Kopjafát állítottak a Komlótól öt kilométerre lévő Kövestetőn, Szeri János emlékére.
Senki ne lapozza fel a lexikonokat, és ne indítsa el a keresőprogramot a számítógépen, hogy megtudja, ki volt Szeri János. A két évvel ezelőtt elhunyt férfi nevét nem őrzik újságcikkek, könyvek vagy filmek.
Szeri János 1923-ban született, nős volt, három gyermeket nevelt fel, s 1948-tól 1996-ig erdészként dolgozott. A tölgyből faragott kopjafával a Mecsek Erdészeti Zrt. tiszteleg emlékének. Ennél a cégnél dolgozott Szeri János a legtovább, évtizedekig a kárászi erdészet kerületvezetője volt, 1200 hektáros területet bíztak rá, s munkáját példaadó hivatástudattal látta el. Az erdőért élt, s nyugdíjba vonulása után még 13 esztendőn át a baranyai cégnél szolgált.
Azért állítottak kopjafát Szeri Jánosnak, mert a kollégák szívesen gondolnak az egykori kerületvezető szakmai tudására, emberségét példaértékűnek tartják. Amúgy az erdészet összesen 57 kerületvezetőt foglalkoztat, vagyis Szeri János nem volt magas beosztásban. Az egykori erdész nem követett el hőstetteket, nem mondott felejthetetlen igazságokat, nem fűződnek hozzá nagy sztorik.
A Mecseki Erdészetnél korábban már állítottak egy kopjafát: tavaly Partos Péter, a meződi kerületvezető emléke előtt tisztelgett a cég kollektí-vája. Mint hallom, országszerte terjedőben van ez a szokás, vagyis egyre több elhunyt erdész kap kopjafát - merthogy a kollégái sokra tartják az illetőt, halála után is. A faragott oszlopot mindig abban az erdőben állítják fel, amelyet a megidézett ember ápolt és vigyázott.
Most persze bárki megkérdezheti: mi ebben a nagy ügy? Egy-egy kopjafa valakinek, aki nem volt híres, nem csinált semmi híradóba- vagy bulvárlapbavalót, nem szerepelt valóságshow-ban, még csak szappanoperasztár sem lett. Egyszerűen "csak" tette a dolgát. S ezért szeretik.
Lássuk be, ez ma tényleg nem nagy ügy.
Vagy mégis?
Ungár Tamás