2006. június 7.
VÉDEKEZÉS Vismajor-forrást sürgetnek a dél-somogyi települések
Az esők után ellepte Dél-Somogy kertjeit a spanyolcsiga. A kártevő a megyei veszélyforrások listájára is felkerült.
Bajban vagyunk – így összegezte Tóth István, a megyei növény- és talajvédelmi szolgálat igazgatója a somogyi spanyolcsiga helyzetet. A rengeteg csapadék ugyanis igencsak kedvére való a vörösesbarna kártevőnek, így az ellene való védekezés nem nagy eredménnyel kecsegtet. Megyénkben évek óta küzdenek a gusztustalan, akár tíz-tizenkét centisre is megnövő csupasz csigával. Az egyik legkorábban és legnagyobb mértékben fertőzött területen, Csurgón már régóta szorgalmazzák, hogy állami forrás segítse a védekezést. Eddig azonban mindössze egyszer kaptak támogatást – a megyei közgyűlés elnökének a keretéből –, így tavaly például nem is tudtak csigaölő szert vásárolni. Idén már különítettek el rá pénzt, mint azt Bihariné Asbóth Emőke polgármestertől megtudtuk, ám a térségből is egyre aggasztóbb hírek érkeznek. A legutóbbi kistérségi társulási ülésen elhangzott: vis- major-támogatásra van szükség. A szakemberek legújabb felméréséből pedig az is kiderült: a kártevő napjainkra szinte egész Somogyban megjelent, s egyre terjed. A legfertőzöttebb területek Balatonmária, Balatonszentgyörgy, Csurgó, Kaposvár, Két-hely, de Barcs, valamint Tab környéke is érintett, s a korábbival ellentétben már nem csak a mélyebben fekvő részeik. Nem véletlen, hogy a spanyolcsiga a megyei veszélyforrások listájára is felkerült. Az állat hazánkban nem őshonos, ezért alig van természetes ellensége. Különösen „veszedelmessé teszi”, hogy a vegetáció teljes időszakában invá-ziószerű az utánpótlása; a nap minden szakában, de főleg éjszaka vándorol. Több száz tojást rak, amelyek 1-2 hónapon belül kikelnek. Nemcsak a kiskertek termését pusztítja – legjobban a termesztett zöldséget szereti –, hanem veszélyt jelent a közlekedésben is, mert esős időben elárasztja az úttestet és megcsúsznak rajta a gyalogosok, kerékpárosok. A legtöbbet azzal tehetnek ellenük a kerttulajdonosok, hogy lekaszálják a gyomos területeket, mintegy kiszárítva azokat. Ezután következhetnek a mechanikai és a kémiai módszerek. A Duna-Dráva Nemzeti Park területén nem kis gond, hogy nem használhatnak vegyszereket. Másutt pedig a lakosság nem tudja megvásárolni a drága csigaölő szert. 200 négyszögöles területen ugyanis havi 3-4 ezer forintnyi szert kellene kiszórni, ami egy átlagos szezonban mintegy húsz-ezer forint. Most ráadásul el is mossa a csapadék, mintha ki sem hintették volna. Ugyanakkor a szer nem kifejezetten emberbarát, mint azt Tóth Istvántól megtudtuk, hiszen melegvérűekre veszélyes, ezért évi 2-3 alkalommal lehet csak alkalmazni.
– Adós a tudomány, mert a gyapjaslepkére már van ké-szítmény, amit bármikor ki lehet szórni, de a spanyolcsigára nincs – mondta az igazgató. A legcélszerűbb összegyűjteni és elpusztítani, s még hatékony lehet a csigacsapda, ami legalább húsz centi magas, fémlemezből készült kerítés, a tetején 45 fokos szögben visszahajló peremmel. Az állat szerencsére nem veszi a fáradságot, hogy ezen átmásszon.
Varga Andrea
A spanyolcsiga leírása
Hivatalos nevén: spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus). Gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga és szürke változata létezik, oldalán gyakran sötét oldalsáv húzódik. Talpa fehéres, nyálkája színtelen. Élőhelye: rét, láp, cserjés, erdő, kert.
Hasznos fegyver a bérkacsa a kártevő ellen
Spanyolcsigákat riasztó növény a begónia, a feketeribizli, a paradicsom, de becserkészhetjük sörcsapdával is. Hatásos lehet a vízelvonó szerek – só, mész – használata. A csiga besózása pedig lényegében állatkínzás. Létezik biológiai fegyver is, az Indiában tojástermelésre kinevelt indiai futókacsa, ami megeszi a spanyolcsigát. Nyugat- Európában sok ilyen kacsát tartanak és bérbe adják a csiga elleni védekezésre. Hazánkban honos természetes ellensége a béka, a gyík, a fogoly, a fácán, a vakond.
