Életét a vadnak és a tanításnak szentelte
Több ezer ember vadászati pályafutását indította el Szente László, a szegedi erdészeti középiskola- tanára. Tanítványai - hivatásos vadászok, sportvadászok, illetve erdészek - az egész országban jelen vannak. Amit ő nem tud a vadról, a vadászatról, azt nem is érdemes tudni. Trófeagyűjteményét iskolájának ajándékozta.
Unokabátyja hivatásos erdész volt Rúzsán, Vetyén, Derekegyházon.
- Felültetett gyerekkoromban a biciklivázra, és irány a határ. Vakációim a természetben teltek - emlékszik vissza Szente László. Sopronba fölvételizett, az erdőmérnöki karon végzett, hivatalból megkapta a vadászvégzettséget is. Azóta a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolában tanít, rengeteget jár vadászni az iskola szakkörös diákjaival. Trófeagyűjteményét is az intézménynek adományozta - akad köztük kapitális gímbika karvastag agancsokkal éppúgy, mint afrikai trófeák.
Kisujjában van a megye vadászélete. Húsz évig volt a Csongrád megyei vadászati vezetőség tagja - ezen belül a legbonyolultabb időszakban, a rendszerváltáskor is -, s 35 évig vadászmestere egy vadásztársaságnak. Aztán lemondott, mert látta, mind kevesebb szükség van szakértelemre.
- Egyre gyakrabban tapasztalni: ha valaki puskát vesz a kezébe, azt hiszi, azzal rögtön a vadhoz is ért. Én is tudok például vezetni, és mégsem gondolom, hogy annyit tudok az autóról, mint- egy hivatásos gépkocsivezető - szemlélteti a helyzetet.
A vadász egyébként sem puskásként kezdi - hívja föl a figyelmet. Először hajtóként vesz részt vadászatokon, etetőt épít, vadtakarmányozásban segít, s így tovább - és ekkor a kötelező tanfolyamokról még nem szóltunk.
Évente kétszer indul tanfolyam a megyében, ezeknek ő a vezetője, a legközelebbi most szombaton kezdődik. - Vadászati és fegyvervizsga nélkül közelébe sem kerülhet a vadászatnak, az ember - beszéli. Ha ezek megvannak, jön a vadászkamarai tagság, s csak mindezek után lehet megkérni a rendőrségtől a fegyvertartási engedélyt. A rendőrség képviselői ki is mennek a helyszínre, ellenőrizni, hogy a fegyvert a szabályoknak megfelelően - folyamatosan lakott helyiségben, falhoz rögzített páncélszekrényben tartják-e.
Szente, László - hasonlóképp a legendás vadászíró Széchenyi Zsigmondhoz - úgy tartja, „A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás". Idézi Szász Imre, már elhunyt, jelentős írónkat - az Ez elment vadászni... című, a pártállam idején, csak nehezen megjelenni engedett szociográfia szerzőjét: A vállalati cégvezető, kinevezése alkalmából, elkezd vadászni. Meglátja a nyulat a bokorban, odadurrant, a nyúl ott marad, ő odarohan. És elolvassa a kitömött nyúl oldalára tűzött cetlit: „További vadászsikereket a cégvezető úrnak! A nyúl."
F.Cs.
MIBE KERÜL?
Maga a vizsga, tanfolyammal, tankönyvekkel együtt, 60-70 ezer forint - kezdetnek nem rossz. A vadászjegy, a biztosítás mintegy 13 ezer forint, az egészségügyi vizsgálat 3-4 ezerbe kerül. Be kell lépni egy vadásztársaságba, a tagdíj néhol évente 20 ezer, néhol 200 ezer forint. A fegyvervásárlási engedély 3000 forint. Az egyszerű sörétes fegyver 100 ezer forint, de akár másfél-kétmillióba is kerülhet, a páncélszekrény 30-40 ezer. A megfelelő vadászöltözet 150-200 ezer - ennyit kell tehát vadászatra szánnia a kezdőnek, s ekkor még ki sem lőtte a puskáját. Ha kilőtte, az lövésenként majdnem ötven forintot kóstál - ennyi a sörétes lőszer ára, darabonként -, illetve 200-250 forintot, amennyibe a golyós lőszer darabja kerül. És a lőszer fogyóeszköz. Mivel a területet valahogy meg is kell közelíteni - a benzin is. Hogy mindez nem térül meg a vadász számára? Ki beszél megtérülésről?