Vágják és pótolják is az erdőt
Zalaegerszeg - A fakitermelések kisebb része ugyan év közben is megy, e munka igazi szezonja azonban a tél. Ami most nincs, csak a naptár állítja egyedül. A Zalaerdő Zrt. erdészeteiben mindenesetre január elején megindult a termelés.
Nincs mire várni, hiszen egy-két hónap, megelevenedik a természet, s akkor le kell állni a munkával.
Az erdőgazdaságban az idővel is jól kell gazdálkodni, hogy teljesüljenek a tervek. Idén év végéig, mint Bodor György, a Zalaerdő erdőgazdálkodási osztályvezetője elmondta, a megyében található állami erdőkből mintegy 460 ezer bruttó köbméter fa kitermelését tervezik. Az értékes faállományt ilyenkor, télen lehet vágni. Az úgynevezett felújító vágások - amikor a lehullott makkból kikelő, s növekvő csemeték körül először csak megbontják az erdőt, majd tovább ritkítják a szálfákat - is ebben az időszakban történhetnek.
- A részvénytársaságnak mind az öt erdészetében megkezdődött január elején a fakitermelés. Ez az enyhe, száraz időjárás azonban sajnos nem kedvez, sem a munkának, sem a természetnek. Õsz óta szárazság van, és ami még fokozza a bajt, meleg az időjárás. A mélyebb talajrétegekből hiányzik a víz. Kérdéses, hogy tavaszig, március közepéig kapunk-e annyi csapadékot, ami ezt a hiányt pótolni képes. Ugyanis most már harminc éve fogy a térségünkből a csapadék, és a szárazság legyöngíti az erdők faállományát. A szárazságtól legyöngült fákat pedig gyorsabban megtámadják a különféle gombabetegségek, valamint a rovarkártevők. Az elmúlt években emiatt súlyos erdőpusztulások történtek itt, Zala megyében is - mondja a szakember.
Tavaly 50 ezer köbméter mennyiségű száradó, beteg fát kellett kivágniuk emiatt az erdészeteknek, úgynevezett egészségügyi vágások során. És ez nem a teljes megyei helyzetet mutatja, a magánerdőkben keletkezett károk ezen felül értendők. Mint a szakember elmondta, a tavalyi csapadékosabb időjárás miatt az idei évre javult a helyzet. Ezért 2007-re már csak alig több mint 6 ezer köbméter egészségügyi vágást látnak szükségesnek a részvénytársaságnál, ennyit terveztek. Ám ha nem lesz továbbra sem elegendő eső és hó, akkor ismét növekedhet ez a szám.
- Idén januártól december végéig egyébként mintegy 460 ezer bruttó köbméter fa kitermelését tervezte a részvénytársaság. Kinn, az erdőkön nemcsak a csapadék, hanem a hideg is hiányzik. A jelenlegi, évszakhoz képest meleg időben másként viselkedik, repedhet a fa. Ezen kívül a fagyott, hóborította talajon lehet igazán jól dolgozni. A hó ugyanis védi munka közben a nagyobb taposástól az újulatot - említette a körülményekről a szakember.
A részvénytársaság zalaegerszegi erdészetében is megindult az év elején a munka, tíz favágó brigád dolgozik egyszerre a fakitermeléseken. Nagy László, az erdészet igazgatóhelyettese elmondta, az előző évek jó makktermésének köszönhetően, a faállomány megbontása után jelentős mennyiségű és méretű újulat bontakozott ki mára. A brigádok ezeken a területeken felújító vágással foglalkoznak.
- Zömében a bükkösök felújítása folyik, jövő héten kerül sor néhány helyen a tölgyesekre is. Összesen 58 ezer bruttó köbméter fa kitermelése az idei tervünk. Ebből 13 ezer köbméter mennyiség származik gyérítésből, 45 ezer pedig véghasználatból - mondta a vezető.
A véghasználat kétharmad része a felújító vágások befejezéséből adódik, de ezeken a helyeken már ott áll a néhol méteres nagyságú újulat is. A fiatal fák garantálják, hogy néhány év múlva ismét erdő lesz a területen. A kitermelés egyharmad része a tarvágás. Az ilyen területeken makkvetéssel vagy csemeteültetéssel kell pótolniuk a kivágott erdőt.
