Mindnyájunk számára a legszebb családi ünnep a karácsony. Nincs boldogabb érzés, mint mikor látjuk az örömtől ragyogó gyermekarcokat, békesség uralkodik a családban...
Csak hát az a fenyőfavásárlás ne lenne! Amikor gyermek voltam, természetesnek vettem, hogy az ajándékokkal együtt a karácsonyfát is a jézuska hozza. A gondok akkor jelentkeztek, amikor megnősültem, s a feleségem kerek perec kijelentette, hogy a fenyővásárlás a férfiak dolga. Napokon keresztül jártam az árusokat, tülekedtem, tolakodtam, hogy a legszebbet vegyem meg, ám hitvesemnek sohasem
tetszett. Szerinte vagy féloldalas, vagy ritka, vagy görbe volt a fa. Néhány évig tűrtem, aztán gondoltam egy merészet. Mielőtt a fát bevittem volna a lakásba, aláírattam vele egy levelet, amelyben fogadalmat tett: egy rossz szóval sem illeti a férje által
vásárolt fenyőfát. Így elértem, hogy most már együtt járunk vásárolni, de ezzel sem jártam jobban. Sőt! Most kedvesem választ, én fizetek. Mennyiségben és minőségben ráadásul óriási a választék mostanában, hiszen válogathatunk a luc, az erdei, az ezüstfenyők sokasága között, s ennek megfelelően az áruk is szélsőséges. A természetvédők a gyökereseket részesítik előnyben, mert azokat utána ki is ültethetik a kertbe. Mások a műfenyőre esküsznek, hiszen szentestére csak összeszerelik, vízkeresztkor pedig elcsomagolják.
Lélekben már ismét készülök a karácsonyfa-vásárlási rohamra. Mert az már most biztos, hogy frissen vágott, gyönyörű, az erdő illatát árasztó, a tűleveleit nem hullajtó, arányosan dús, középmagas, a tartóba könnyen befaragható, s ráadásul nagyon olcsó fenyőfát szeretnék venni.
M. Magyar László