Szülők nélkül, vándorúton a vadaspark gólyái
Hová tűntek a háborítatlan, Tisza menti természetvédelmi területekről a vadmacskák, újrahonosítható-e a megyében ez az állat a Szegedi Vadasparkban nevelkedett kölykök révén? Eljutnak-e a vadasparkban napvilágot látott - sérülten ide hozott szülőktől származó - fiatal gólyák Afrikába?
Azt hihetnénk, mindent tudunk az állatvilágról, ez azonban nincs így. Többek között azért sincs, mert új kérdések keletkeztek a civilizációs hatások nyomán - hívja föl a figyelmet Veprik Róbert, a Szegedi Vadaspark gyűjteményfelügyelője. Hová tűnt például a vadmacska a számára minden szempontból alkalmasnak látszó Tisza-hullámtérből? Évekkel ezelőtt még élt Sasér térségében, a Szegedi Vadaspark által végzett, nemrég lezárult - a térség ragadozóemlős-állományát föltérképező - felmérések már nem tudták kimutatni jelenlétét. Pedig minden rendelkezésére állna, a zavarásmentes búvóhelytől kezdve a táplálékbázisig. Még az látszik legvalószínűbbnek, hogy a korábban is csupán néhány egyed alkotta állomány kereszteződött a folyamatosan érkező, elvadult házimacskákkal, s az utódokban, pár nemzedék alatt, megszűntek a külsőségekben megmutatkozó vadmacska-sajátosságok
Tehát egy értékes fajjal csökkent a térség ragadozóemlős-állománya. A vadasparkban nemrég született négy vadmacskakölyök révén azonban lehetőség nyílik a vizsgálatok folytatására, ha az intézmény nyer a szükséges pénzeket biztosító minisztériumi pályázaton. A vadmacskakölyköket - miután már önállóvá lettek -, szabadon eresztenék megfelelő élőhelyen, nyakukban nyomon követésüket biztosító rádiótelemetriás nyakörvvel, és kiderülhetne, hová-merre mennek, mekkora körzetben mozognak, egyáltalán, mi lesz velük. A pályázat tíz speciális nyakörv beszerzését tenné lehetővé, a többit, a tervek szerint, másutt befogott vadmacskákra is fölraknák. Ez lehetőséget adhat annak kiderítésére: különbözik-e a vadon, illetve a vadasparki körülmények közt nevelkedett állatok területbejárása, viselkedése, van-e remény emberközelben szaporított példányok révén újrahonosítani a vadmacskát.
A Szegedi Vadasparkban sokféle egyéb hazai, szintén veszélyeztetett állat is él, ezek szabadon engedésre alkalmatlan - például sérülten a vadasparkba juttatott, az intézmény szakembereihez került - egyedek. Ezek az állatok maguk már nem gazdagíthatják a szabadon élő állományt, utódaik azonban igen. De vajon valóban így van-e? Erre keres választ az a, színes madárgyűrűk segítségével végzett vizsgálat, melyet az itt napvilágot látott gólyákkal végeznek. A fiatal madarak nem "ösztönösen" tudják az utat Afrikába, hanem szüleik, illetve más, felnőtt egyedekkel együtt jutnak el oda. Bár a - például távvezetékeknek ütközött, a vadasparkban élő madaraktól származó -, szülők nélkül önállósuló fiatal gólyák évről évre elvándorolni látszanak, voltaképp csak reménykedni lehet benne: csatlakozni tudnak vonuló gólyacsapatokhoz, s velük együtt sikeresen eljutnak a telelőterületekre. Hogy ez valóban így van-e, ebben segítenek a - távcsővel is leolvasható adatokat tartalmazó - feltűnő, színes madárgyűrűk. Egy-két éven belül már várhatók adatok a vadasparki kutatás eredményeként, s tovább pontosítható, miképp lehet minél többet megtenni a gyérülő magyar gólyaállomány fönnmaradásáért.
Farkas Csaba
Állatmentők
A Szegedi Vadaspark évről évre sok sérült, illetve fiatalon emberközelbe került, védett és fokozottan védett állatot fogad be. Ha az élőlény természetes környezetbe való visszailleszkedése biztosítva látszik, szakszerű állatorvosi ellátás, föltáplálás után szabadon eresztik. "Nem teszünk különbséget a segítségre szoruló állatok között, egy feketerigó ugyanolyan gondoskodásban részesül, mint egy rétisas" - mondja Veprik Róbert. Ha az adott élőlény sorsa reménytelen lenne eredeti élőhelyén - például, mert elvesztette röpképességét, vagy korábbi gazdái, többnyire illegális módon megszerezve, fiatal korától emberek közt nevelték -, gondoskodnak szakszerű tartásáról, bemutatásáról, s ha lehet, szaporításáról. Ilyen előzmények után jött létre például a hollóröpde: fészekből szedte ki a fiókákat egykori tulajdonosuk, de a madarak megszöktek tőle, végül a vadasparkba kerültek, ám mert túl szelídek, elengedni őket nem lehet. A vadasparkbeli kígyászölyveket és a szirti sast is tartotta korábban valaki. De például meggyógyított réti sasok, vidrák szabadon engedése lehetővé vált. Hermelinkereső
A hermelin - ez a menyéthez hasonló, annál gondolatnyival nagyobb állat, amely télire kifehéredik, s csak farka vége marad mindig fekete; téli gereznájukból készültek egykor a királyi palástok - még megmagyarázhatatlanabbul ritkul, mint a vadmacska. A megye területén az utóbbi időkben már csak a szegedi Fehér-tónál figyelték meg, máshonnét eltűnt. A vadasparki kutatás ennek az állománycsökkenésnek a miértjét is igyekszik kideríteni.