A személyszállító kisvasutak fénykora Magyarországon az ötvenes és a hetvenes évek közé esett, legalábbis ezek a többnyire a századforduló táján kiépült és eredetileg rönk-, szén- vagy kőszállításra használt szerelvények akkoriban voltak a legnépszerűbbek. A Börzsönyben ma három kisvasút szállítja a kirándulókat, az üdülőházak tulajdonosait és a helyieket. A legismertebb a Kismaros és Királyrét között közlekedő szerelvény.
Ez volt a Börzsöny első kisvasútja, amelynek vonalát 1893-ban Franken-Stiersttropff János porosz származású földbirtokos építette. Akkor még a Királyrét és a Vasfazékvölgy között pöfögött a rönköt szállító vonat, élén Máriával, a környék első gőzmozdonyával. 1912-ben meghosszabbították a vaspályát a Cseresznyefa-rakodóig, s az engedelmes kis szerelvény több követ vitt akkoriban, mint fát. 1941-ben megszűntek a bányák, az államosítást követően a menetrendszerű személyforgalom pedig Kismaros és Királyrét között 1954-ben indult meg. 1976-ban a vonalat Börzsönyi Úttörővasúttá alakították át. A teherszállítás azonban véglegesen csak 1992-ben szűnt meg.
Aki a Börzsönyben kirándulva szürreálisabb élményre vágyik, az a nagybörzsönyi erdő szélén járva egy Menzel-filmbe illő élőképben megpillanthatja vasutas egyenruhájában Baross Gábort (az egykori közlekedési miniszter névrokonát), akinél jegyet lehet venni, s eligazítást kérni, mikor jönnek-mennek az oldalt nyitott, mélyen bent az erdőben kanyargó szerelvények. A nyolc kilométeres Ipolypásztó-Nagybörzsöny vonal fektetését még 1908-ban kezdték meg. A birtok akkoriban az esztergomi érsekség tulajdonában volt, ám 12 évi hasznosításra a Wolfner-Schanczer és fiai cég kapta meg. A szerződésben az állt: a bérlő köteles kiépíteni a vasúthálózatot a területen. A fatelepet Nagybörzsönyben rendezték be. Kezdetben lovak .vontatták a szerelvényeket. Egy időben Kisirtáspuszta - ma is megállóhely - volt a mellékvonalak központi elágazóállomása. Itt működött a kovácsműhely - ma kulcsosház -, itt javították a kocsik vas alkatrészeit, és itt patkolták a lovakat.
1920-ban újra az érsekség vette kezébe a gazdálkodást. A trianoni békediktátum értelmében az Ipoly folyó lett az országhatár, s Ipolypásztó állomása Pastovce néven a frissen megalakult csehszlovák állam része lett. A kisvasút elvesztette néhány kilométeres darabját, vele együtt szerepét a szállításban, mivel messzire került a nagyvasúttól. Az érseki uradalom a meglevő vonalak jó részét felszedette, s a szobi MÁV-, állomás és a hajóállomás irányába kezdett építkezni. Míg el nem készült a két régebbi útvonalat egyesítő sínpár, a hegyről a völgybe facsúszdán gurítottak le a hatalmas rönköket, amelyeket azután Szobon uszályokra rakodtak. A háborús károk miatt a forgalom csak 1946-ban indult meg újra. Az 1950-es évek végén személyforgalom indításával próbálkoztak a Szob- MÁV-állomás-Márianosztra vonalon, ám ezt néhány év után megszüntették, majd újraindították Szob és Nagybörzsöny között. 1975 végén egy balesetre hivatkozva leállították a forgalmat a Nagyirtás és Márianosztra vonalon, így a két vasút újra elszakadt egymástól. A nyolcvanas években a teherszállítás le állt, a megmaradt rönköskocsikat a végállomáson ette a rozsda.
