Fotó:Peter Vander Sleen/PA
2020. március 4. – A kutatások szerint az Amazonas a következő évtizedben a légkör CO2 forrásává válhat
A trópusi erdők kevesebb szén-dioxidot vesznek fel a levegőből, csökkentik „szén-dioxid-elnyelőként” való képességüket, és közelebb hozzák a klíma lebontásának gyorsuló kilátásait.
Új kutatások azt mutatták ki, hogy az Amazonas a következő évtizedben a fakitermelők és a mezőgazdálkodási érdekek által okozott károk, valamint az éghajlati válság következményei miatt a légkörben szénforrás lehet a CO2 gáz egyik legnagyobb megkötője helyett.
Ha ez megtörténik, az éghajlatváltozás valószínűleg sokkal súlyosabb hatású lesz, és a világnak sokkal gyorsabban kell csökkentenie a szén-dioxid előállító tevékenységeket, hogy tarthassa a szén-dioxid elnyelését.
„Megállapítottuk, hogy az éghajlatváltozás egyik leginkább aggasztó hatása már megkezdődött” - mondta Simon Lewis, a Leeds Egyetem földrajz professzora, a kutatás egyik vezető szerzője. "Ez évtizedekkel megelőzi a legpesszimistább éghajlati modelleket."
A közel 100 tudományos intézmény tanulmánya szerint az elmúlt három évtizedben a megkötött szén mennyisége csökkent az érintetlen trópusi erdőkben. A magasabb hőmérsékletek, az aszályok és az erdőirtás hatásai miatt most egyharmaddal kevesebb szén-dioxidot kötnek meg, mint az 1990-es években. Ez a csökkenő tendencia valószínűleg folytatódni fog, mivel az erdőket egyre nagyobb veszély fenyegeti az éghajlatváltozás és a fakitermelés miatt. Lewis szerint a tipikus trópusi erdők széndioxid-forrássá válhatnak a 2060-as években.
"Az embereknek eddig szerencséjük volt, mivel a trópusi erdők nagy részét felszívják a szennyezésünknek, ám ezt végtelenségig nem tudják folytatni" - mondta a Guardian-nak. „Meg kell akadályoznunk a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátását, mielőtt a globális szénciklus működésbe lépne velünk szemben. A cselekvés ideje most jött el.”
Az ENSZ éghajlat-változási tárgyalásán, amelynek neve Cop26, és amelyet novemberben Glasgow-ban kell megtartani, sok ország várhatóan előterjeszti azokat a terveket, amelyek célja a nettó nulla kibocsátás elérése a század közepére. Néhány gazdag ország és sok vállalat azonban ellentételezés útján kívánja csökkenteni kibocsátását, gyakran az erdők megtartása, felújítása vagy új erdők telepítése révén.
Ez a kutatás azt mutatja, hogy a trópusi erdőkre való támaszkodás valószínűleg nem lesz elegendő a nagymértékű kibocsátások ellensúlyozására.
"Sokat beszélnek az ellentételezésről, de a valóság az, hogy minden országnak és minden ágazatnak nulla kibocsátást kell elérnie, és minden kis mennyiségű maradék kibocsátást el kell távolítani a légkörből" - mondta Lewis. "Az erdők ellentételezésként való felhasználása nagyrészt marketing eszköz a vállalatok számára, hogy megpróbálják folytatni a szokásos üzleti tevékenységüket."
A trópusi erdők széndioxid-felvétele a trópusi erdőkben az 1990-es években tetőzött, amikor körülbelül 46 milliárd tonnát távolítottak el a levegőből, ami az emberi tevékenységek szén-dioxid-kibocsátásának kb. 17 százalékának felel meg. Az elmúlt évtizedre ez az összeg kb. 25 milliárd tonnára esett vissza, vagyis a globális kibocsátás mindössze 6 százalékára.
A különbség nagyjából megegyezik az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország és Kanada egy évtizedre eső együttes fosszilis tüzelőanyag-kibocsátásával.
