Maroknyian indultunk el, hogy a szarvas bőgését meghallgassuk
A vadászat legszebb időszaka az ősz - tartják a vadászok. Ezen belül is legizgalmasabb számukra a szarvasbőgés. Persze nem kell ahhoz vadásznak lenni, hogy élvezhessük ezt, sőt... a természetkedvelők szívesen tesznek kiruccanásokat ilyenkor, hogy hallják a szarvasbika teheneit védő hátborzongató bőgését. Gondoltuk: ebből mi sem maradhatunk ki.
A napsugarak már csak szűrve hatoltak át, mikor megérkeztünk a Szelce-völgy erdő határolta, romantikus tisztására. A magaslesen ülve nagyjából rejtve maradtunk, de mi mindent jól megfigyelhettünk. Lassan szürkülni kezdett, mélyült a csend, s bár azt gondoltam, vánszorogva telnek majd a percek, közel sem így történt! Az erdő nyugodt és békés volt, mégis mozgalmas; lusta szárnycsapású madarak szálltak a tisztás fölött, az erdőből a földre hulló termések visszhangozva koppantak, miközben a feszült várakozástól a fülemben doboló szívverésem fájóan hangosnak tűnt.
Az akció
És akkor felhangzott a szarvasbika bőgése, először mélyen, visszafogottan, majd kihívóan, fenyegetően adta tudtára a konkurens bikáknak, hogy az ő tehenei érkeznek a tisztásra. Vártuk, hogy előbukkanjon a fák közül, de csak a tehenek jöttek, az erdő szélén megálltak, figyeltek, majd megindultak. Néhány pillanattal később a bika is kilépett a tisztásra és a teheneket végigszaglászva felemelte fejét, újra bőgni kezdett. A válasz nem késlekedett, a láthatatlan rivális bőgését egészen közelről hallottuk. Szarvasbikánk szép terpesztésű agancsos fejét felemelve szobormereven figyelt. Néma csend. A rivális ekkor kilépett a fák takarásából és lassan közelített, pár pillanat, majd szarvasbikánk szembefordult kihívójával és tolták-taszították egymást. A küzdelem nem tartott soká, a kihívó hátrált, majd elfutott az erdő felé. Bikánk néhány lépést tett előre, bőgése végigzengett az erdőn. Na, valahogy így képzeltem e, míg feszülten várakoztunk, hogy történjen valami. Mire a fejemben lepergettem a jelenetet, sötétség borult ránk, szarvasbikának híre sem volt.
A szűkös lesen kísérőnkkel, a megyei vadászkamara titkárával, Tóth Á. Dénessel osztoztam, míg kollégáim egy távolabbi lesen ücsörögtek Megyeri Ákossal, az Északerdő Rt. Jósva-Tornai Erdészeti Igazgatóság vezetőjével. A várakozás közben szó esett arról is: a szarvasbikák szeptember elejétől a hónap végéig, esetleg október elejéig bőgnek intenzíven.
Késői időpont
Bár mi még beleestünk az október eleji időpontba, meglehetősen langyos volt az idő, a szarvasbikák pedig köztudottan a hidegben eresztik meg a hangjukat. Nem sajnálom, ugyanakkor, hogy e páratlan élményről lemaradtam, mert kaptam másikat, ilyenkor újra átélhetjük: a csöndnek hangja van, s milyen félelmetesen hangosnak tűnhetnek saját gondolataink...