2017. június 22. - A magyar klíma szó görög eredetű, és dőlést, például a földfelszín napsugarakhoz viszonyított hajlását jelenti
A szó alapjelentése tehát: hajlat, ebből ered egyébként a klimax görög szó is, amelynek jelentése csúcs, tetőfok, az a pont, ahonnan már lefelé hajlik valami. (Például a női termékenység, amire ma használjuk ezt a szót.) Az amerikai elnök bejelentése nyomán a „klímaügy” körül kialakuló örvénylések most annyira az egekig érnek, hogy érdemes talán kicsit eltöprengeni a dolog mélyebb szerkezetén.
A kérdés az elsődleges felszínen elsősorban az elbeszélési módok, vagyis a narratívák háborújaként, globális nyelvi polgárháborúként érzékelhető. Ha próbálunk „semlegesek” maradni, lejátszástechnikai felszínen mindez úgy jelenik meg, hogy a Föld lég- és vízkörzési rendszereiben zajlik valamilyen átalakulási folyamat, amelynek mérhetősége, illetve lehetséges okainak és pláne következményeinek megítélése igen éles összecsapások alapját képezi. (Amely összecsapások látszólag „tudományosak”, valójában azonban egy gigantikus globális hatalmi játszma részei.)
A változások fő jellemzője az üvegházhatást kiváltó gázok, főként a szén-dioxid arányának növekedése, és ezzel párhuzamosan a Föld hőmérsékletének emelkedése. A konfliktusok fő oka az, hogy vitatott maga a folyamat is, de legfőképpen az, hogy mindezt az emberi civilizáció okozza-e. Vagy például az, hogy az emberi beavatkozás nyomán növekvő szén-dioxid-arány növeli a hőmérsékletet, vagy éppen fordítva, a (valamilyen más, nem antropogén okból) növekvő hőmérséklet növeli meg a szén-dioxid arányát a légkörben. Például úgy, hogy a növekvő hőmérsékletű felszíni vizek azt nagyobb mennyiségben bocsátják a légkörbe. És végül, hogy akkor mindennek alapján mi a teendő, van-e egyáltalán bármilyen tennivalónk?
Apró kitérőként érdemes megjegyezni, hogy egy Émile Durkheim nevű francia szociológus-filozófus terjedelmes műben foglalkozott a társadalmi tény kérdésével. Azt próbálta világossá tenni, hogy az emberi megismerést az objektivitás minden mérhetőségi illúziója ellenére a kollektív tudattalan archetipikus mintázatai határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy amit kísérlettel igazolható ténynek tekintünk, az sem egyéb, mint sajátos hiedelem-együttes lelki mintázatainak rávetítése a valóságra.
Erre egy friss példa az egyik tudományos vagy inkább annak álcázott tévécsatorna adásából, amelyben a Római Birodalom korszakából származó, grönlandi jégbe zárt buborék összetételét tanulmányozták, és azt tapasztalták, hogy nőtt benne a szén-dioxid-koncentráció. Ezt úgy értelmezi a filmben szereplő tudományos szakértő, hogy az akkori gyors népességnövekedés és ennek nyomán az égetéses erdőirtás, tehát eszerint kétezer évvel ezelőtt is az emberi beavatkozás volt a folyamat kiváltó oka.
Pedig lehetett fordítva is, hogy tudniillik embertől független természeti ok váltotta ki a felmelegedést, fokozta a „zöldülést” és így az élelemtermelést. De ha eleve megvan a prekoncepció, akkor persze csakis az emberi beavatkozás lehet a kiindulópont, ám ennek már akkor semmi köze a tudományhoz. Érdemes eltöprengeni azon is, amit a sajtóhírek jeleznek a következményeket illetően.
Ezekből az derül ki, hogy a következmények nem kizárólag horrorfilmek logikája mentén képzelhetők el. Tavaly novemberben húsz fokkal volt melegebb az Északi-sarkvidéken, mint a sokévi átlag, a jégtakaró olvadásának köszönhetően a nagy turistahajók új utakat hirdetnek a korábban rettegett északi vonalakra, nem beszélve a kereskedelmi flottákról: közel az idő, amikor tényleg kifizetődőbb lesz a Jeges-tengeren megkerülni Ázsiát, mint a Szuezi-csatornán átevickélni. A klímaváltozásban azonban hatalmas gazdasági potenciál is van, és ez a nagypolitikát sem hagyja hidegen, hisz a turizmusnál jóval nagyobb lehetőségek rejlenek a jég alatti erőforrásokban.
Az eddig is jelentős arany- és uránkitermelésen kívül még rengeteg ásványi anyag van, köztük olyan, a high-tech iparban, elektronikában hasznosított ritka földfémek, amelyekre egyelőre Kínának kvázi monopóliuma van. Ha az érintett országok erre a piacra be tudnak lépni, az hatalmas lehetőségeket jelent, főként a ritkán lakott, hatalmas országnak, Grönlandnak.
Nem véletlen, hogy Grönlandon egyre több a külföldi nagybefektető, köztük a kínaiak, akik éppen most fektetnek be kétmilliárd dollárt. És Donald Trump elnöksége minden korábbinál nagyobb lendületet adhat a kitermelést szolgáló kutatásoknak. Vagyis a mainstream sajtó is elismeri, hogy a következmények megítélését nem kizárólag az egész földi életet elpusztítani készülő tragédiaként lehet láttatni. Szerencsére van józanul tudományos hang is.
Ennek bemutatására álljon itt kommentár nélkül Szarka László akadémikustól származó írás egy részlete:
„Egyáltalán nem tartom jó ötletnek a figyelmet a sok-sok lehetséges természeti indikátor közül egyetlenegyre – a klímaváltozásra – koncentrálni. Még nagyobb hiba a klímaváltozást egyetlen kiváltó oknak: a szén-dioxid-emissziónak tulajdonítani. A 7,4 milliárd ember egyre nagyobb fogyasztása, az azzal együtt járó területfoglalás és -használat, ennek következtében a biodiverzitás gyors csökkenése, a nitrogén- és foszforciklusba való beavatkozás, a különféle földi, természeti készletek kimerítése, a föld, a levegő és a víz elszennyezése sokkal komolyabb probléma, mint a légkör szén-dioxid-tartalmának növekedése. A hosszú távú hatások szempontjából egyébként figyelemreméltó tény, hogy a légköri szén-dioxid-tartalom harminc év alatt tizennégy százalékkal elősegítette a Föld zöldülését!” Bogár László