Ajka (tbzs) - Molnár Gábor, a híres utazó, kutató, vadász, író és gondolkodó ugyan nem a város szülötte volt, kötődése kapcsán mégis úgy érezték néhányan, hogy őrizni kell emlékét. Így aztán tavaly megalakították a Molnár Gábor Társaságot.
A csoport elnökévé dr. Kovács Gézát választották, aki még személyesen is ismerte az 1908-ban született és 1980-ban elhunyt Molnár Gábort.- Több író-olvasó találkozóján részt vettem, de azt nem mondhatom, hogy barátok lettünk volna. Mivel rokonai révén gyermek- és felnőttkorában is sok időt töltött a csingeri városrészben, az ottaniak közül sokan ismerik. A társaság tagjainak java része is ott, illetve a szomszédos bódéi városrészben él. Tulajdonképpen még Tatai Zoltán barátom vetette fel egyszer a társaság szervezésének gondolatát. Helyeseltem, hiszen úgy véltem, emléket kellene állítanunk neki, össze kellene gyűjtenünk, hogy ápolhassuk a hagyatékát. Annál is inkább, hiszen itt, Ajkán temették el. Azt hiszem, az élettörténetét ismerve le kell vonnunk a tanulságot. Példát ad Molnár Gábor a ma emberének is kitartásból, hiszen megvakulását követően is dolgozott, kutatott. Képes volt elindulni és feljutni a mélypontról, nyughatatlan volt mindig, de pozitív értelemben. Már gyermekkorában a dzsungelbe készült, felfedezni vágyott. Erre gyűjtött, ezért tett meg mindent. Nem végzett egyetemet, önszorgalomból, saját akaratából lett utazó, kutató. Állatfajokat fedezett fel, amelyekkel kapcsolatos tanulmányait közre is adta. Író is volt, ha nem is olyan értelemben, mint Fekete István, de pontosan, precízen dolgozott. Fontos lenne, hogy egy kötet bemutassa az életét, ott a helye a magyar, de a nemzetközi köztudatban is.
Egyébként sem bővelkedik a város jeles személyiségekben, pedig fontosak a kulturális pontok, amelyek eligazítják az itt élőket - mondja dr. Kovács Géza.
Novemberben tartották az alakuló ülést, azóta a bírósági bejegyzés is megérkezett. A társaság további céljai között szerepel egyféle Molnár Gábor-kultusz létrehozása. Gondoznák a hagyatékát, ezzel együtt pedig öregbítenék Ajka hírnevét. Felvehetnék a kapcsolatot a brazil és a mongol nagykövetséggel, hiszen abban a két országban életének jelentős hányadát töltötte az utazó. Publikációkat jelentethetnének meg Molnár Gábortól, és élete fehér foltjait is felkutathatják.
Az iskolák bevonásával ajkai kultuszt teremtenének, mindezt igazán megérdemelné a városhoz egykor oly erősen kötődő utazó.
Tóth B. Zsuzsa