2006. december 4.
TERÍTÉKEN Vadnak kitűnő volt az őszi időjárás, de ilyenkor nehéz őket puskavégre kapni
Hangulatos december eleji vasárnap. Enyhe időben gyülekeznek a zöld ruhás emberek Felsőgalla csöndes utcájában. Hajtás lesz, a Tatabánya és Környe Vadászati Közösség tagjai készülődnek. Itt értesülnek arról, két társukra kell várni. Az egyik vadász ugyanis az éjjel szarvasborjat lőtt, azt szállítják be a városba.
Rövidesen megérkezik a terepjáró a kizsigerelt zsákmánnyal. Indulunk tovább, hiszen ma apróvadról szól a törtéhet Okróczky Károllyal a közösség elnökével beszélgetünk út közben. Mondja, csoportjuknak jelenleg 17 tagja van. A közelmúltban döntöttek arról, azaz 68 százalékban értettek egyet azzal, hogy az elkövetkezendő tíz esztendőben is saját jogon vadászhatnak.
Az idei esztendőről egyébként az a megítélésük: vadnak kitűnő volt az időjárás, bő volt a termés mindenből, szarvas, disznó kövérre hízott, ami persze az apróvadra is vonatkozik. Ilyenkor viszont előáll az a fonák eset, hogy nehéz őket puskavégre kapni. Zimankónak,
hónak nyoma sincs. A vadállomány még nem verődött össze csapatokba, falkákba. Az erdő mélyén bőven találnak élelmet maguknak, megbújnak, ritkán mutatják magukat embernek is jól látható helyen. No, azért a kukoricát rendesen megdézsmálták, társaságuk is befizethetett 1,6 millió forint vadkárt.
Disznóból az előírás szerint az idén mintegy százat kell kilőniük, jelenleg hetvennél tartanak, szarvasból harmincat, valamint hasonló mennyiségű őzet.
Fácánból is megvan az előírt darabszám, meg nyúlból is. Egy hajtás alkalmával a szárnyasokból alkalmanként négy-öt akadt terítékre. Nyulat viszont ilyenkor csak mutatóban látni, pedig tudják, hogy esténként rendesen korzóznak a mezőkön.
Megérkezünk a helyszínre. Félkörbe állnak a zöld ruhások, leveszik a kalapjukat, amíg Hontvári Zoltán hivatásos vadász közli a teendőket, vázolja a mai tervet - egyben elmondja a balesetvédelmi előírásokat. Előkerülnek a puskák, fölkötik a feltűnő színű szalagokat a kalapra, hogy minden ember jól látható legyen a terepszínű bozótosban is.
A tizenkét vadász két csoportra oszlik. A hajtok előremennek, hogy később láncot alkotva, visszafelé tartva felugrasszák a bozótban megbúvó állatokat. A többiek helyben maradnak, várnak, csőre töltött fegyverrel. Rövidesen szárnysurrogás, röpül a fácánkakas. Õ az első hírnök. Szerencséje van, sértetlenül tűnik el a domb mögött. Azután dörren a puska, duplázik a vadász. Megvan az első zsákmány...
Ezen a napon nem sok követi. A vadászok azonban nem csüggednek. Jövő héten folytatják. Azután más mezőkre mennek hajtani. Van még idő az év végéig.
M. Tóth Sándor