2006. június 16. Állami és magángazdálkodás, ahogy az Állami Erdészeti Szolgálat zalai vezetője látja
Sokan csak a fakitermeléseket látva - az a szembetűnőbb -, megkérdőjelezik az erdők sorsát. A kivágott fák helyére azonban mindenkor erdő kerül. Az állami területeken ez a jellemző, de a magánerdőkben is némi javulás mutatkozik.
Ezt állapítja meg éves értékelésében az Állami Erdészeti Szolgálat Zalaegerszegi Igazgatósága. Kérésünkre Hajdu Tibor igazgató foglalta össze tapasztalataikat. A megye mintegy 110 ezer hektárnyi erdejének cirka fele van állami tulajdonban, melynek kezelője a Zalaerdő Rt.
Az elmúlt évet a rendkívüli erdőpusztulás miatti többletfeladatok határozták meg, a fakitermelések mennyisége meghaladta a 472 ezer bruttó köbmétert, ami több a korábbi hat év átlagánál. A fakitermelés növekedését a szaporodó erdőkárok és a rendkívüli erdőpusztulások miatt szükségessé vált egészségügyi termelések okozták.
Az egészségügyi termeléssel kivágott fatömeg 43 százaléka bükk volt, és a szúkárosítás miatt kipusztult lucfenyvesek képezték a 31 százalékát. Jelentős, az egészségügyi termelésen belül 18 százalékos fatömegű tölgy száradék is keletkezett.
Az említett károk következtében 122 hektár felújítási kötelezettség keletkezett, ami máig jelentős tennivalót ró a gazdálkodóra. A Zalaerdő által végzett összes erdőfelújítás egyébként 2002-től kezdődően egyenletesen növekszik, évente mintegy 130-210 hektár.
Az erdei vadkárosítások összetételét vizsgálva megállapítást nyert, hogy mennyiségileg csökkent, ám nőtt a minőségi vadkár. Az erdőfelügyelők a vadlétszám, különösen az őzállomány további apasztásában látják a kárenyhítés lehetőségét. Az emberi károsítások, mint a zöldgallylopás és az erdei terepmotorozás ellen is igyekeztek fellépni, de az elégtelen jogi szabályozás miatt minimális eredménnyel.
Kiemeli az értékelés, hogy a bükkösök, immár természetesnek tűnő, fokozatos felújító vágásokkal elvégzett véghasználatai mellett növekszik a fenyő régió erdeifenyveseiben alkalmazott felújító vágások száma, de több tölgyes természetes felújítása is megvalósult. Az erdőfelújításokban az elegyes erdők létesítése elsőrangú cél lett.
A gondos gazdálkodás eredménye Nagykapornak közelében a szép és értékes erdő, az előtérben már a természetes felújítással.
Mindent összevetve a hatóság megállapítása: A Zalaerdő Zrt. tavaly, a tőle megszokott, a megyei átlagot meghaladó színvonalon folytatott erdőgazdálkodást.
Az előző esztendőhöz képest tavaly 337 hektárral nőtt a magánerdők területe, így az időszak végén 53 ezer 540 hektár a jegyzett birtok nagysága. Ezzel együtt – némileg csökkentve a rendezetlen gazdálkodási viszonyokat – 76 személlyel növekedett az erdőgazdálkodók száma.
E szektorban az átlaghoz képest másfélszeresére nőtt a tölgy aránya, míg a legnagyobb arányt képviselő akác valamelyest csökkent. Ez a fafaj még így is soknak tekinthető, 19 százalék a területének aránya.
Az erdőtelepítések összes területe visszaszorulóban van, aminek valószínűleg szemléletbeli okai vannak, például számos esetben nem támogatható akácot akar ültetni a tulajdonos.
Az erdőfelügyelők véleménye szerint az előző évi viszonyokhoz képest a zalai erdők legveszélyesebb díszbogár-károsításának tetőpontján vannak túl a gazdálkodók. A kárfelszámolás területén azonban bőven van még tennivaló. A lucfenyvesek állapotát viszont elkeserítőnek tartják, teljes pusztulásukat feltételezik.
Továbbra is a vadkár a legfőbb akadálya a hatékony erdőfelújításoknak. 23 vadgazdálkodót erdővédelmi bírsággal sújtottak.
A magánerdő-gazdálkodók fahasználati terveinek jóváhagyásakor arra törekszik a hatóság, hogy a növekedésfokozó gyérítések és véghasználatok mellett tisztításokat és törzskiválasztó gyérítéseket is tervezzenek. Ennek már látszik a javuló eredménye. Pozitívumként jelzik, hogy néhány gazdálkodó szálaló üzemmódra tért át.
A szakirányítást tekintve vannak olyan erdészek, akik profi üzemvezetőként irányítják az erdőgazdálkodást a magánterületeken. A legtöbb esetben azonban a szakirányítót csak azért alkalmazzák, hogy a gazdálkodás tervét aláírja az erdész. Aztán feléje se néz a területnek. Nagy veszély az engedély nélküli fakitermelések rohamos terjedése. Értékes erdők tűnnek el, felújítatlan vágásterületek maradnak vissza. A hatóság szerint a rendőrség, az ügyészség „kihátrál” az ügyből, hiszen a törvény szerint bűncselekmény (lopás) nem történt, csupán engedély nélküli fakitermelés. A megoldást egyebek között abban látja az igazgatóság, hogy a természet-, illetve a környezetkárosítás büntetőjogi kategóriája terjedjen ki az engedély nélküli fakitermelésre is. Ne csak a döntés minősüljön fakitermelésnek, hanem minden ezzel kapcsolatos munkafolyamat is.
Hajdu Tibor végül hangsúlyozta, hogy az erdőgazdálkodás továbbra is önfinanszírozott. Csekély mértékű támogatás mellett, különösebb adókedvezmények nélkül kell az elvárásoknak megfelelni. Ez a helyzet továbbra nem tartható, mert emiatt a magántulajdonosok vagy megszabadulnak erdejüktől, gátlástalan fakereskedőknek eladva azt, vagy maguk lépnek a szakszerűséget nélkülöző módon.
N. F.