A csütörtökön a parlament elé vonuló természetvédők számára csalódást jelentett, hogy egy korábban napvilágot látott törvénytervezettel szemben maradt az erdőgazdálkodás felügyelete az agrártárcánál és nem került a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz.
A minisztériumokról szóló, 2006. május 30-án elfogadott törvény már nem rendelkezett arról, hogy az erdőgazdálkodással és az erdővagyon védelmével kapcsolatos feladatokat a jövőben nem az agrártárca, hanem a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium látja el. Ezért az évek óta zajló vita után, 26 zöld szervezet levelet írt Gyurcsány Ferenc kijelölt miniszterelnöknek, hogy az erdőgazdálkodás felügyelete mégiscsak kerüljön a környezetvédelmi tárcához, s miután ez nem történt meg tegnap tüntettek a Parlament előtt.
A Nimfea Természetvédelmi Egyesület - a Magyar Természetvédők Szövetségének tagja - szervezésében tartott csendes demonstráción mintegy százan vettek részt, köztük a Magyar Természetvédők Szövetsége, a WWF Magyarország, a Védegylet és a Palocsa Egyesület képviselői. Amint Sallai R. Benedek az egyesület ügyvezetője lapunknak elmondta, arra arra kérték az új kormányt, hogy eredeti szándékának megfelelően a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVM) hatáskörébe helyezze át az ágazatot az erdészeti gazdálkodás fenntarthatóvá tételének érdekében. Kérésüket petícióban is megfogalmazták, amelyet a miniszterelnöki kabinetiroda képviseletében Dénes Andrásné vette át, mielőbbi választ ígérve. Az ügyvezető elmondta azt is, hogy nemcsak környezetvédőként kélrik az áthelyezést, hanem erdőművelőként is, ugyanis az egyesület Túrkeve határában természetvédelmi közbirtokosként műveli több magán erdőtulajdonos erdejét.
Gráf József megbízott földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter szerdai parlamenti bizottsági meghallgatásán beszámolt arról, hogy eldőlt az erdők sorsa: maradnak az agrártárcánál. Kiss Zoltán szabaddemokrata képviselő, aki korábban az agrár és környezetvédelmi tárcánál is volt államtitkár, hozzászólásában elmondta, hogy a gazdálkodás és környezetvédelem „határmezsgyéit” tisztázni kellene, nézete szerint nem a szabályok szerint gazdálkodóktól kell félteni a természeti vagyont. Gráf József az agrár környezetvédelmi programokról úgy véli: a kényszerű extenzív termelés kisesését valakinek meg kell téríteni, ezt csak részben fedezi az uniós és nemzeti támogatás, ha ennél a zöldek többet akarnak, akkor gondoskodjanak a falvakban élők megélhetéséről.
Erdészeti körökből tudjuk, hogy a tárcák hatásköreinek felosztásakor a zöld lobbinak sikerült elérni, hogy a T/57 számmal jelzett törvényjavaslatban még a környezetvédelmi tárcánál szerepelt az erdők felügyelete. A képviselők azonban már a T/57 módosított változatának számító, T/61-es számú javaslat megszavazásával arról döntöttek: nem változik semmi, az erdőgazdálkodás és az erdővagyon védelme marad az FVM-nél. (Az események a www.parlament.hu weboldalon nyomon követhetők.) Az erdészlobbi erejét bizonyítja, hogy a T/57 és a T/61 előterjesztések között csak az erdő ügyében van eltérés. Az erdészkörökben úgy vélik, hogy mindebből arra lehet következtetni, hogy a korábbi egyeztetések során létrejött megállapodás – az FVM-nél marad azt erdészet – ellenére egyébként előkészített szövegbe, az utolsó pillanatban valaki betette még környezetvédelmi tárcáról szóló bekezdést. Az erdésztársadalom megneszelve az ügyet, riadót fújt, és a törvénytervezet nyilvánosságra hozatala után megszólaltak az erdésztelefonok, és az internetes erdészeti fórumok másról sem szóltak, mint a minisztériumcseréről. Ezek után a bekezdés már kikerült a másnap megjelentett és elfogadott T/61 jelű változatból. A parlamenti szavazás másnapján több zöldszervezet közös, úgy tűnik nyílt levelet írt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek terjesszen elő új tervezetet és az erdőgazdálkodás és az erdővagyon védelme mégis kerüljön át a a KvVM-hez.
A hazai környezet- és természetvédelmi szervezetek évek óta szorgalmazzák az erdőügy államigazgatáson belüli helyének újragondolását, amit a 2004-es debreceni Országos Találkozójukon az erdőkkel kapcsolatos állásfoglalásukban írásban is rögzítettek. A zöld szervezetek képviselői szerint az erdőkre vonatkozó társadalmi elvárások megváltozásával, a közjóléti, környezet- és természetvédelmi funkcióknak az egyszerű erdőgazdálkodással szemben előtérbe kerülésével indokolttá vált az erdők ügyei a környezeti tárcához tartozzanak. A hazai erdészeknek, általában nincs miért szégyenkezniük, hiszen az uniós csatlakozás előtti időkben évente átlagosan 8–15 ezer hektár új erdőt telepítettek. Azóta 14-15 ezer hektárt, s idén további 18 ezer hektár új erdővel nő a magyar erdők területe. A trianoni békeszerződés utáni történelmünk rekordéve lesz az idei, hiszen az erdővel borított terület meghaladja majd a kétmillió hektárt, s az erdősültségi mutató eléri a 20 százalékot. Változást jelent az is, hogy egyre nő a telepített erdőkben az őshonos keményfa fajok – a tölgy, a kőris és a bükk – aránya. Információink szerint az Európai Unió tagállamaiban nincs közösségi erdőtelepítési kvóta. Ezért a nemzeti erdőtelepítési program keretében végrehajtott új telepítéseket az EU, a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) keretében társfinanszírozóként támogatja. A normatív támogatás 80 százalékát az EU állja, s nemzeti forrásból kell előteremteni a maradék 20 százalékot. A hektáronkénti – fafajtól és a terület adottságaitól változó – 350–700 ezer forintos normatív támogatásból sikerül fedezni a telepítés, sőt a még évekig tartó ápolási munkák költségeit is.
Czauner Péter