Az álmoskönyv szerint malacos kocához nem szerencsés közel menni – mondja Dani Zsolt. Márpedig, ha ő ezt mondja, akkor így is van: hetven vaddisznó él Ásotthalom melletti tenyésztelepén. Paradicsomi körülmények között töltik napjaikat az állatok.
Hetven vaddisznót tart Ásotthalom melletti tanyáján Dani Zsolt. A konda egyik tagja elmélyülten turkál egy saját maga ásta, méteres gödörben, másikuk zuhanyozik – csőből folyik a víz a magasból a dagonyahelyre –, a harmadik alszik, közben szabályosan horkol.
Halálos agyarak és becenév
Kissé távolabb két vetélytárs igyekszik nézeteltérését rendezni, rövid, villámgyors – és alkalmasint halálos – mozdulatokkal azon ügyeskednek, hogy késéles agyarukkal fölhasítsák egymás hasát. Aztán amint összevesztek, ki is békülnek, s ki-ki megy a dolgára tovább.
A tenyésztő nem úgy beszél állataival, amint egy házi sertéssel beszél a gazda: „Kuss, disznó!" Nem, ő így beszél hozzájuk: – Gyere malac, gyere Füsti! – Meg: – Gyere Dönci, gyere fiam! – És árpát szór eléjük, mire minden irányból fölugranak a vaddisznók, a turkáló abbahagyja a turkálást, a dagonyázó a dagonyázást, az alvó fölébred, s máris kocognak az eleséget osztó kézhez.
– Nincs két egyforma vaddisznó. Sem termetre, sem színre, sem természetre. Az a világos Szelcepusztáról származik; a legjobb disznós területről, ahol nemrég világrekordlistás kan esett. Egyik szelídebb, a másik vadabb – mutatja be állatait a tenyésztő. – Az bizonyos – hangsúlyozza –, mindegyikkel kiemelten jól kell bánni, mert ha egyszer rosszul néz rá az ember, az életben nem felejti el.
Szarvas, szellemléptekkel
Haladunk a tenyésztelepen, mellettünk egy embermagas, kifejlett, szelíd szarvastehén; még borjúkorában mentették meg, nevelték föl – s azóta sem hajlandó visszavadulni. Szabadon jön-megy. Ráérősen bóklászik, hol megelőz minket, hol lemarad. Amikor már megfeledkeznénk jelenlétéről, szellemléptekkel az ember mögé kerül, és belefúj a fülébe. Mikor pedig a házban beszélgetünk, bedugja fejét a nyitott ablakon. És amikor megyünk el a kocsival – egy darabig játékosan szalad mellettünk.
Továbbtenyésztés a cél
– A malacos kocához, amint az álmoskönyv mondja, egyébként sem szerencsés közel menni, ahogy a síneken sem szerencsés keresztbefeküdni, ha már jön a vonat. Emberfelettien félti malacait, és nagyon könnyen bajt okoz – beszéli. Miközben épp megvakargatja egy tucatnyi, csíkos kismalaccal együtt előporoszkáló másfél mázsás koca fejét...
Mire jó a vaddisznótenyészet?
A vadtenyésztés fölfejlődő ágazat, az utóbbi néhány évben sorra-rendre létesülnek országszerte a vaddisznó-tenyésztelepek. A gazdálkodó elsősorban továbbtenyésztésre szaporítja, értékesíti az állatokat – pillanatokon belül elkel, ha akad eladó. Viszik Ausztriába, Németországba, Romániába is. Itt, Ásotthalmon, ahol sem a – szokványos – állattenyésztésben, sem a növénytermesztésben nincs elég pénz, a vaddisznótenyésztés jó megélhetési lehetőséget jelent. Persze aki tud házi sertést tartani, ne higgye magáról, hogy vaddisznót is azonnal tud tartani, a kettő külön világ. Arról nem beszélve: a vaddisznótartáshoz megfelelő hatósági engedélyek is kellenek.
– Továbbá rengeteg hely, s vaddisznó-pszichológia. Egy csapatból például nem lehet csak úgy „kiemelni" a vezért, mert akkor a többiek egymásnak esnek, hogy ki lesz az új főnök. A kocák egymás malacait, ha csak tudják, megölik – sorolja a tenyésztő. Ő maga nagyon ismeri a vaddisznókat: a telep csupán tavaly óta van meg, de kis létszámban, kísérletként régóta tart vaddisznót, és egyébként is gyerekkora óta természetközelben él.
Nem ki-, hanem bejönnének
– A drótfonatot, melyből a kerítés készült, Angliában gyártják, métere majdnem ezer forint, terepjáró sem tudná szétszakítani. Szükség van rá, olyannyira, hogy kettős fonat védi belőle a telepet. Nem azért, mintha a vaddisznók ki akarnának menni. Hanem azért, mert kinn, a környező erdőkben is élnek vaddisznók, s előfordul: be akarnak jönni.
Farkas Csaba