2006. december 13.
Tavalyhoz viszonyítva a legtöbb helyről eltűnt az úgynevezett feketefenyő.
Minden bizonnyal nem nyerte meg a vásárlók tetszését. Így az ez évi választék, például a szolnoki vásárcsarnok mellett, háromféle típusú fát kínál. Néhány napja még több volt az eladó mint a vevő, de mostanság már egyre nagyobb a nézelődők tömege. Köztudomású, belőlük lesz a vásárló.
Tarr Árpádné néhány ágat tart a kezében. - Három hónapja temettük az édesapámat, ezeket a szép gallyakat lerakom a sírjára. Aztán otthonra is veszek fát, de az csak egyméteres lesz. Édesanyámmal ünnepelünk, aki 82 éves. Azt tapasztalom, hogy az árak nagyjából az elmúlt évihez hasonlóak.
Kontra Géza tanár úr a párjával vásárol. - A gyerek már felnőtt, de az ünnepre hazajön. Ezért vettünk egy fát kétezerért, hiszen ez is hozzátartozik a karácsonyhoz. A díszítés a nejem feladata, évek óta az ő asztala. Az árakhoz nem értek, de a feleségem szerint a tavalyi szinten maradtak.
Kiss Péter főiskolai hallgató a barátnőjével nézegette a kínálatot. Ki is választottak egy szép nagyot. - Mivel a családunkban két kisebb gyerek is van, úgy határoztunk a barátnőmmel, Ritával, hogy másfél méterest veszünk. Ezüstfenyőt, mert nem szeretem naponta sepregetni a parkettát, ráadásul erősek a gallyai. A fa négy és félezerbe kerül, a díszek tavalyról megvannak, és négy kiló szaloncukrot veszünk rá. Ahogy a tesóimat ismerem, ezekből díszítés közben fél kiló már nem éri meg az első gyertyagyújtást.
Hogy az idén eddig milyen típusú, nagyságú fa a nyerő, erről a piacon talán Bottyán László tud a legtöbbet, aki termeli is a fákat. - Még nem érkeztünk el az igazi főszezonba de már így is naponta ötven fa elkel. Az a tapasztalat, hogy a hagyományos lucfenyő a sláger, azok közül is az 1-1,5 méteresek. De nem kevesen vesznek ezüstfenyőt, mert erősek az ágai, és szobahőmérsékleten is heteket kibír. Ha elfogy a jelenlegi készlet, vágunk frisset, mert az se lenne jó, ha nyakunkon maradna egy csomó.
Visszafelé jövet egy aranyos apóka állít meg. Csak úgy, ismerkedésként "rám lehel" néhány nagyfröccsöt, majd ezt mondja: - Nézze már meg kedves, maga is, mert évek óta ferdét veszek, és ugrat a család. Ehhez a métereshez mit szól? - Szerintem ennek is vékonyabb az egyik oldala. Az öreg rám néz, feljebb tolja a sapkát, és legyint. - Lehet, hogy igaza van, de kicsire nem nézünk. Csomagolja be eladó úr, jó lesz ez a mamának...
A végére hagyja
A néni itt is megáll, ott is megáll. Nézelődik, de látszik, aligha visz haza egyet is a vágott és cserepes fenyőfák közül. Sárika néniként mutatkozik be. - Tulajdonképpen almát venni jöttem ki, itt csak végigszaladok a soron. Ugyanis most lett ötvenezer forint a nyugdíjam, és bizony fogalmam sincs, kapok-e gáztámogatást. Éppen ezért nekem ezek a fák még nagyon drágák. - Gondolja, olcsóbbak is lesznek? - A tapasztalat azt mutatja, hogy a szenteste napján, délutánján ami megmarad, azt egységes áron kínálják. A pénztárcának az is jó lesz, egyedül élek. Igaz, az első nap eljön fiam, hozza az unokákat, úgyhogy fa mindenképpen lesz. Alatta ajándék is: zokni, sál a kicsiknek. Mit csináljak, erre, ennyire futja 38 év takarítói munka után.