Az igazgatóhelyettes hozzátette, tarvágásra csak ott kerül sor, ahol a gyenge minőségű, cseres állományt tölgyesre cserélik.
A nagykapornaki dombtető alatti erdőben is felberreg időnként a motorfűrész. Mindenki távolabb húzódik, mert amikor a száz évnél idősebb bükk lassan ledől, néhány méteres körzetben megremeg a föld. A szakemberek négy köbméterre becsülik a húsz méternél magasabb fa mennyiségét, az ilyen példány tömege már eléri az öt tonnát.
Horváth Péter kerületvezető erdész azt mondja, tavaly fúrással mintát vettek több példányból, és az évgyűrűk megszámolásakor kiderült, a hatalmas, vágásérett szálfák egy része 120 évnél is idősebb. Ezt követően már csak romlana a minőségük és az értékük. Az alsó, legértékesebb részek még a bútoripar céljaira is felhasználhatók, feljebb fűrészipari rönk kerül ki belőlük, az értékskálát a tűzifa, rostfa zárja egy-egy példány feldarabolása után.
- Hogy meg lehet-e élni ebből a munkából? Egy miniszteri fizetésből biztosabban. Én még emellett mást is csinálok, gazdálkodom. Õstermelő vagyok, a bérelt területekkel együtt 10 hektáron művelem a családommal a földeket is. A mezőgazdasági munkákat többnyire hétvégeken végzem el, mert az erdészetnél év közben is akad tennivalónk. Olyankor a gyérítések, a csemeteápolás ad munkát - válaszolt kérdésünkre Huszár Gyula fadöntő, miután leállította a láncfűrészt, és lassan odábbsétált a megmozduló, s lassan ledőlő bükk mellől.
A hatalmas szálfa pontosan oda feküdt, ahová a fűrészes ember gondolta és irányította, a maga 16 éves fadöntő gyakorlatával.
Párban dolgoznak a fadöntők, kettejük közül Bonczó László feladata, hogy szükség esetén megékelje, és megszabott irányba segítse a fát, továbbá a rönk vontatóhoz kötözése is az ő dolga. Hasonló nagyságú időt töltött el az erdészeti munkákban, mint társa, és amikor megkérdezem, innen megy-e nyugdíjba, azt mondja: - Idős korára az ember valami nyugodtabb, könnyebb munkát szeretne. Ez nagyon veszélyes hely. De ezt szeretem, és amíg lehet, csinálom. Miért szeretem az erdei munkát? Mert itt nincs porta. Kinn az erdőn érzem szabadnak magamat.
- Szerintem két óránál tovább egyikünk sem bírná ki bezárva egy gyárba - csatlakozott a témához a brigád vezetője, Pető Ferenc fakitermelő vállalkozó. - Eredetileg fémforgácsoló a szakmám, Egerszegen, az Alugépben dolgoztam, és 88-ban jöttem át az erdészethez sofőrnek. A szabadság vonzott, és itt dolgozott édesapám. Most velem van a két öcsém is. Ez az egyik legfiatalabb átlagéletkorú favágó brigád, 33 és 45 év közöttiek vagyunk. De a mai huszonévesek közül már nem sokan vállalnák ezt a munkát, ezt az életmódot. Reggel még sötét van, amikor itt vagyunk, s mire kivilágosodik az erdő, már munkába állunk.
Akár mínuszban, esőben, szélben, hóban. Most nem szenvednek a favágók a téltől, mégsem érzik jól magukat a januári tavaszban. Azt mondják, nem természetes dolog ez, ilyen télre nem is emlékeznek. A fakitermeléshez hozzátartozik a hó. S bár nem fehér a táj, és amikor a nap kisüt, a kabát is lekívánkozik az emberről, ebédidőre mégis lobogott a tűz a melegedőbódé előtt. Tűz nélkül nincs favágó - jegyezte meg valaki az ebédhez csoportosuló munkások közül. És olyan finom illatú sült krumpli sem lett volna, mint amit az ebédidőre készülve, lapáton előkotortak a parázsból.
