Zalalövő - Hosszú időn át erdész volt a helyi termelőszövetkezetben Cserkuti József. Nem kevesebb, mint 1100 hektáron irányította a fakitermelést, az erdősítést, a fiatalosok ápolását.
Jött a rendszerváltozás, a szövetkezet megszűnt, fel kellett hagynia a szakmájával.
- Erdészként is kacérkodtam a mezőgazdasággal - említi. - Bikákat hízlaltam, sertésneveléssel is próbálkoztam. Volt vagy tucatnyi juhom, hogy azok tisztítsák le az épülő családi házunk környékéről a zöldet. Kedvtelésből foglalkoztam némi bogyósgyümölcs termeléssel is. Végül ez utóbbi lett az alaptevékenységem, főállású gyümölcskertész lettem.
Volt, amikor három hektáron termelte a bogyósokat, málnát, szedret, piros- és feketeribizlit, szamócát és bodzát. Nemrég az utóbbi kettővel felhagyott, így jelenleg kéthektáros az ültetvénye.
- Felhagytam, mert a bodzatermesztés csak nagyobb területen gazdaságos, a magyar szamóca pedig bármennyire is finom, mire nálunk érni kezd, addig a külföldi áru ellepi a piacot. Ráadásul a zalai agyagot sem szereti igazán. Így megmaradtunk az előbbi gyümölcseink mellett, például a szeder biztonságos növényünk.
Nem is csökkentette annak termőterületét, inkább fajtát váltott, olyanra, amelynek hosszabb a szezonja, július közepétől október végéig terem. Hasonló változás történt a málnásban is, azt is folyamatosan érő fajtára cserélte a gazda. A kétféle ribizli a telepítés óta gazdagon terem.
- Bizony sok munka van e növényekkel, főleg szüretkor, akkor szükség van segítőkre, jönnek is a rokonok, az ismerősök. Az ilyenkor esedékes tavaszi metszést magam is győzöm, esetleg Rita lányom van segítségemre. A növényápolást néhány kisgépemmel szintén egyedül elvégzem, a telepítéskor szükséges talajmunkát pedig gépekkel felszerelt barátaim megcsinálják, és a fáradozásukat visszaszolgálom. Nem gond az öntözés, a rendszerét kiépítettem a területen.
A termés-értékesítésnek szokatlan módját választotta. Kezdetben ugyan, akárcsak mások, Cserkuti József is a zalaegerszegi, majd pedig a bagodi hűtőháznak szállította gyümölcsféleségeit.
- Az utóbbi években, úgy mint régen a péklegények a zsemlét, a kiflit, magam viszem az árut a vevőkörömnek. Szombathely és Sopron a fő értékesítési irány, de összekötők útján Ausztriába is kerül a gyümölcsömből. Főleg kereskedőknek, cukrászoknak, éttermeknek szállítom a mindig friss terméket. Nálam délután van a szüret, a leszedett és tálcákba rakott bogyósféleségekkel hajnalban indulok a vásárlóimhoz. Azért választottam az értékesítésnek ezt a fáradságosabb módját, mert a határ menti városokban jobb piaca van a gyümölcsnek, tálcákba csomagolva akár dupla áron is eladhatom. Ez a családunk fő bevételi forrása, a megélhetésünk alapja. Ez addig működik, amíg az embereknek lesz pénzük megvenni a jó minőségű bogyósféleségeket, és nem tablettákban szedik a vitamint, hanem az aromás gyümölcsfélékből nyerik - így a gazda. Magam viszem
helybe az árut a vevőkörömnek