2015. október 17. - Orrvadászat – Kínának le kellene zárnia piacát az afrikai elefántcsontexport előtt
Ha Afrika középső részén nem sikerül megálljt parancsolni az orvvadászok féktelen tobzódásának, hamarosan eljuthatunk oda, hogy a szafarira érkező turisták csak a szavanna füvével ismerkedhetnek meg. A vadállomány rohamosan csökken, egyes fajok a kipusztulás szélén állnak.
Zimbabwe legnagyobb nemzeti parkjában, a Hwangéban a napokban 14 elefánttetemet találtak. Az „orvvadászok" nem pazaroltak rájuk golyót. Minek is, amikor a nagy durranás odavonzhatja a jó fülű vadőröket. Meg aztán, aki egy lövéssel le tud teríteni egy elefántot, az igen ritka. Jobb a méreg. így kis ciánvegyületet kevernek az elefántok kedvenc táplálékába, ez rövid idő múlva végez is velük. Ha kiszenvedtek, jönnek a bandák, és néhány jól kivitelezett metszéssel - alig néhány perc alatt - a tetemet megszabadítják agyarától, felpakolják dzsipekre a „zsákmányt", és eltűznek biztonságos vidékre.
A világsajtó felkapta ezt a hírt, az olvasó pedig pár percig elszörnyülködik rajta. Azt azonban kevés sajtóorgánum fűzte hozzá, hogy csupán ebben a nyugat-zimbabwei parkban hasonló módon évente háromszáz elefánt leli halálát. A huszadik század elején az afrikai elefántpopulációt húszmillió egyedre becsülték. Ez az 1980-as évekre 1,2 millió példányra apadt, míg ma félmillió alatt van a számuk. Évente harmincezer elefánttal van kevesebb Afrikában. És szinte minden nagyemlőssel ez a helyzet: ha nem lépnek fel sokkal határozottabban törvénytelen irtásuk ellen, hamarosan eljön a nap, amikor már csak a katonaság által jól védett helyeken élhetnek ezek a vadak.
Régebben az afrikai törzsek csak a szükségletük, élelmezésük, ruházkodásuk céljából vadásztak nagyvadakra. Még az utóbbi időben is, ha elejtettek egy ilyen példányt, magyarán orvvadászatra adták a fejüket, az érte kapott pénzt nem felhalmozásra, hanem a közösség életminőségét javító tárgyakra költötték. Ez megváltozott. Szinte katonai szervezésű bandák járják a különböző nemzeti parkokat, nemcsak a minden terepen elboldoguló gépkocsikba ölnek sok pénzt, hanem rendelkeznek a legkorszerűbb fegyverekkel, éjjellátó készülékkel is. Ők a haszon érdekében vadállatok - és ha kell, emberek kiirtására szervezett maffiák katonái. Legutóbb négy vadőr holttestére bukkantak Tanzániában. A szakértők szerint a bűnözés világában ez az „üzlet" a negyedik legnagyobb profitot hozza a kábítószer-kereskedelem, a pénz és egyéb termékek hamisítása, valamint az emberkereskedelem után. Éves bevételét világszerte 19 milliárd dollárra taksálják.
Nem csak az elefántok esnek áldozatul a vadorzók kimeríthetetlen étvágyának. A nagy fűevők közül majd mindegyik veszélyeztetett, kezdve a vízilótól az orrszarvún át egészen a gorilláig. A Science Advances amerikai folyóirat nyár elejei számában közölt összefoglalót ezekről az állatokról, túlélési esélyeikről. A tudományos lap a felnőttkorban száz kilogramm súlyt meghaladó vadak közül 74 fűevő sorsával foglalkozott. A megvizsgált állatcsoportok hatvan százaléka, 44 faj szerepel a veszélyeztetett és 12 a különösen veszélyeztetett - magyarul a kipusztulás szélén álló - kategóriában, amelyet a Nemzetközi Természetvédelmi Unió, az IUCN állított fel. Az orrszarvúnak csaknem minden válfaja a kipusztuláshoz közelít, csakúgy, mint a Fülöpszigeteken élő bivaly, a tamaru, az afrikai vadszamár, a nyugat-afrikai gorilla, a visayasi vaddisznó vagy az európai bölény. A javai rinocé-roszból száznál alig több példány él.
Miért irtja ilyen kitartóan az ember ezeket az állatfajokat? Az elefántot egyértelműen az agyaráért, amelyből ékszert lehet készíteni. Az orrszarvút tudományosan eddig nem igazolt néphiedelem miatt, amely különösen Ázsiában, Kínában és Vietnamban él, hogy a szarvából lereszelt por jó az egészségnek, de különösen a férfierőnek. A vízilovat a szép nagy fogáért, a zsiráfot a bőréért. De miért gyilkolják a gorillát? A trófeáért, ráadásul külön-külön el lehet adni a fejét, a kezét és a lábát. Ne feledkezzünk meg a nagyragadozókról sem: nyilván sokan vágynak kandallójuk fölé egy kitömött oroszlán-, tigris vagy épp jegesmedvefejre, amely hátborzongatóan vicsorog a vele szemben ülőre. A nagyvadak fokozatos kipusztulásáért még azok az emberek is felelősek, akik elborzadnak attól, hogy valaki fegyverrel - vagy méreggel - irtja őket. Az is hozzájárul a szaporulatuk csökkenéséhez, aki állandóan növeli a megművelés alá vont földeket, kihasít egy kis telket házépítésre, vagy egyszerűen kipusztítja a környezetében lévő fákat. Milyen hasznot hoz egy elefántgyilkosság? Egy agyar súlya átlagosan öt kiló, kilójáért régebben, az eladási láncolat kezdetén nem lehetett kétszáz dollárnál többet kapni. Mivel ebben az évtizedben az ázsiai piacon hihetetlenül megnőtt az igény az elefántcsontra, ezért az ár is minimum megháromszorozódott, jelenleg nyolcszáz-ezer dollár körül van. Tehát egy elefánt agyaraiért Afrikában tízezer dollárt, alig kevesebb, mint hárommillió forintot lehet kapni. Az ázsiai - különösképpen a kínai - lakosság körében szépen elkészített elefántcsont ékszert viselni a gazdagság kifejezése. Az elmúlt két évben az afrikai vámhatóságok mintegy 37 tonna elefántcsontot foglaltak le. A szakértők szerint ez a mennyiség a földrészről kicsempészett összes elefántcsontnak jó, ha a tíz százalékát eléri.
