Nagykanizsa - Egy év alatt robbanásszerűen megnőtt megyénkben is a quadok, a négykerekű terepmotorok száma. A zalai erdők őrei igyekeznek felkészülni fogadásukra - a jóravalókat először is tárgyalóasztalhoz, a kirívókat a helyszíneken, szigorúsággal várják.
A terepjáró autók, a terepmotorok, a quadok problémája az ország számos pontján évek óta égető: az erdészek egyenlőtlen küzdelmet folytatnak a természet értékeit legfeljebb leküzdendő tereptárgyakként tisztelő bandákkal. A járművek fürgék, így könnyedén kereket oldanak a tettenérésükön fáradozó hatóság elől, s azonosításuk is jóformán lehetetlen, miután rendszámmal a legritkább esetben rendelkeznek.
Megyénkben a zalaegerszegi Azáleás-völgy csábítja elsősorban e gépesített dandárokat (többször írtunk már róla, az itteni védett növényekben milyen károkat tettek ismeretlen vandálok), de feltűnésükre ma már bármelyik erdőben, szőlőhegyen, tóparton számíthatunk.
- A probléma gyökere szerintem mély és társadalmi: nálunk az emberek zöme nem tiszteli értékként a természetet, az erdőt, pláne, ha ráadásul állami tulajdonban van - közelítette a problémát Vaski László, a Zalaerdő Zrt. ellenőrzési előadója. - A felnövekvő, urbánus generációk tagjai számára az erdő csak krosszpálya, s nagy baj, hogy őket a társadalom józan többsége sem fékezi: az emberek eltűrik ezeket a kártételeket.
Ez a társadalmi közöny - ezt Páll Miklóstól, az erdészeti hatóság osztályvezetőjétől hallottuk - odáig megy, hogy a magántulajdonú erdők gazdái (a magyar erdők közel fele ilyen státuszú egyébként) nem is érdeklődnek iránta, mi folyik a birtokukon, s ennek nyomán persze megvédeni sem igyekeznek a magukét. Pedig sok múlna ezen: terepezni elméletileg kizárólag a tulajdonos engedélyével lehet, a hatóság pedig fellépni akkor tud a kihágókkal szemben, ha (mondjuk az éber gazda bejelentése nyomán) tudomást szerez a történtekről.
- Tavaly túlságosan mély dagonyát ástunk, ezt télire betemettük, s most kezdjük újra kipofozni a pályát - mondta Nagy Zoltán, a garabonci Kis-Balaton Off Road Klub elnöke, aki több tucatnyi társával egy faluszéli, kivágott szőlő helyén épített terepjárós akadálypályát. Itt rendeztek versenyeket, gyakoroltak sokat, de ahogy belemelegszünk a beszélgetésbe, lassan az igazi élményekre is rátérünk. Annál szebbek az emlékek, minél magasabban állt a víz az utastérben - szűröm le magamnak tanulságként. A büszke sofőrök állítják, igyekeznek megmaradni az észszerűség keretein belül, de bevallják, talán nem mindig sikerül. Viszont meggyőződéssel mondják: ha a tulajdonos - akivel persze jó előre mindig egyeztetnek - túra után kifogással jelentkezik, sosem vitatkoznak, helyrehozzák a kárt, rendet tesznek az erdőben maguk után.
- Egyre többen vagyunk, és nem csak ebben a klubban, de a megyében kapásból tudok mondani még tíz kisebb-nagyobb csoportosulást - folytatta Zoltán. - Úgy vélem, e sportág iránti igényt a puszta tiltás csak még növelné, kompromisszumot kell kötni az erdősökkel.
Hasonlóan gondolják a túloldalon is: Páll Miklós és Vaski László egyaránt tárgyalásos közeledésről beszélt. Előbbi szerint az lenne a legjobb, ha területet jelölnének ki a terepeseknek, ahol azok szabályozott keretek közt, kontroll alatt, s persze pénzért űzhetnék szenvedélyüket. Utóbbi pedig azt hangsúlyozta: ehhez először is arra van szükség, hogy a quadosok megszervezzék magukat, képviselőket tudjanak küldeni az egyezkedéshez -, illetve maguk végezve el a szelekciót, kirekesszék soraikból a semmi szabályt nem tisztelő, s a problémákat elsősorban okozó őrülteket .
A terepjárózásban pedig még idegenforgalmi szempontból is lehet üzlet - erről Czimondor Nándor, a zalakarosi Hotel ManDan igazgatója beszélt. Mint mondja: a vendégek körében egyre nagyobb az igény például a quadozás iránt - kicsit sport, kicsit kaland és újdonság. A maga részéről ő is tárgyalást, megegyezést, pályát és szabályokat sürget, hogy végre hivatalos szállodai programként kínálhassák vendégeiknek ezt a (még?) extrém időtöltést.
- Nagyon szeretem a természetet, számomra szépsége és nyugalma ad élményt, de nem vagyunk egyformák - így az igazgató. - A környezetünk érték, ám ezt nem csak óvni kötelesség, hanem okosan használni is, s a vendégek jelzéseiből tudom, hogy ebben a dologban van üzlet.
Hogy a terepautózást lehet okosan is csinálni, arra jó példa volt a két hete, Dél-Zalában megrendezett tereprali-bajnoki futam. A gyorsasági szakaszokat az erdészet útmutatása szerint jelölték ki, ezek állapotát a verseny előtt felmérték, majd volt bejárás a viadal után is, amikor a helyreállítani valókat vették számba. S az utólagos viták elkerülése végett e költségekre a szervezők még a rajt előtt letétbe helyeztek egy bizonyos összeget. A viadalon a kanizsai Viky Team mellett segédkeztek a garabonci off roadosok is - tőlük hallottam, hogy az ötletnek sokáig ellenálló Zalaerdőnél Fliszár Károly, a kanizsai Felsőtemplom esperes-plébánosa is közbenjárt.
- Rövid szakasza volt az életemnek, amikor motoroztam, s bár ez már a múlté, a Dakart például csodálattal nézem - mondta Fliszár Károly. - Egy csöndes kérésem volt a verseny érdekében, mert úgy láttam, ez előbbre viheti a sportág ügyét. Tudott, hogy rengeteg a vadhajtás, de aki a törvényt, vagy a másik embert, élőlényt tisztelve teszi a dolgát, azt érdemes segíteni.
Vaski László a jóravaló terepesekkel kötendő esetleges megegyezésen túl sokat vár attól is, hogy új szabály szerint a tetten ért törvénysértők járművei a helyszínen elkobozhatók. Ezzel kapcsolatban Páll Miklós azt jegyezte meg: sok múlik azon, hogy a betűnek miként sikerül érvényt szerezni - mert például nem tisztázott még, hogy e szigorú lépést ki és milyen körülmények közt teheti majd meg.
Terepezni elméletileg kizárólag a tulajdonos engedélyével lehet.
Varga Andor