Az uniós országokban is ritkán büntetnek szabadságvesztéssel
A M.E.G.A.-botrány, a kunsági szemétügy csak abban erősíthetett meg mindenkit, hogy folyamatosan mérgezik élelmiszereinket természeti környezetünket. Sorozatunkban azt járjuk körül, miképp képes megvédeni bennünket a büntetőjog egyes cégek gátlástalanságától.
A környezetvédelmi bűncselekményeket az uniós országok háromféleképpen kezelik. Az első megoldás, hogy a nemzeti büntető törvénykönyvekben szabályozzák a tiltott magatartásokat, a másik megoldásban a környezetvédelemről szóló általános törvényben rendelkeznek ezekről és végül akadnak államok, ahol speciális környezetvédelmi előírások léteznek. A tapasztalatok szerint szabadságvesztés alkalmazására a huszonötöknél csak a legvégső esetben kerül sor; az esetek túlnyomó többségében a hatóságok „megelégszenek" pénzbüntetéssel - noha például Lengyelországban tizenkét, Németországban tíz év is kiszabható környezetkárosításért.
Baranyi Róbert ügyvéd szerint aki az emberi környezet védelem alatt álló tárgyát jelentős mértékben szennyezi, rongálja vagy pusztítja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a
környezetkárosítás életveszélyt idéz elő (itt tipikusan veszélyes hulladékokról van szó). A bűncselekmény kétféle módon követhető el: első esetben, ha „a célra hatóság által nem engedélyezett helyen" helyez el valaki hulladékot. Második esetben akkor, ha „engedély nélkül vagy az engedély kereteit túllépve végez" valaki hulladékkezelési tevékenységet.
Aki a környezetkárosítást gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javítónevelő munkával vagy pénzbüntetéssel, életveszély előidézése esetén három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ám a tapasztalatok szerint az érintettek pontosan tudják, hogy az elkövetési magatartás kifejtésekor mire vállalkoztak, így a "gondatlan" alakzatnak nem sok értelme van. A büntetőjogi norma értelmező rendelkezéseit a hulladékkezelésről szóló keretjogszabály adja meg. Eszerint: hulladék mindaz, amit a háttérnorma annak minősít, amennyiben alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére. Hulladékkezelési tevékenységnek minősül a hulladék gyűjtése, begyűjtése, szállítása - ideértve az országba behozatalt, az onnan való kivitelt; valamint az átvitelt az ország területén - előkezelése, tárolása, hasznosítása, ártalmatlanítása. A felelősségre vonás tekintetében a „szennyező fizet" alapelve a meghatározó, vagyis a környezetbe történő kibocsátásokkal okozott terhelésből, szennyezésből vagy károsításból származó károk mérsékléséért, felszámolásáért az okozó viseli a polgári jogi, illetve a büntetőjogi terhet is.
Csak éppen a bizonyítási nehézségek könnyítik meg nemegyszer az elkövetők dolgát olyannyira, hogy a józan paraszti ész ellenére is szabadulni képesek az eljárásból. A büntetési tétel - bár a szakértők szerint még szigorítani lehetne rajta - elvileg alkalmas lenne a visszatartó erő kifejtésére, ám a környezetkárosítás az úgynevezett eredmény-bűncselekmények közé tartozik, miként azt egy legfelsőbb bírósági eseti döntés megállapította. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy a hatóságoknak, kétséget kizáróan bizonyítaniuk kell: a környezet valamely, védelem alatt álló tárgyában okozott kár a szennyező anyag környezetbe történt juttatásának következménye.
Böhm András, az Országos Környezetvédelmi Főfelügyelőség szóvivője szerint a büntetőjogi szabályozás alapján sikerrel lehet fellépni a szennyezők ellen, a csatlakozás óta lehetőség van a jogi személyek felelősségének megállapítására is, az évtized eleje óta megtöbbszöröződött az eljárás alá vontak száma, és a főfelügyelőségek egyre következetesebben alkalmazzák a büntetőjog adta lehetőségeket. Ugyanakkor az ellenőrzés, a kikényszerítés hatékonyságát növelni kell. Ezért a szakhatóságok a jövőben fokozottan törekszenek arra, hogy ne csupán a rendőrséget és a környezetvédelmi főfelügyelőségeket, hanem a természetjárókat, a vadászokat is bevonják a felderítésbe. A napokban történt hegyeshalmi eset során az utóbbiak jelzése alapján indulhatott meg az; eljárás. A jövőben a polgármestereknek, jegyzőknek is nagyobb ellenőrzési jogkört adnának - mutatott rá, igaz, a kunbajai eset, ahol maga a település első embere, a már előzetes letartóztatásba helyezett Halász István cége importálta a szemetet Németországból, kissé abszurd megvilágításba helyezi ezt az alapvetően helyes törekvést.
Természetkárosítás
Aki fokozottan védett növényt, állatot vagy ilyen állattól származó tojást elpusztít vagy gyűjt, barlangot vagy védett földtani alakulatot súlyosan megrongál, természetvédelem alatt álló területet hátrányosan megváltoztat, vétséget követ el, egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés lehet, ha a természetkárosítás a védett tárgy tömeges pusztulását vagy megsemmisülését idézi elő.