellemző hatósági szigor látható enyhülésével járt - utóbbinak egyszerűen az a magyarázata, hogy kevesebb ember csak felszínesebb munkát tud végezni (az ügyek száma ugyanis nem lett kevesebb), ráadásul az ügyintézés sem gyorsult fel. Az egységes zöldhatóság kirendeltségei zsúfoltak, az internetes ügyintézés pedig olyannyira nem létezik, hogy a felügyelőségeknek még honlapjuk sincs. Az új tárcavezetésnek tehát az első körben a hatósági munkát is erősítenie kell, amit új erőforrások nélkül igen nehéz lesz megvalósítani.
Hargitai Miklós