Az éghajlat-kutatók már régóta féltek a „csúcspontok” létezésétől az éghajlati rendszerben, amelyek túllépésekor elítélik a világot a felszökő globális fűtés miatt. Számos ismert visszacsatolási mechanizmus létezik: például az sarkvidéki jég olvadása a tenger nagy részét fedetlenné teszi, és mivel sötétebb, mint a fényvisszaverő jég, több hőt vesz fel, így további olvadást eredményez.
Ezek a visszacsatolási mechanizmusok képesek felgyorsítani az éghajlati válságot, jóval meghaladva azt, amit a jelenlegi előrejelzések mutatnak. Ha az erdők inkább szénforrásokká válnak, nem pedig megkötők lesznek, akkor az erőteljes pozitív visszacsatolás lenne, ami sokkal nagyobb melegedéshez vezetne, amelyet nehéz megállítani.
Az erdők elveszítik a szénelnyelési képességüket, mivel a fák az aszálytól és a magasabb hőmérsékletektől elhalnak és kiszáradnak, de az erdőterület elvesztése fakitermelés, égés és más hasznosítási formák révén szintén vezető tényező a szén-dioxid-elnyelők veszteségében.
Tom Crowther, a Crowther Laboratórium alapítója, aki nem vett részt a kutatásban, elmondta a Guardiannek: „Ez az elemzés bizonyítékokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy a folyamatos erdőirtás mellett a trópusi erdők szén-dioxid megkötési szintjét fenyegetheti a fák pusztulásának növekedése is az éghajlatváltozás alatt. Ez nagyon fontos információ, mivel a trópusi erdők képessége az ember okozta szén-dioxid-kibocsátás megkötésére súlyosan sérülhet. ”
A Nature természettudományi folyóiratban közzétett tanulmány 300 000 fát követett nyomon 30 év alatt, amely első nagyszabású bizonyítékot szolgáltat a szén-dioxid felvételének csökkenésére a világ trópusi erdőiben. A kutatók egyesítették az afrikai és az Amazonas-i erdészeti megfigyelések két nagy kutatási hálózatának adatait, valamint a távoli terepi helyszínekre való utazással töltött éveket, ideértve egy kenuban töltött hetet, hogy elérjék Salonga Nemzeti Parkot a bajba jutott Kongói Demokratikus Köztársaságban.
Alumínium körmökkel jelölték meg az egyes fákat, meghatározták az átmérőt és megbecsülték minden fa magasságát az 565 erdőrészleten belül, és néhány évente visszatértek, hogy megismételjék a folyamatot. Ez lehetővé tette számukra, hogy kiszámítsák a fennmaradt és elpusztult fákban tárolt szén mennyiségét. Megállapították, hogy az Amazonas medence kezdett gyengülni először, de az afrikai erdők most gyorsan követik. Az amazóniai erdők magasabb hőmérsékleteknek vannak kitéve, a hőmérséklet gyorsabban emelkedik, és gyakoribb és súlyosabb aszályok vannak, mint az afrikai erdőkben.
A megfigyeléseik, valamint a kibocsátások, a hőmérséklet és az esőzések tendenciáira vonatkozó statisztikai modell, valamint a kibocsátások, a hőmérséklet és az esőzések alakulására vonatkozó előrejelzésük, szerint az Amazonas erdei 2030-as évek közepén szén-dioxid-forrássá válnak, és előre jelzik az erdők 2040-ig történő szén-dioxid-tárolásának prognózisát.
Doug Parr, a Greenpeace UK vezető tudósa azt mondta, hogy a kormányoknak figyelniük kell a tudományra és határozott kötelezettség-vállalásokat kell tenniük az üvegházhatású gázok csökkentésére a Cop26 csúcstalálkozón, és meg kell állapodniuk az erdők védelmére és helyreállítására irányuló intézkedésekben. "Évek óta tudományos figyelmeztetések vannak a Föld éghajlati rendszer csúcspontjairól, és a politikusok, a döntéshozók ezeket nagyrészt figyelmen kívül hagyták" - mondta. Riasztó az, hogy az erdők látszólag elveszítik a szennyezés felszívó képességüket. Kell ennél több ébresztés? Fiona Harvey