Dr. Szikra Éva: A kertek nem három-, hanem négydimenziósak, hiszen az idő is fontos tényezőnek számít
Ilyen történeti kerteket, illetve a több száz éves magyarországi kertművészet történetét, az egyes társadalmak kertről alkotott elképzeléseit mutatja be a Kert-örökségünk című kiállítás, amely a budapesti Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ, valamint a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete közös rendezésében, a Nemzeti Kulturális Alap és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatásával valósult meg.
A vonzó és érdekes tárlat a Magyar Intézet székháza új évadának nyitórendezvényeként kezdte meg szlovákiai bemutatkozását, majd vándorútra indult, és több városban is megtekinthető lesz.
Dr. Szikra Évával, az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ Táj- és Kertépítészeti Osztályának vezetőjével a kiállításról és a kertekről beszélgettünk.
Honnan ered a kiállítás ötlete?
Nagyon jó, több évtizedes együttműködés fűz bennünket a Szlovák Műemlékvédelmi Hivatalhoz. Ezt a kiállítást is ők kezdeményezték, tőlük ered a felkérés, egészen pontosan Alexander Balega úrtól, aki fáradhatatlan motorja a szlovák–magyar együttműködésnek. Pozsonyban egy konferencia is csatlakozott a kiállításhoz. Ez azért is volt hasznos, mert hasonlóak a problémáink, ugyanakkor specifikumokkal is rendelkezik mind a szlovákiai, mind a magyar műemlékvédelem. A leglényegesebb azonban, hogy nagyon sok esetben közös történelmi gyökerekhez nyúlunk vissza. Most az lenne a legfontosabb, hogy „kitaláljunk” egy nemzetközi együttműködést. Többször szóba került, hogy közös, akár régiós projektek révén európai uniós támogatásokra is pályázhatnánk. Magát a kiállítást a központunk készítette elő. Erre azért is büszkék vagyunk, mert végül is nem ez a szakmánk. Ami a bemutatott anyagokat illeti, azok elsősorban a mi tevékenységünkhöz kötődnek, a mi kutatási-tervezési munkáinkat prezentálják. Nagyon szeretném, ha a laikus közönség is jobban megismerkedhetne ezzel a különleges területtel.
Pár évtizede még nem volt annyira divat a táj- és kertépítészet, napjainkban viszont mintha ismét reneszánszát élné.
Ez így van, és nagyon szerencsés dolognak tartom, hogy a figyelem a kertek felé fordult. Divatossá vált, és nem csupán a hobbikert-művelés szintjén, hanem a kertművészet filozófiája iránt is egyre nagyobb az érdeklődés az egyéb szakterületekkel, művészet- vagy művelődéstörténettel foglalkozó szakemberek részéről. Nem beszélve arról, hogy a természetvédelem az utóbbi évtizedek egyik fontos kérdése. Gyakorlati szempontból is rendkívül hasznosíthatók a történeti kertek, vagy mondjuk egy főtér, egy park, amely történeti értéket képvisel, hiszen bekapcsolhatók a zöldövezeti rendszerbe is. Szerencsére a szép környezet iránti igény megnőtt, és vannak már jó példái. Nem utolsósorban idegenforgalmi szempontból is kihasználhatók: Nyugat-Európában már bevált a történetikert-utak szervezése, nálunk még kevésbé. De ilyen utak szervezése az együttműködés járható útja lehetne akár a szlovák féllel is.
Mennyire nehéz a dolguk a kerttörténettel foglalkozó szakembereknek? Hiszen egy régi épület felújítható, míg a kertek alkotóeleme, a növényzet akár teljesen kipusztulhat.
Valóban borzasztó érzékeny és nagyon sérülékeny területe ez a műemlékvédelemnek. A növényanyagnak nehezebb a védelme. A Firenzei Karta azonban nemcsak azt határozza meg pontosan, mit értünk történeti kert alatt, hanem azt is, mi az, amit érdemes a történeti kertekben védeni. Egy kicsit más a szemlélet egy kert védelménél, mint egy épületénél. Nagyon fontos dolog, hogy lehetőleg a korábbi területet egységben védjük. Sőt, azt is nagy eredménynek tartjuk, ha valamilyen módon sikerül egyben tartani egy területet, valamilyen módon eltávolítani onnan korábbi beépítéseket. Emellett a kertnek van szerkezete. A geometrikus típusú kerteknek, mint például a barokk kertek, de a tájképi kerteknek, az angolparkoknak is van szerkezetük.
Pedig az angolparkok nagyon természetesnek tűnnek, mintha csak maguktól nőnének.
Van azonban egy útvonalhálózatuk, amelyeken nagyon fontos átlátások vannak, ezek általában el szoktak pusztulni. Ezeket a dolgokat a kert helyreállításánál figyelembe kell venni. Bizonyos szempontból egyszerűbb egy barokk kertet helyreállítani, rekonstruálni, főként, ha valamilyen segédanyag, például tájképi rendelkezésre áll. Nem biztos azonban, hogy mereven kell alkalmazkodni a korábbi növénykiültetéshez, mert ha észrevesszük, hogy valamelyik növény jobban terjed, meg kell próbálni egy picit ahhoz igazodva helyreállítani a kertet. Nem beszélve arról, hogy egy élő kertben is van tavaszi és nyári kiültetés. Az idő tényező a kertekben sokkal fontosabb, mint az épületeknél. Egyrészt az évszakok váltakozása miatt, másrészt azt szoktuk mondani, hogy egy húsz-harminc éves kert az, amelyik az igazi pompáját mutatja.
Mennyire gazdag Magyarország és Szlovákia történeti kertekben, milyen a helyzetük európai viszonylatban?
Nem lehet egészen egzakt módon meghatározni, mit tekintünk egyértelműen értéknek. Amikor néhány évvel ezelőtt Alsó-Szászországban voltam, meglepődtem, hogy ezer történeti kertről beszélnek, ami valami elképesztő. De ott az egészen pici kerteket is történeti kertnek veszik, és mindegyik nagyon szép és jó állapotban van. Ezzel szemben a mi hivatalosan 150 történeti kertünk közül esetleg a legjobbak sincsenek olyan karban, mint mondjuk a német példák. Én mégis úgy vélem, mind Szlovákia, mind Magyarország elég gazdag történeti kertekben. Természetesen hátrányos helyzetben vagyunk, mindig előrángatjuk a történelmi, a pénzügyi nehézségeket, és szemléletben is egészen másképp viszonyulnak a kerthez mondjuk Nyugat-Európában, mint nálunk. Egyet bátran mondhatok: elég gyakran járok konferenciákra, és úgy látom, hogy szakmailag sem a szlovák kollégák, sem mi nem vallunk szégyent egyetlen nyugat-európai konferencián sem. Csak esetleg nem tudunk ugyanolyan nagyszerű helyreállításokkal előrukkolni. De én nem érzem ezt rossz helyzetnek.
MISLAY EDIT