2015. október 17. - Indiánok harca az Amazonasért - Komolyabb állami beavatkozás híján a brazil Amazonas-medence egyik indián csoportja saját kezébe vette területe védelmét.
Embert állítólag még nem öltek, de a verés és megalázás kijár a visszatérő tolvajoknak. Mint mondják, fennmaradásukért és az esőerdő megmentéséért harcolnak.
Nyilakkal, saját testükkel és - egy környezetvédő szervezet jóvoltából - GPS-alapú ; nyomkövetőkkel, illetve kameracsapdákkal próbálják védeni egy indián közösség tagjai azt, amit a brazil kormánynak évek óta nem sikerül: az Amazonas élővilágát.
Majdnem hat négyzetkilométer kipusztított esőerdő - eddig ezt hagyták maguk után azok az illegális fakitermelők, akik ellen a ka'apor bennszülött közösség tagjai küzdenek. A Brazília Maranhao államában található Alto Turiacu terület az Amazonas-medence egyik legértékesebb kincse. Azonkívül, hogy a széndioxid semlegesítése szempontjából nélkülözhetetlen az esőerdő, itt honos több veszélyeztetett fafajta, többek között az ipe (más néven brazil dió) is. Kivágására nagy a csábítás, első osztályú bútorok készítésére és parkettázásra használják, a brazil dió négyzetmétere feldolgozás és export után 1500 dollár.
Alto Turiacu területe ősidők óta a körülbelül ezerfős indián közösség, a ka'apor lakóhelye. Az 530 ezer hektáros, korábban paradicsomi vidék védelmére szerveződött pár évvel ezelőtt a Ka'a Usakha, a bennszülöttekből álló milícia, amely a brazil kormány tehetetlensége miatt kényszerült fegyvert ragadni az illegális fakitermelők ellen. A ka'aporok már 1982-ben kérték az állami vezetést, hogy védje meg határaikat, közvetlenül az után, hogy a területen megjelent a „civilizáció", és felfedezte a diófákban rejlő üzleti lehetőséget. Ennek ellenére a bíróság által is előírt intézkedések - mint az erdővédelmi egységek felállítása - ezen a vidéken elmaradtak.
A The Guardian brit napilap munkatársai is azok között voltak, akik szeptemberben meghívást kaptak, hogy saját szemükkel lássák, hogyan működik a harcos környezetvédő csoport.
A sajtó és különböző környezetvédelmi NGO-k (kormánytól független szervezetek) tagjait először a már visszafoglalt egykori fakitermelő területre, Jaxi-puxirendába vitték. A ka'apor törzs nagy része mára letelepedett, falvaikban van víz, áram és egészségügyi ellátás - ezeken az „őrhelyeken" azonban csak összetákolt bodegák szolgálják a kényelmet. Tucatnyi család őrködik a nyolc visszafoglalt telepen, hogy éjjel-nappal védhessék a területet;
A látogatókat egy harcos, Tidiun fogadja (ez nem a valódi neve, azt biztonsági okokból nem árulja el), és elmagyarázza, hogy mi is történik, amikor a járőrözés során behatolókat észlelnek.
- Néha olyan, mint a filmekben. Amikor meglátnak minket, rögtön nekünk rontanak machetékkel. De mi vagyunk többen. Először is elkobozzuk a járművüket, amelyet később rituálisan el is égetünk. Ezután figyelmeztetjük őket, hogy soha többé ne térjenek vissza - mi sem lopjuk el a teheneiteket, ti se lopjátok el a fáinkat alapon.
Akik nem fogadnak szót, megalázzák: levetkőztetik és megverik. De gyilkosságig sosem fajul a helyzet, állítja Tidiun. A harcosok felszerelése elég szegényes: főként nyilakkal járőröznek, illetve egy bordunának nevezett fegyverrel, amely kard alakú gumibothoz hasonlítható.
A másik oldal viszont nem áll meg a verésnél: a fakitermelők rendszeresen halálos fenyegetést küldenek az indián vezetőknek, akik közül eddig már négyen lettek gyilkosság áldozatai. Legutóbb, április 26-án Eusébiót, a törzs egyik főnökét lőtték agyon fegyveresek, amikor fiával tartott hazafelé.
A legszegényebb állam hatóságai már többször figyelmeztették a ka'aporokat, hogy hagyjanak fel az őrjáratozással. Azt elismerik, hogy a fakitermelők a fennmaradásukat veszélyeztetik, mégis azt gondolják, a gyilkosságok és atrocitások elkerülése érdekében a hatóságokra kellene bízniuk az intézkedést.
A bennszülöttek azonban állításuk szerint hiába várják a segítséget, nem kapják meg. A Missionary Foundation for Indigenous Peoples, a brazil indiánok jogvédő szervezete szerint tavaly hetven indiánt gyilkoltak meg Brazíliában, ez harmadával több, mint az egy évvel korábbi adat. A ka'aporok pedig nem várnak a csodára, szerintük ugyanis a hatóságok sokszor a fakitermelők kezére játszanak a nyereségből való részesedés reményében.
A The Guardiannek nyilatkozó kormányzati tisztviselők a pozitívumokat hangsúlyozzák, többek között azt, hogy az utóbbi tíz évben összességében csökkent az erdőirtás mértéke - bár Maranhao állam esetében ez főként annak tudható be, hogy már kevés irtani való erdőrész maradt. Az viszont tény, hogy a szomszédos Pará államban felszámoltak egy illegális fakitermelő csoportot, és a velük közreműködő korrupt tisztviselőket is megbüntették. Az Amazonas egyes területein pedig már működik műholdalapú megfigyelőrendszer, amely segít a hatóságoknak a favágók azonosításában.
A ka'aporoknak eddig a legtöbbet a Greenpeace környezetvédő szervezet segített: a területről készített pontos térképet, tizenegy kamerát, tizenegy GPS-alapú nyomkövetőt és két számítógépet adtak nekik. Ezekre főként azért van szükség, hogy kézzelfogható bizonyítékot szerezhessenek arról, ha üresen érkező teherautók fával megpakolva távoznak a területről. A védelem oroszlánrésze tehát továbbra is a bennszülöttekre hárul, igaz, most már a modern technológia segítségével - és sajátos módszereikkel.
A brazil indiánokról még mindig nem lehet sokat tudni, a törzsek többsége más népektől elszigetelve él (körülbelül száz olyan törzs létezik a világon, amely még semmiféle kapcsolatot nem teremtett a külvilággal). Sok közülük nomád életmódot folytat, de némelyik már falvakban telepedett le. Egyes csoportoknak nemcsak a lakóhelyét, de az életét is veszélyeztetik az oda érkező idegenek: az immunrendszerük sok betegséggel - mint az influenza vagy a himlő - nem képes felvenni a harcot. így nem véletlenül szigetelik el magukat: ahogy a történelem is bizonyította, az indiánoknak a fehér emberrel való találkozás túlnyomórészt csak keserűséget és kárt okozott. Herczeg