Egyensúlyba hozható-e az állattenyésztés és a növénytermesztés az országban?
A Kaposvári Egyetem bőszénfai gazdaságában két évtizede tenyésztenek gímszarvasokat, az utóbbi időben pedig megkezdték a muflonok, vaddisznók, dámvadak „háziasítását" is. A program vezetője Horn Péter, a somogyi megyeszékhely egyetemének volt rektora, jelenleg emeritus rektora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az MTA Agrártudományok Osztálya elnöke és az Agrárgazdasági Tanács elnöke. A szakember szerint a vadhús kiváló élettani hatása miatt itthon és külföldön a jelenleginél nagyobb szerephez jut majd.
- A kezdetektől részt vettem a hazai baromfiprogramban Bábolnán, Burgert Róbert keze alatt. Kaposvárra 1971-ben kerültem. Majd egy évtizedig rektora voltam a Pannon Agrártudományi Egyetemnek, amely Mosonmagyaróvárt, Keszthelyt és Kaposvárt integrálta. Az egyetem kaposvári állattenyésztési karából alakult meg 2000-ben az Országgyűlés döntése alapján a Kaposvári Egyetem. Először csak állattudományi és pedagógiai kar működött intézményünkben, jelenleg már gazdasági és művészeti karunkon is tanulnak hallgatóink. Ezenkívül van egy nemzetközi hírű egészségtudományi központunk is. Az új egyetem megalakulásával együtt 16 évig rektoroskodtam.
Képletesen szólva jókora ugrás vezetett a baromfitól a szarvasokig. Mi késztette erre a
váltásra?
Kicsit - meg is nehezteltek baromfitenyésztő barátaim, amikor megtudták, hogy gímszarvasokkal is kezdtem foglalkozni. Váncsa Jenő akkori miniszterhelyettes, későbbi
mezőgazdasági miniszter 1975-ben kiküldött Új-Zélandra, hogy tanulmányozzam az ottani, igen fejlett agrármódszereket. Akkor láttam először háziasított gímszarvasokat a Lincoln Egyetemen. Nagy hatást tettek rám.
Miért döntöttek a gímszarvas mellett?
Az angol gyarmatosítók, hogy ne kelljen nélkülözniük kedvenc hazai szórakozásukat,
a szarvasvadászatot, a 19. sz. végén Ferenc József vadasparkjából telepítették be a szigetre ezt az európai állatot. Mivel nem volt természetes ellenségük, az agancsosok annyira elszaporodtak, hogy már az erdők fennmaradását veszélyeztették. A múlt század hatvanas éveiben a hadsereget vetették be a gímszarvasok ellen, ám a tömeges
kilövések nem jelentettek megoldást. Szerencsére a Lincoln Egyetem néhány professzorának eszébe jutott, hogy az állomány legyilkolása helyett tenyészteni kellene zárt farmokon a szarvasokat, és kiváló exportcikk lehet belőlük. Nem tévedtek. A hadsereg a program keretében már nem fegyverekkel, hanem hálókkal indult szarvasvadászatra, s a befogott állatokból teremtették meg a tenyészállomány alapját.
- Mikor kezdődtek meg a hazai kísérletek?
- Az új-zélandi szakemberekkel később is jó kapcsolatot ápoltunk, és 1984-ben Kaposvár mellett beindítottuk a magyarországi gímszarvastenyésztési programot. Jó csillagzat alatt született a telep, hiszen nemcsak jól felkészült szakemberek dolgoztak az akkori kaposvári főiskolán, hanem a tenyészalapot adó somogyi gímszarvasok is mindig nemzetközi hírűek voltak. Az első szelíd állományokat a befogott állatok borjaiból neveltük. A program már több mint húsz éve működik, és ma Közép-Európa legnagyobb farmszerűen tartott gímszarvastenyészete található Bőszénfán.
- Mekkora jelenleg az állomány Bőszénfán?
- A tenyészállomány létszáma eléri az 1500-at, és rendszeresen exportálunk tenyészanyagot Spanyolországba, Németországba, Olaszországba.
- Miért olyan értékes táplálék a szarvashús?
