PARLAGI SAS Méreg végzett hazánk védett ragadozó madarával
Még nem tudni, hogy véletlen vagy tudatos mérgezés végzett hazánk egyik jelkép-madarával Kál mellett. Öt védett parlagi sas, három fióka és a szülőpár pusztult el a közelmúltban. Eszmei értékük ötmillió, a természetvédelmi kár fölbecsülhetetlen. A lehetséges felelőst, felelősöket még keresik.
HEVESI PUSZTÁK Továbbra sincs bizonyíték arra, hogy miként kerülhetett a mérgezett fácán a területre és ki tehette azt ki. Egy tény: a nagyjából 60-80 példányból álló hazai védett parlagisas-állományt komoly, bár nem kiheverhetetlen veszteség érte - hangsúlyozza Horváth Márton, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) LlFE Nature programvezetője és parlagisas-koordináció felelőse. Múlt év volt egyébként hazánkban épp a parlagi sas, illetve védelmének esztendeje. A szakember hozzátette: a védett ragadozó madár hazai legsűrűbb előfordulási helyéről van szó esetünkben, hiszen a parlagi sasból mintegy 25 pár fészkel a Hevesi Füves Puszták Természetvédelmi Területen és körzetében. Ez a hazai létszám közel felét jelenti, nem véletlenül található itt egyebek között a magyar parlagisas-állomány egyik monitorállomása, a Besenyőtelek közelében lévő tepélypusztai MME Túzok Központ.
Az már biztos, hogy júniusban öt védett parlagi sas, három fióka és a szülők a tájvédelmi körzetbon - Füzesabony körzetében Kál mellett - mérgezés miatt pusztult el. A sascsalád tetemét a madártani egyesület szakemberei egy ellenőrzés során találták meg. A fészekben egy fácán maradványaira is ráleltek az egyesület munkatársai, az első feltételezés szerint ez lehetett mérgezett. A gyanú csakhamar beigazolódott: a tetemből vett mintát az Állategészségügyi Intézetben megvizsgálták és az eredmények megerősítették a mérgezés tényét. A parlagi sas egyébként nemzetközi egyezmények védelme alatt áll, Magyarországon fokozottan védett, egyetlen példány eszmei értéke egymillió forint.
Horváth Márton is megerősítette: rovarölő szer végzett a parlagi sasokkal, karbofuránt mutatott ki a toxikológiai vizsgálat. Ezt az idegmérget talajlakó rovarok ellen használják, s azt az egyik fióka tetemében, és a fészekben talált fácánban is kimutatták. A vegyszert szabályos felhasználás esetén be kell forgatni a talajba, így azt sem a sasok, sem azok zsákmányállatai nem vehetik magukhoz. A szert vagy nem forgatták be, vagy szándékosan helyezték ki illegális dúvadirtásra.
A madártani egyesület illetékese megjegyezte: az efféle méreg ragadozómadarakba csak gondatlan használattal, vagy szándékos mérgezéssel kerülhet. - Egyelőre még nem derült ki, hogy melyik variáció a valós. Egyik változat sem szerencsés, de a szándékosság a súlyosabb. Mindenesetre, eddig a környékben élők részéről nem merült föl semmilyen ellenszenv, idegenkedés az esetlegesen itt felbukkanó, illetve fészkelő sasokkal szemben - tette hozzá.
Az egyesület is szeretné felderíteni az ügy hátterét, ám ettől függetlenül hatósági vizsgálat is indul. Most küldték el az érintett Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának, illetve a rendőrségnek a dokumentumokat. Ha sikerül kinyomozni a felelőst vagy felelősöket, a nagy értékű természetkárosítás miatt a szándékos elkövetőkre akár szabadságvesztés is kiszabható. De a gondatlanságot is súlyos pénzbírsággal büntetheti a bíróság.
Nem könnyű a természet- és madárvédők élete, az apró sikerekhez keserű kudarcokon át vezet az út. Féltő gonddal nevelnek, óvnak és megfigyelnek. Ám nem állíthatnak minden védett madár mellé minden pillanatban valakit. A hazai parlagisas-védelmi munkacsoport tevékenységében például nagyjából 80-an vesznek részt, nemzeti parki segítséggel, civilek, profi szakemberek és lelkes segítő aktivisták, vállvetve. Ha kell, éjjel-nappal figyelik a fészkelő párt, a tojásokon kotló szülőket, hogy semmi baj ne történhessen. De baj, mint most is, bizony történik, mert végül is nem zárhatják be a természetet egy vitrinbe a természet megóvására hivatkozva.
Azért szerencsére a tragédiák mellett sikerek is vannak. A parlagi sas Magyarországon 1954 óta fokozottan védett, de ez az intézkedés nem hozta meg a várt eredményt. A korábbi több száz páros állomány a '80-as évek elejére mindössze 20-25 párra csökkent. Az elmúlt két évtizedben végzett célzott fajvédelmi akcióknak és a parlagi sas számára kedvező élőhelyi változásoknak köszönhetően azonban a hazai költőállomány - a világon egyedülálló - módon több mint háromszorosára emelkedett, és 2004-ben már elérte a 70 párat.
Az MME Tepélypusztán több alkalommal bocsátott szárnyra gyógyult példányokat. Ezek a szabadon engedést követően különösen jó élőhelyre találtak a Hevesi puszták térségében. A mostani ötön kívül utóbbi években a térségben két védett madár elpusztulását regisztrálták. Akadt arra is példa, hogy fióka végzetét a fészekből történő kiesés okozta. Több madár testébe chipet ültettek, hogy műholdas adatszolgáltatással nyomon tudják követni élőhelyeik változását, kóborlási útvonalukat.
Kovács János
Monogám kapcsolatban élő ragadozómadár
A tojó március közepén rakja le 2-3 darab tojását, a család kora őszig együtt marad. A többség télre sem vándorol el a Kárpát-medencéből, de volt példa arra, hogy egy chipet viselő példány Szaúd-Arábiáig jutott. Mára a hazai állomány kétharmada sík vidéken költ. Ennek közel a fele Heves megyében választott élőhelyet magának. A kifejlett parlagi sas súlya 4-4,5 kilogramm. Szárnyai fesztávolságú eléri a 2 métert A madár 3-4 évesen keres párt, s azzal mindvégig monogám kapcsolatban marad. Akár 30 évig is elélhet.