Szeptemberi szép emlék, bronzérmes trófea - Kincset tartogatott a hollókői Veres-hegy
A szécsényi Szabó Ferenc 2000-ben lett a Hollókői Vadásztársaság tagja, s ez év szeptemberében Nimród-pályája eddigi legszebb eredményét érte el: gyönyörű agancspárt viselő, de már hanyatlásnak induló, élete delén túl lévő gímszarvasbikát ejtett el a Veres-hegy nevű területrészen. A szép trófea mellé párosuló élmény sem akármilyen ám: a vadászidény csúcsának számító szarvasbőgés idején került kézre a vad.
Akkor még az ősz színeiben pompázott a Cserhát, a bikák gyönyörűen bőgtek, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Orgonálásuktól zengett az erdő - egészen a vadászatot megelőző napig. A délutáni záporeső felhőit dél felé fújta el a szél, vad pedig nem mozdult azon az estén.
- Majd hajnalban, Ferikém - biztatták a vadásztársak a némileg reményvesztett Nimródot, hiszen tapasztalatból tudták, hogy az esti csend napkeltekor reményt tartogat!
Virradatkor aztán cserkeléssel kezdődött a vadászat, amire a szécsényi Rácz András is elkísérte Szabó Ferencet. A légmozgást is figyelve haladtak az ösvényen, aztán a Nógrádsipek irányából rövid bőgést hallottak. Két őzsutát láttak az erdőben, más vad nem mozdult - hirtelen azonban egy gímbika halk mordulására lettek figyelmesek! Szabó Ferenc egy mohás kőre telepedett, kísérője mögötte egy fa takarásába húzódott. A szemközti oldal sűrű erdejéből nemsokára kilépett az eddig láthatatlan, felemás
agancsú, abroncsos állású agancspárt viselő bika! A fejedelmi vad ivott a völgy aljában csordogáló csermelyből és megmutatta már hanyatló trófeáját is... Ami után nem sokkal
eldördült a lövés. A felkelő nap sugarai áthatoltak a tölgyes lombjain, s a ravatalán fekvő szarvasbikát simogatták végig. A vadász kísérője régi szokás szerint utolsó falatot adott a vad szájába, s még jó ideig csodálták a fenséges zsákmányt.
Az is ősi szokás, hogy a vadásztársak egy-egy vadfaj első példányának elejtése után fel-avatják a szerencsés kollégát. (Aki vadászatra adja a fejét, annak tudnia kell, hogy mind a 30, hazánkban honos vad terítékre hozatala után sor kerül a három, emlékezetes vesszőcsapással járó ceremóniára.) Esetünkben Bocsó Gábor vadászmester volt a keresztapa, ő adott nevet a trófeának is.
- Ez a trófea bizonyára előkelő helyet foglal el a hollókői területen terítékre hozott bikák sorában - mondta Szabó László, a vadásztársaság és a megyei vadászkamara elnöke.
A trófea bírálata azóta megtörtént: a nyolcévesre becsült vad 7 kiló 20 dekás, dárdás agancspárja végül bronzérmesnek minősült. Nincs is mit hozzátenni ehhez: első gímszarvasbikának aligha kívánhat bárki is különbet!