- A tenyésztett állományokból az egy-két éves állatokat használja fel a vendéglátóipar,
illetve ez a korosztály kerül a fogyasztókhoz. A fiatal jószágoknak porhanyós a húsa,
gyakorlatilag nincs zsírtartalma. Általában a zsíros húsokat tekintjük ízletesnek, ám a szarvashús kivétel, mert olyan a hússzerkezete, hogy „soványan" is rendkívül finom. További érv a szarvashús mellett, hogy a fehérje- és vitamintartalma igen magas, ezért tápértéke kiváló.
- Mit kell érteni a háziasítás fogalmán: jászol elé kötve abrakolnak a szarvasok vagy,
igyekeznek a természet közeli tartást megvalósítani?
- Természetesen ez utóbbi megoldást választottuk, 4-50 hektáros, fűvel benőtt kifutókban legelhetnek az állatok.
— Az egészséges életmód egyre népszerűbb, mégis kevés vadhúst fogyaszt a magyar. Hogyan ösztönözhetik például a szarvashús forgalmának növelését?
- A gondunk az, hogy nincs elég állatunk. Egy hatékony marketingmunka előfeltétele
legalább 20 ezer szarvas lenne. Ennek most a 10 százalékával sem rendelkezünk. A legjobb budapesti éttermek azért, már forgalmazzák márkázott termékeinket. Ennek oka egyebek mellett, hogy folyamatosan azonos életkorú jószágokból kapják a konyhatechnikailag legelőnyösebben feldolgozható húsokat. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a teljes termékpálya nyomon követhető, minden egyed külön számmal
jelölt, akár a nagyszülőkig ellenőrizhető. Jelenleg Orosz László akadémikussal a szarvasok géntérképének összeállításán dolgozunk. Ezzel elérhetővé válik, hogy akár az étteremben egy darab húsból megállapítható lesz, melyik szarvasból származik. A bőszénfai állomány minden egyede évente kétszer állatorvosi vizsgálaton is átesik. Megvizsgálja a szakember a borjakat, amikor elválasztjuk az anyától, illetve ősszel, a telelés előtt is. A szarvasoknak egyébként a húsukon kívül szinte minden porcikájuk hasznosítható. A szarvasbőr a legfinomabb alapanyagok egyike, az agancsból pedig dísztárgyak készülnek. A tenyésztett szarvasok bőre általában hibátlan, hiszen irtjuk az élősködőket, míg a vadon élő fajtársaik bőre gyakran éppen a böglyök, kullancsok, egyéb paraziták miatt lyukas, sérült.
– A szarvastenyésztés tapasztalatai alapján foglalkoznak-e más vadfajok háziasításával is?
– A gímszarvasokon kívül belevágtunk a dámvad-, a muflon- és a vaddisznótenyésztésbe is. Ez a vegyes állattartás nemcsak a rendkívül egészséges vadhústermelés miatt fontos, hanem mert a különböző fajok egymást kiegészítve hasznosítják a legelőket. Így vegyszer nélkül, jó, természet közeli állapotban tarthatók meg a legelőterületek. Egyszerre szolgáljuk a környezetvédelmet, és növeljük a húshozamot. Az újonnan tenyésztésbe fogott fajoknak egyelőre szaporítása folyik, tömeges értékesítésről még nem beszélhetünk.
— Mennyire tartja reálisnak az agrárminiszter szándékát, hogy egyensúlyba hozza az állattenyésztést és a növénytermesztést Magyarországon?
– Jelenleg a kívánatosnál nagyobb a növénytermesztés aránya, ám az egyensúly biztosan már középtávon ki fog alakulni. Ez társadalmi rendszerektől, kormányoktól függetlenül a korábbi évtizedekben, sőt majd két évszázada is mindig így volt. Magyarországnak érdeke, hogy a szerintem hibás uniós agrárpolitikái irányelvekkel ellentétben ne csökkentse, hanem kihasználatlan lehetőségét figyelembe véve növelje a mezőgazdasági termelést, hiszen a szomszédban, Oroszországban vagy a Távol-Keleten, Indiában, Kínában óriási piacok nyílhatnak meg a jó minőségű magyar termékek előtt már a legközelebbi jövőben. Bihari Tamás