2006. május 10.
Nógrád megye – Megyeszerte többfelé lepték el apró, fekete színű hernyók az erdőket, az útszéli fasorokat, de a kerteket és a gyümölcsösöket is. A veszedelem nem új keletű, az országban 2002 óta okoz gondot a gyapjaslepke, illetve a rovar nagy étvágyú, lombpusztító hernyója.
A védekezés megoldható, a lepke hirtelen tömeges elszaporodása – úgy mondják ezt a szakemberek, hogy gradáció – úgy évtizedenként előfordul. Ugyanakkor a károk egészen rendkívüli mértékűek is lehetnek, annak ellenére, hogy például a cserfák saját maguk is képesek ellenanyagot termelni a hernyók elpusztítására! A gyapjaslepke életéről, gradációjáról, az általa okozott gondokról, a védekezés lehetőségeiről Szabó Sándorral, az Ipoly Erdő Zrt. szécsényi erdészetének vezetőjével beszélgettünk.
– Õshonos fáink együtt élnek a gyapjaslepkével, a rovar rendes körülmények között nagy gondot nem okoz. Csak a hím egyedek repülnek rajzás idején. Azt, hogy 2002 óta egyre több van ezekből a rovarokból, a fénycsapdás fogások eredményei is bizonyítják. Egyébként az érdekesség kedvéért megemlíteném, hogy míg a hazai általánosan ismert erdő- és mezőgazdasági kártevők közt több amerikai eredetű, addig a szakmai körökben a rovar latin neve után csak lymantriának nevezett gyapjaslepke Európában őshonos. Egy erdővédelemmel foglalkozó kutató száz évvel ezelőtt kísérletezés céljából magával vitte az Egyesült Államokba, ott pedig kiszabadulva elszaporodott és ma már szörnyű károkat okoz...
A nyolc-tíz évente rendszeresen előforduló gradáció, mivel a hernyó képes terjeszkedni, jelentős erdei, mezei és kerti károkkal járhat itthon is...
– Hogyan terjeszkedik egy hernyó?
– A „szelek szárnyán” képes arra, hogy hihetetlen távolságokra eljusson. Ez úgy történik, hogy a fiatal hernyó ereszt egy fonalat, aminek segítségével a szél elrepíti 20–30–40 kilométerre is. Új területekre eljutva aztán szaporodnak, következő évben pedig már tömegesen jelenhetnek meg. Ezt előre jelzik a fák törzsére rakott petecsomók, amelyekből a telet átvészelve bújnak elő a hernyók. Egyébként már egy-két éve látható volt, hogy a gyapjaspille el fogja érni Nógrád megyét. 2002-ben a Balaton-felvidéken észlelték tömeges elszaporodását, azóta kelet felé terjeszkedik, Észak-Magyarországon éppen most van csúcson a létszámuk. Tavaly ősszel már olyan mértékű volt a károkozásuk, hogy védekezni kellett ellenük, idén tavasszal pedig folytatjuk ezt a munkát. Az Ipoly Erdő Zrt. területén 2004-ben 13 ezer hektárnyi erdő volt fertőzött, 2005-ben őszén, a védekezés ellenére, a felmérés eredménye szerint már 18 ezer 300 hektár. A petecsomók száma azért elég nagy eltérést mutat, volt olyan is, hogy ezer feletti hektáronként!
– A megyében 2005-ben mit végzett az Ipoly Erdő?
– Tavaly 830 hektáron történt meg a helikopteres védekezés, a magánerdőkben is az állami erdészet végezte el a munkát. Az állami erdőket kezelők a támogatást a külterületi erdőkre a földművelésügyi tárcától kapják, de a Belügyminisztériumnak is van elkülönített alapja a belterületi védekezésre. Az egész utófinanszírozással működik, a magánerdők tulajdonosai azonban többnyire nem is tudnak a pályázati lehetőségekről.
A rendelet szerint minden tulajdonosnak magának kell védekeznie és pályáznia. Cégünk ennek ellenére értesítette azokat az érdekelteket, akiket lehetett. Az erdők ugyanis osztatlan közös tulajdonban vannak, ahol nincs erdőbir-tokossági társulás, ott nincs kivel felvenni a kapcsolatot. A kisebb erdőtulajdonosok így csak akkor veszik észre a lymantria jelenlé- tét, amikorra a hernyók lerágják a lombokat. Másfél-két héten belül mindenképpen el kell végezni a védekezést, ami a levegőből, helikopterről történik, környezetkímélő szer felhasználásával.
– Mit jelent az, hogy környezetkímélő a szer?
– Kipermetezése után olyan alkotóelemekre bomlik a talajban, amelyeket a növények fel tudnak venni. A levelekre kerülve a hatóanyag kizárólag a lombrágó rovarfajok hernyóit pusztítja el. Egy olyan szert használunk, amire a lymantria különösképpen érzékeny, bár más lombrágó fajokat is elpusztít. Egyébként az üdülőövezetekben és a parkokban is érdemes védekezniük a tulajdonosoknak! A lymantriának még a nem őshonos fenyőfajok is áldozatául eshetnek (nagy étvágyuk következtében), mivel a fenyők lombozata nem képes önmaga megújítására. Eredetileg ugyanis a fő tápláléknövényeik a tölgyfajok közül kerülnek ki.
Az igazsághoz tartozik, hogy a rágáskár magától is lecsökkenne egy idő után. A lymantria ellen mi is elsősorban ott védekezünk, ahol az humán szempontból fontos. Így a lakott területek környezetében, az erdőszéleken permetezünk. Ez persze nem azt jelenti, hogy az erdőgazdálkodás érdekeit nem sérti a gyapjaslepke! A legnagyobb baj az lehet, ha a hernyók lerágják a lombozatot az erdő talaja takarás nélkül marad, a közvetlen napsütés pedig aszálykárt okoz a felújítási szintben, mivel a szárazság a fiatal csemeték pusztulását jelenti. A bükkösök különösen érzékenyek a hernyók kártételére, a fák egy része akár el is pusztulhat.
Még néhány érdekességet el kell mondanom... Fénycsapdafogások bizonyítják, hogy közeledik hozzánk a gyapjaslepke ázsiai változata. Ennek a rassznak mind a hímje, mind a nősténye repül rajzási időszakban, így sokkal nagyobb károkat okozhatnak a gyorsabb terjedési sebességükkel. Csupán kellemetlenség, hogy az érzékeny bőrűeknél a ly-mantria hernyója allergiás tüneteket is kiválthat. Az viszont a természet csodája, hogy a cser maga is védekezik a lymantria ellen! A rágás utáni évben a levelek olyan ellenanyagokat, fenolt és tannint termelnek, amelyek akár a rajtuk táplálkozó hernyó pusztulását is okozhatják, mindkettő gyomorméreg a fiatal hernyók számára.
További részletek az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) honlapján találhatók.
