Több mint 300 hektáron pusztultak el a csemeték
Szinte „fölforr" a hullámtereken az árvízből visszamaradt sekély víz, és százhektár-számra pusztítja ki a frissen telepített erdőket. Eddig hatvanmillió forint értékű csemete pusztult el, ennek csaknem kétszerese az erdei infrastruktúrában keletkezett kár. Pusztul szürkenyár a Tisza-hullámtérben. A fölmelegedő, sekély víz fokozottan pusztító hatású.
– Összesen 482 hektárnyi, frissen erdősített terület került víz alá a dél-alföldi folyók hullámterében az idei tavasszal-nyáron – mondja Fazekas József, a Dalerd Dél-alföldi Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgató-helyettese. A legfrissebb fölmérések szerint 311 hektáron teljes mértékben ki is pusztult az erdő: 60 millió forint értékű csemete. Ezen túlmenően 117 millió forint további kára is keletkezett az erdőgazdaságnak: megsemmisültek utak, átereszek, az azokat átívelő hidak – megközelíthetetlenné váltak óriási területek a hullámtérben.
A legnagyobb kárt a második, kora nyári árvíz okozta: ha 24–26 fok körülire melegszik a víz, akkor oxigénhiány jön létre a csemeték gyökérzónájában, és ez az erdők pusztulásával jár. Márpedig az áradást követő kánikula következtében ennél jóval magasabbra is fölmelegedett a hullámtérben még hetekig ott maradó, csak lassan elpárolgó víz.
Mi a teendő ezek után? A kipusztult területeket ősszel újra kell telepíteni.
Ennek érdekében az állami erdőterületeket tulajdonló ÁPV Zrt.-hez pályázatot nyújtott be a Dalerd. Kétszáz millió forint kellene a közvetlen helyreállításra. A nyár végéig ki kell derülnie, mennyit sikerül nyerni, hiszen csak így lehet időben fölkészülni az őszi újraerdősítésre.
Az erdőgazdaság még mindig nem kapott tájékoztatást arról, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése milyen erdőgazdálkodást tesz lehetővé a hullámtérben. Sokszor elhangzott az utóbbi időkben: a hullámtéri erdőterületek gátolják a vízlefolyást. Az erdőgazdaság nem akar úgy erdősítést végrehajtani, hogy aztán később ezeket föl kelljen számolni az árvízvédelmi szempontok miatt. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az Alsó-Tisza menti hullámtéri területek túlnyomó többsége védett.
Árvízvédelmi szempontból a nemesnyár a legmegfelelőbb, ez fogja vissza legkevésbé a levonuló vizet, mert ennek a „legsimább", legáramvonalasabb a törzse. Az őshonos fáknak – csak ezekkel lehet erdősíteni a védett területeken – jelentősebb a vízlevonulást gátló hatása. Az őshonos fák a vízborítást is kevésbé bírják. – Ha minden évben bekövetkezik a hosszan tartó árvíz, akkor évről évre tönkremegy az újraerdősítés, mint ahogyan most is történt – mondja a vezérigazgató-helyettes.
Farkas Csaba