A közelmúltban konferencián felhívták a figyelmet arra is, hogy az orvvadászat milyen biztonsági és gazdasági kockázatokat hordoz. A különböző fegyveres afrikai lázadó csoportoknak egyszerű pénzforrást biztosít a vadorzásból húzható nyereség. Ezt ki lehet osztani zsoldként a katonáknak, fegyvereket, muníciót, élelmet lehet rajta venni, de akár terrorcselekmények finanszírozására is szolgálhat. 2012-es példát említettek, amikor a Janjaweed szudáni milícia osztaga, amely a dárfúri emberirtásokért is felelős, felkereste a mintegy kétezer kilométerre (!) nyugatra fekvő kameruni természetvédelmi parkot. Nem az állatok kecsessége vonzotta őket ilyen távoli kirándulásra, kimondottan az elefántok legyilkolására jöttek. Kétszázat öltek meg, és akkori áron máris félmillió dollárt kerestek a kiruccanással. Ebből jó ideig futotta dárfúri tevékenységükre. Az egyik országból a másikba „átugró" vadorzócsoportok, amelyek mellesleg fegyverkereskedelemmel is foglalkoznak, különös problémát jelentenek az államoknak. Arról nem is beszélve, ha elterjed, hogy egy országrész nem biztonságos, akkor várhatják a turistákat, akik pedig biztos bevételt hoznak az országnak.
Zajlik egy rendkívül érdekes per a dél-afrikai főváros, Pretoria bíróságán - várhatóan még ebben az évben megszületik a végleges ítélet. A felperes a gazdák egy csoportja, míg az alperes a kormány. A per tárgya a dél-afrikai kabinet által még 2009-ben elfogadott nemzetközi szerződés, amely moratóriumot rendelt el a dél-afrikai piacon és a nemzetközi kereskedelemben a rinocérosz szarvából készült termékek forgalmazására. Afrika déli részén azonban vannak olyan gazdák, akik nem tehenet, kecskét vagy birkát tenyésztenek, hanem orrszarvút. Van olyan tenyésztő, aki több mint ezer rinocéroszt tart, nem kedvtelésből, hanem azért, hogy abból hasznot zsebeljen be. Ám ez elkerülte a nemzetközi szabályozást meghozók figyelmét. Az orrszarvú szarváról tudni kell, hogy hasonló az emberi körömhöz: keratinból áll, az állatról fájdalom nélkül eltávolítható, és - lassan - újra kinő. A szarvreszeléknek kilója majd 65 ezer dollár (mintegy 18 millió forint) a távol-keleti piacokon. „Normális ésszel felfoghatatlan - fejtette ki az egyik gazda -, hogy nálunk miért értékesebb a halott rinocérosz, mint az élő. Tavaly csupán Dél-Afrikában több mint 1200 orrszarvút mészároltak le a szarváért. Mi tenyésztjük, ellátjuk, megvédjük őket, és még mi szenvedünk hátrányt!"
Ha a jelenlegi mészárszék fennmarad, akkor szakértők szerint az elefántok Közép-Afrikában, főleg Tanzánia és Mozambik vidékén tíz éven belül kipusztulhatnak. Az utóbbi hat évben Tanzániában hatvan százalékkal, 109 ezerről 45 ezerre csökkent a számuk, a szomszédos Mozambikban pedig húszezerről alig több mint tízezerre olvadt.
Gátat vetni az állatok legyilkolásának egy módon lehetne: a legfőbb importőr, Kína drasztikus lépéssel zárja le a piacát. Ám az eddigi tapasztalatok szerint inkább becsukja szemét az illegális kereskedelem előtt is. Kétségtelen, hogy a hatalmas ázsiai országban vannak próbálkozások. Például tévékampánnyal igyekeznek ráébreszteni a lakosságot, hogy milyen vérengzés árán kerül be az országba az elefántcsont. A Kínában rendkívül népszerű kosárlabdasztárt, Fao Minget, az amerikai Houston Rockets centerét megnyerték, hogy álljon az elefántcsont ellenes propagandaharc élére. Kevés dolog van Kínában, amit az ő arcával ne lehetne eladni. Vajon eredményes lesz-e ez a kampány az évezredes beidegződésekkel, szokásokkal szemben? Mindenesetre az elefántok és orrszarvuk türelmetlenül várják a fejleményeket. Pósa Tibor