A személyforgalom nem tudta eltartani a vonalat. A turisták azonban harcot indítottak a kisvasút felújításáért. A budapesti Deák téri iskola diákjai takarították a pályát, a győri műszaki főiskolások és a Ganz-Mávag dolgozói a járműveket hozták rendbe. A Szobi Kőbánya a pályafelújításhoz zúzott követ adott. Vác városa és a Közép-Duna-vidéki Intézőbizottság felajánlotta: átveszi a vasutat, pénzt is ad rá. Az erdőgazdaság vállalta a vasút üzemeltetését, és új talpfákat adott. A Szobra futó vonalat pénz hiányában nem újították fel. (Ezért kell ma is Nagybörzsönyig buszozni annak, aki kisvasútra akar szállni.) A Nagyirtás és Márianosztra közötti szakaszon viszont a hetvenes években a könnyen hozzáférhető helyeken a környékbeliek fölszedték és hazavitték a pályát. 1996-ban a térség önkormányzatai alapítványt hoztak létre a kisvasút turisztikai helyreállításáért. A küzdelem eredményeképp 2002. szeptember 7-én indult újra a vasút a Nagybörzsöny-Nagyirtáspuszta szakaszon, s azóta menetrendszerűen üzemel.
Akit az is vonz, ha a kisvonatozás szolid kalandtúrára emlékeztet, annak a Kemencéi Erdei Múzeumvas-utat ajánljuk, amelyet a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület üzemeltet hétvégeken, illetve évközi ügyelettel, Mikulás-napi vonatozással. A Pityur rétje megálló, a jelenlegi végállomás a birtok tulajdonosa édesapjának nevét kapta, ennek az elnevezésnek a fejében szerezték meg a vasút bérlői az engedélyt, hogy a gyönyörű erdővidéken a szerelvény áthaladhasson. Kemencén az erdélyi fogadókat idéző Kőrózsa panzió alsó és felső teraszán mintegy kötelező programpont az integetés az arra haladó kisvasút utasainak, vasutasainak. Ha odáig az erdő fáihoz, virágaihoz haladt intim közelségben a sárral küszködő kisvonat, a végállomás felé tartva akár-ha bent a gyümölcsösökben vonatoztunk volna. A helyiek - mint Szűcs Zoltán, az egyesület tagja elmondta - főleg archív fotókkal járultak hozzá a kemencéi állandó kisvasút kiállításhoz, hiszen apáikat, nagyapáikat szállították egykor a szerelvények.
Ennek a vonalnak a kiépítése 1910-ben kezdődött. A lóvontatású rönköskocsik görpályás üzemmódban, fékezve gurultak le akkoriban a kemencei fatelepre. 1945-ben állami kezelésbe kerültek a vonalak, számos hálózatot felújítottak, 1950-ben viszont az erdei műút-építésekkel párhuzamosan megkezdődött a felszámolásuk. 1992-ben a Fekete-völgyben le is állt a forgalom, s a pálya és az alépítmény gyors pusztulásnak indult. 1995-ben egy felhőszakadás után az Ipoly Erdő Rt. a vasutat leselejtezte. Az 1999-es árvíz magát a pályát is megsemmisítette. 2000. január elsejétől a Kisvasutak Baráti Köre mégis kibérelte a vasút kemencéi telephelyét, s megkezdte a pálya felújítását és a kisvasúti múzeum létrehozását. Július 29-én harsant föl újra vonatfütty Kemencén. A kisvasutat üzemeltető baráti kör azt tervezi, hogy uniós pénzeket is igénybe véve rendbe hozza azt az egy kilométeres pályaszakaszt, amelyen végre a Fekete-völgy újra megközelíthető lesz. Addig is hozzák-viszik a kirándulókat, gyűjtik az ország minden tájáról a mozdonyokat, vasúti emlékeket, s várják a hozzájuk hasonlókat, akik készek hétvégeken ingyen üzemeltetni a kemencei kisvasutat.
Varga Klára