Az Atlanti-óceánon saját készítésű hajójukban evezve eddig ezer kilométert tett meg a soproni Alkalmazott Művészeti Intézet két hallgatója. Újabb fontos állomáshoz érkezett a két bátor egyetemista, Pálos Andrea és Rakonczai Gábor.
Az első pillanatban meghökkentőnek és kivitelezhetetlennek tűnő tervükről a Kisalföldben rendszeresen beszámoltunk. Ezt tesszük az alábbiakban is, amikor felidézzük az Atlanti- óceánon eddig megtett ezer kilométeres útjuk élményeit.
Még mielőtt belemerülnénk, röviden az előzményekről. A soproni Alkalmazott Művészeti Intézet két hallgatója még tavaly döntötte el, hogy átevezik az Atlanti-óceánt. Saját hajót terveztek és építettek. Az elmúlt év novemberében indultak el Sopronból a spanyolországi Cádiz városába, hogy aztán innen már hajóval érkezzenek meg a Kanári-szigetekre. Végül az eredetileg tervezetthez képest egy héttel később, január 9-én vágtak neki az Atlanti- óceánnak. Műholdon keresztül tájékozódnak és tartanak kapcsolatot a világgal. Regisztráltatták magukat egy nemzetközi szervezetnél, amely nyomon követi az útjukat, így interneten keresztül az itthon aggódó hozzátartozók és barátok is kapnak róluk információt.
Az elmúlt két hétben mintegy ezer kilométert tettek meg a nyílt vízen. Szárazföld sehol, ameddig a szem ellát, csak víz és víz. Rakonczai Gábor utolsó bejelentkezése alapján tudjuk, az elmúlt időszakban a nagyobb viharok elkerülték őket. Az időjárás is kedvező. Lazításra viszont nincs idejük. Éjszaka is eveznek, ugyanis ha magára hagynák a hajót, úgy elsodródhatna, hogy nehéz lenne visszatérniük az eredeti útvonalra. A napok egyhangúságát úgy enyhítik, hogy minden megtett ötszáz kilométer után gyümölcslevet bontanak, az ezredik kilométert pedig gyümölcskonzervvel köszöntik. Az óceán vizét is ihatóvá teszik, ugyanis nem szeretnék már az elején elfogyasztani a magukkal vitt készletet.
Ösztönzőként hat számukra az is, hogy az óceánon egy francia páros is útnak indult. A cél, hogy utolérjék őket és együtt kössenek ki az Antillákon. Rakonczai Gábor telefonon beszámolt arról is, hogy az afrikai partok közelében, de már nyílt óceánon homokviharba keveredtek. Olyan is volt, amikor egy delfin követte őket egy teljes napon át. A legmeghökkentőbb talán az lehetett, amikor Andrea kabinjába egy repülőhal ugrott be.
A közelben felbukkanó cápa azonban barátságosnak tűnt. Talán a ragadozó is meghökkent a Tűzhangyára keresztelt magányos evezős láttán. Az úton eddig minden jól ment. A Kanári- szigetektől a táv ötezer kilométer, a pár egyelőre nem gondol a még előttük álló négyezer kilométerre. Csupán eveznek és küzdenek a hullámokkal. Lelkesedésük töretlen, még nem fáradtak. Amennyiben március közepén elérik az amerikai partokat, történelmet is írnak, ugyanis hazánkfiának eddig még nem sikerült áteveznie az Atlanti-óceánt.
P. Horváth