- Alig fejeztük be decemberben az erdősítést, most megint megkezdhetjük. Ennyi előnye van ennek a különös időjárásnak. Az egervári csemetekertből 30 ezer kocsánytalan tölgycsemetét vettünk ki, és amíg az idő engedi, ültetünk is. Ritkán fordul elő, hogy a fakitermeléssel egy időben, januárban csemeteültetésre van lehetőség - említette Nagy László igazgatóhelyettes útban egy másik helyszínre, egy Almásháza fölötti erdőrészlet felé tartva a terepjáróban.
Így próbálnak az idei lehetetlen időjárás hátrányai közt egy kis előnyre szert tenni. A több mint 3 hektáros területen elszáradt a bükkös, tavaly ki kellett vágni, s egy 15-20 fős csoport szorgoskodik, hogy néhány év múlva tölgyes nőjön a tönkrement bükkös helyén. Ékásóval lyukat szúrnak a földbe, lehelyezik a vízbe áztatott csemetét, beöntözik egyszer és jól betakarják. A csoport többsége munkanélküliként, munkavállalói kiskönyvvel dolgozik minimálbér körüli fizetésért. Mint mondják, a kereset elsősorban attól függ, hány napig tart a munka.
Az országban Nógrád után Zala a második legerdősültebb megye, területének 32 százalékát, azaz 125 ezer hektárt borít erdő. Méghozzá nem akármilyen, az innen kikerülő bükk és tölgy a legjobb minőségűek közé tartozik. Mint Hajdu Tibor, a Zala Megyei Mezőgazdasági Hivatal Erdészeti Igazgatóságának vezetője elmondja, a zalai erdőknek 49 százaléka állami tulajdonú, amellyel a Zalaerdő Zrt. erdészetei gazdálkodnak, és évente mintegy 460 ezer bruttó köbméter fát termelnek ki. Az erdők 51 százaléka magántulajdonban van, ahonnan átlagosan 280 ezer köbméter fa kerül a piacra évente. Az erdőgazdálkodást, úgy az államit, mint a magántulajdonút, szigorúan ellenőrzi az erdészeti hatóság, megkövetelve a törvény által előírt egyensúlyt kitermelés és pótlás között. Az állami erdőkben évente mintegy 600 hektáron, a magántulajdonúban pedig 270 hektáron végzik el az erdőfelújítást.
- A fakitermelésnek ez a mennyisége akkora, amely megfelel a tartamos erdőgazdálkodás feltételeinek. Ezt a zalai erdők hosszú időn keresztül tudják produkálni úgy, hogy közben nem csökken a területük és a fakészletük sem, sőt, növekedhet is. Az egész ország fakitermelésének 10 százaléka származik megyénkből, ha pedig az értékét vesszük alapul, akkor ennél is több - ad némi ismeretet az erdőgazdálkodás területi és mennyiségi összefüggéseiről a szakember.
Az utóbbi években egyre gyakrabban hallani az engedély nélküli kitermelésekről, falopásokról.
- Az állami erdészetekben folyamatos a védelmi szolgálat, a kerületvezető erdészek állandóan járják és ellenőrzik a területüket. A falopások ezért elsősorban a magántulajdonú erdőkben fordulnak elő, ahol nincs vagy nem megfelelően működik az ellenőrzés, sokszor nem tisztázottak tulajdoni viszonyok. Sajnos most már nem is úgynevezett megélhetési lopásokról van szó, hanem a jól szervezett, sokszor jogilag is körülbástyázott, üzletszerű tevékenységről - tett említést Hajdu Tibor az erdők sötét oldaláról. Az erdészeti hatóság képviselője érdeklődésünkre elmondta, tavaly összesen 11 ezer köbméter fát tulajdonítottak el a zalai erdőkből. Ez a famennyiség összesen 35 hektár erdő kivágását jelentette a megyében. Az erdők mőségét és biztonságát mindig a nagybirtok (ma az állami tulajdon) tudta megfelelően alakítani, garantálni. Az erdővel való gazdálkodás ugyanis tőkeerőt, hosszú távú befektetést és szakértelmet feltételez. A kistulajdonnak csak a jól működő erdőbirtokosságok kialakítása adhat esélyt a biztonságra.
Hajdu Péter