A Kossuth Rádióban adtak hangot aggodalmuknak szűkebb hazánk lakói. Kifogásuk: miért a Gerecse fáit tüzeli el a bokodi hőerőmű? Utánajártunk, mi a helyzet valójában.
Tény, hogy a Vértesi Erőmű Zrt. egy kazánját átállította biomassza tüzelésére. Ezzel kapcsolatban Bencsik János, Tatabánya polgármestere, országgyűlési képviselő fejtette ki kifogásait - nem csupán lapunknak, hanem országos fórumon is.
Júliusi levelében Szili Katalinhoz, az Országgyűlés elnökéhez fordult, idézzük gondolatait: "Igaz-e a hír, amely szerint folyamatban van a Vértesi Erőmű Zrt. privatizációja, illetve helyén valónak tartja-e a jelenlegi energetikai helyzetben az ország utolsó működőképes barnaszenes erőművének és a hozzátartozó bányavállalatnak a nemzeti villamos társaságcsoport kezeléséből történő kivonását?..."
A képviselő Kóka János gazdasági és közlekedési minisztertől kérte írásban a választ. A szaktárca válasza szerint "...a Vértesi Erőmű erőmű privatizációja komplex gazdasági, ellátásbiztonsági, környezetvédelmi szempontok alapján történik." Nos, Bencsik János aggodalma az alábbi: a Vértesi Erdőgazdaságnak évi 80 ezer köbméter fa kivágására van szerződése. Ezt tüzelik el biomasszaként az erőmű erre kialakított kazánjában.
A képviselő ezt a mennyiséget aggályosnak tartja, mert annak kitermelése veszélyezteti a Vértes és a Gerecse erdeiben az egész Tatai medence környezeti megújulását. Gondol itt a klímaváltozásra, a talajerózióra, a nagyobb csapadékmennyiségre, amely valójában a talaj lepusztulását okozhatja. A múlt héten Bencsik úr részt vett egy MTA-konferencián, ahol felvetette: hozzanak létre ennek vizsgálatára szakbizottságot.
Az Akadémián jogosnak tartották a felvetést, ám a kutatást jelenleg a pénzügyi viszonyok nem teszik lehetővé.
Megkérdeztük a fakitermelőket is, dr. Széles Attilától, a Vértesi Erdészeti és Faipari Zrt. vezérigazgatójától kaptuk a szakmai választ. Elmondta, hogy valóban mintegy 80 ezer köbméter a szerződött, évente kitermelendő famennyiség. Viszont az is igaz, hogy ennek csupán a fele származik megyénk területéről, azaz a Vértes és Gerecse erdeiből.
A többit beszállítók adják, hozzák más vidékről. Mindemellett fakitermelési tervük mindössze hatvan százalékos, azaz a környezet megóvásával még további negyven százalékot kitermelhetnének. Ez az egyik oldal. Ezen túl menően le kell szögezni: 1993 óta tulajdonképpen nem változott szűkebb hazánk erdeiben a kitermelt famennyiség. Ám korábban a fölösleg nyugati országokba vándorolt, míg most a bokodiak, azaz oroszlányiak hasznosítják alternatív energiaforrásként. Annyit még meg kell említeni: a helyi erdőgazdaság 90 százalékban alkalmazza az úgynevezett természetközeli erdőfelújítást a szakhatóságok szigorú ellenőrzésével. Mindössze tíz százalékos a tarvágás, ez az arány pedig az országban a legalacsonyabb.
M. Tóth Sándor