Fenyőtű-vörösödés sújtja a megye nyugati részeinek homokvidékeit borító fenyveseket. A tűlevelek jórészt lehullanak, és szinte csak a „csontváza" marad meg a fának. A kirándulók megrettenve néznek körül, hová kerültek?
- Az utóbbi években egyre gyakrabban jelentkeznek fenyőtű-vörösödést okozó gombafajok - mondja Fazekas József, a Dalerd Zrt. vezérigazgató-helyettese. Terjedésük egyes vélemények szerint a globális- éghajlatváltozással is összefüggésben állhat. Megölni csak a csemetekorú fenyőt képesek, a felnőtt fáknak csupán növekedését fogják vissza. A fenyőtű-vörösödést okozó gombák sújtotta fa rendkívül tragikus képet mutat: a fenyőtűk először csak barnulnak-vörösödnek, aztán lehullanak, csak az adott évi levelek maradnak meg: az ágvégeken lévő tűlevélcsomók: Támad egy másik kártevő is, a gyökérrontó tapló nevű gomba. Bár csupán az erdeifenyőt támadja, arra viszont halálos. Az egyik gyökérről továbbterjed a másikra, s koncentrikus, egyre növekvő körökben terjed a betegség - s foltokban pusztul ki az erdő. A védekezés ellene? Ahol a gomba már kipusztította az erdeifenyőt, helyére az erdészet feketefenyőt, vagy, ahol erre van mód, szárazságot is tűrő, őshonos lombos fát ültet. Ismert egy másik védekezési mód is, az óriás terülőgomba spóráit tartalmazó készítménnyel való „beoltás". Az óriás terülőgomba ártalmatlan - és ahol már megtelepedett, a gyökérrontó tapló nem tud meghonosodni. F. CS.
FENYES VAGY SEM?
Miért nem kísérleteznek az erdészek más, a fenyőnél kevesebb, vagy legalábbis kezelhetőbb kórokozót vonzó fafajokkal? Azért, mert ilyenek nem nagyon vannak. A száraz talajú homokvidékek legnagyobb részén a gazdaságilag hasznosítható fák közül kizárólag a fenyő él meg: ezen belül is az erdei és a fekete. Választani kell, vagy semmi nem kerül ide, vagy a fenyves - és erdőgazdálkodási szempontból az utóbbi a kedvezőbb.