Ivánc (al) - Egy tisztázatlan fakivágási ügy miatt gerjedt nagy haragra Sándor, aki a faluban kerítéseket és valószínűleg síremlékeket is megrongált, mielőtt rendőri segítséggel elszállították.
Beszámoltunk róla, hogy a napokban Sándort csak rendőrségi segítséggel lehetett a kórház pszichiátriai osztályára szállítani. Az esetet párhuzamba állítottuk az emlékezetes rumi üggyel, amikor a beteget, aki baltával rontott a kommandósokra, önvédelemből lelőtték a rendőrök.
Írásunk után a családtagok levelet írtak szerkesztőségünknek. Ebben helyreigazítást kértek, ám a cikkben megjelent állításokat végül is nem cáfolták (kivéve azt, hogy Sándor birkózó volt, aki száz métert képes kézen járva megtenni), viszont a levél egyéb részlete az eset körülményeire is rávilágít.
Elöljáróban szeretnénk bocsánatot kérni mindazoktól, akiket Sándor bátyánk megbántott, vagy akiknek kárt vagy kellemetlenséget okozott - áll a levélben. Az eseményeket kiváltó ok olyan cselekedet volt, ami nagyon elgondolkodtató. Ismeretlen tettesek birtokháborítást elkövetve megjelentek ivánci ingatlanunkon, és agresszív módon közölték testvérünkkel, hogy az udvar északi részén lévő nagy értékű fenyves erdőt kivágják. Ennek kapcsán összetűzésbe kerültek, melynek következtében kerülhetett Sándor testvérünk olyan idegállapotba, melyet már nem tudott kontrollálni. A zaklatás másnap is folytatódott, ennek következményeként értesítették a rendőrséget. A hozzánk eljutott információk hatására jeleztük a rendőrség felé, hogy az előállítás körülményei miatt panaszt kívánunk tenni. Az illetékesek személyes tájékoztatása után kénytelenek voltunk elismerni, hogy a rendőrség korrekt módon, szabályszerűen járt el. A rumi esettel való összehasonlítás rosszhiszemű hangulatkeltés, és a rendőrök sem szolgáltak rá. Az eset lezárása is tanulságos. A rendőrök megnyugtattak, hogy a fakivágást megtiltották. Vasárnap megdöbbenve láttuk, hogy a féltve őrzött és gondozott fenyvest letarolták.
Megkerestük a Körmendi Rendőrkapitányság vezetőjét, Szendrődi Barnabást, aki elmondta: a favágási ügyben indult eljárás vizsgálata során megállapították, hogy mielőtt a 120 ezer forint értékű fát kivágták, a megbízó a vállalkozónak nem a megfelelő munkaterületet mutatta meg.
Az ivánci rongálás miatt indult eljárásban: az utcai kerítések összetörésének egyértelműen Sándor a gyanúsítottja. A temetői síremlékek rongálása miatt is nyomoznak, a bizonyítékok beszerzése után valószínűleg ezzel is meggyanúsítják majd Sándort. Megtudtuk azt is, hogy az előzményekre tekintettel a rendőrség orvos szakértőt rendel ki, s amennyiben azt a gyanúsított elmeállapota indokolttá teszi, az eljárást büntethetőséget kizáró ok miatt az ügyészség megszüntetheti. (Ha az adott bűncselekmény büntési tétele egy évnél nagyobb, akkor erre a bírósági szakban kerülhet sor.)
Kártérítésre is van mód. A gyámügyi hatóság szerint ha egy gondnokoltnak van megtakarítása, akkor a bírósági határozat alapján a gondnok kivehet pénzt a számláról, s megtérítheti a kárt, majd erről utóbb elszámol az illetékes gyámügyi hatósággal.
A családtagok levele így végződik: Szeretnénk néhány szót szólni a további lehetőségekről is. A megyei kórházban megtudtuk, hogy a társadalombiztosítás 12 napot térít, kérésünkre még néhány napig benntartják, többet nem tehetnek. A 2002-es legutóbbi kezelése során az intaházi rehabilitációs intézetben töltött el néhány hónapot. A lelkiismeretes ellátásnak köszönhetően bátyánk állapota lényegesen javult.
Intaházán megtudtuk, hogy a napokban érkezett meg hozzájuk Sándor. Az osztályvezető főorvos szerint nagyon leromlot állapotban.
Már felvették Sándor gondnokával a kapcsolatot, s keresik a lehetőséget, hogy megtalálják az utókezelés helyszínét. Mivel Intaházán, a rehabilitációs várólistán több mint tízen vannak Sándor előtt, valószínűleg erre egy megyei szociális otthonban kerül sor.
Az ivánci ügy nem egyedi. A rumi eset óta nagy körültekintéssel járnak el a betegek beszállításakor, például Celldömölk környékén egyszer kellett a rendőrség segítségét kérni. Másrészt az egészségügy válságosnak mondható állapotában is megtesznek mindent, hogy csak azok a pszichiátriai betegek legyenek intézeten kívül, akiknek állapota ezt lehetővé teszi.
Angyal László