A természet helyreállításának szükségességét Nyugat-Európában már közgazdászok sem vitatják. Csongrád megyében is vannak területek, melyek megművelve anyagilag szinte semmi hasznot nem hajtanak - sőt inkább viszik, semmint hoznák a pénzt. "Visszatermészetesítve" azonban a puszta létükkel is sokat jelenthetnek.
A gazdasági fejlődést egyre inkább korlátozza a természeti tőke csökkenése. A természeti tőke: az eredeti, illetve eredetihez közeli természet. Befektetni mindig a korlátozó tényezőbe kell.
Közgazdasági érvek
Ez a befektetés a természet helyreállítása - mondja Margóczi Katalin, az SZTE ökológia tanszéke docense. Nemrégen jött meg egy németországi tudományos rendezvénysorozatról, ahol közgazdasági érvekkel bizonyították a természetes környezet visszaállításának szükségességét. Ez ott lehetséges, ahol a művelés nem jövedelmező. Csongrád megyében ilyenek például a Tisza menti, mentett oldali, belvizes területek. Ez egybecseng Dobi Lászlónak, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetőjének véleményével. - A vízügy régóta mondja, nagyon drága dolog a belvizes helyekről évről évre elvezetni a vizet. Vagy víztűrő növényeket kell ott termeszteni, vagy vizes élőhelyként hasznosítani az ilyen területeket - hangsúlyozza az igazgató.
Kettős hasznosítás
A továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv keretében Dócnál létrehozandó árvízi tározó, ha mindig maradhat benne valamennyi víz, óriási jelentőségű vizes élőhellyé válna - mondja az ökológus, együtt a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság szakembereivel. - A vízügy készen áll olyan tározó létesítésére, mely, túl azon, hogy árvízi védekezésre szolgál, egyszersmind vizes élőhely is - így az Atikövizig igazgatója. Mintegy 900 hektáron folyamatosan vízborítás maradhatna a tározóban, ez két és fél millió köbméter vizet jelent a természetes viszonyoknak legjobban megfelelő, egy-másfél méteres szintingadozással. A terület csatornahálózata, csekély módosítással, az egykori fokgazdálkodáshoz hasonló hasznosítást is lehetővé tenne. A döntés a leendő tározó közelében élők kezében van.
Jóléti feladatkör
A megye nyugati területein, a Homokhátságon is vannak területek, ahol legnagyobb hasznot a visszatermészetesítés jelentheti. Száraz, rossz termést hozó szántók helyére borókás kerülhet, igazi őshonos növény e tájon - mondja Margóczi Katalin. Sipos Ferenc, a nemzeti park természet-megőrzési osztályának vezetőhelyettese tippet is ad vállalkozó szellemű területtulajdonosoknak: fűszeradalékként nagy kereslet van borókabogyóra, de ezt védett területről, a nemzeti park területéről nem lehet fedezni.
A borókás-buckások kirándulóhelyként is kitűnőek, mintegy jóléti szolgálatot láthatnának el.
F. CS.
AZ ERDÕSÁVOKTÓL A MEZSGYÉKIG
Legkevesebb helyreállítanivaló a megye tiszántúli részén mutatkozik: ott sok szikes terület megmaradt - ilyen például a Batida-puszta, illetve a Csanádi-puszta, mely utóbbi a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozik. A szintén tiszántúli, volt löszpuszták nagy hányadán jól jövedelmező szántóföldek vannak, ezeket kár lenne kivonni a művelésből. Viszont az egykor létezett mezővédő erdősávok helyreállítása nagyon hasznos lehet: megakadályozzák, hogy a szél elhordja a termőtalajt. A mezsgyék szintén hasznosak az élővilág szempontjából, őrzik a terület eredeti élővilágát. Sokak hiedelmével ellentétben káros gyomok, rovarok sem tudnak betelepülni onnan a szántóföldekre, hiszen nem alakult ki bennük ellenálló képesség az ott használt vegyszerekkel szemben.