2007. május 2.
Az illetékes szaktárcák ellentétét megoldhatja a miniszterváltás
Miközben az unió teljes gőzzel a megújuló energiák mellett áll, nálunk a gazdasági tárca az ilyen termelők "luxusprofitjának letörésén" gondolkodik. A piac, amely tavaly még csökkent is, bizonytalan. A fogyasztók tavaly 33 milliárd forint értékben áldoztak a zöldenergiára. Információink szerint a gazdasági tárca a megújuló energiás áramtermelés támogatásának módosítására készül. Úgy vélik, "a jelenlegi ártámogatásos rendszer a befektetés megtérülésén túl extraprofitot is biztosíthat a beruházóknak, és indokolatlan többletköltséget okozhat a fogyasztóknak." Ezért a támogatások mértékét "a célok eléréséhez feltétlenül szükséges" szintre kell csökkenteni - állítják.
Felsmann Balázs, a tárca szakállamtitkára korábban felvetette: a jövő év elejétől az új piaci szereplőket már nem a garantált átvételi ár, hanem a "zöldbizonyítvány" várná. A megújulóenergia-termelők árama kapna ilyen passzust, a nagykereskedőnek pedig egyre nagyobb arányban tennék kötelezővé az ilyen áram átvételét. Így a legkevésbé hatékonyan termelők már kieshetnek a rendszerből, az ár pedig "a lehető legkisebb mértékben" emelkedne. Most ugyanis szabott áron kötelező átvenni a megújuló energiát, az új rendszerben pedig, ha elég alacsonyra szabják a nagykereskedők kvótáját, azok kiválaszthatják az alacsonyabb áron termelő "megújulós" erőműveket.
Abban minden szakértő egyet ért: a jelenlegi tudásszint, illetve olajárak mellett a megújulóenergia-termelés még mindig drágább, mint a hagyományos. A minisztériumi tervvel kapcsolatban pedig arra figyelmeztetnek: nem szerencsés különbséget tenni "régi" és "új" befektetők között - a régieknek ugyanis 2010-ig ígértek garantált árat. De a "zöldbizonyítvány" bevezetését is túl "korainak" tartják.
Az év végével azonban a rendszert mindenképpen módosítani kell, mivel az árampiac felszabadításakor elvileg minden hatósági árat el kell törölni. Tavaly az áramfogyasztók mintegy 33 milliárd forintot fordítottak a megújulóenergia-termelés támogatására; idén ez a szám tovább nő. Egy elképzelés szerint nem tennénk különbséget új és régi befektetők között, de mostantól nem az állami rendszerirányítónak (a Mavirnak), hanem a nagykereskedőnek kell előre kifizetnie a támogatott árat (amit később a megemelt áramár kompenzál). Horváth J. Ferenc, a Magyar Energia Hivatal elnöke nemrég hitet tett a fokozatos átmenet és különböző energiatermelők különböző átvételi ára mellett is.
Popovics Zoltán, a - leányvállalatai révén - legtöbb szélerőműengedélyt elnyert Callis Zrt. igazgatója, már hallott a tárca terveiről, de egyelőre nem tudják, mi várható. A zöldbizonyítvány ötletét nem vetik el, ám - figyelmeztetett - minden a részleteken múlik: tisztázandó, hogy a kereskedőknek mennyit kell majd vásárolniuk, milyen retorzió éri a szabálytalankodót, és milyen lesz az ellenőrzési rendszer.
Noha a szaktárca az elképzeléseit az unióra hivatkozva fogalmazta meg, ott éppenséggel más "szelek fújnak". Az Európai Bizottság határozottan kiállt a minél nagyobb arányú megújuló-hasznosítás mellett. (Igaz, hogy ellenzik az állami támogatást, de ilyen különleges esetekben szemet hunynak.) E szerint 2020-ra a tagországok átlagában az igények 20 százalékát megújuló forrásokból kell biztosítani. Hazánk a hivatalos álláspont szerint a jelenlegi öt százalékot legfeljebb 14-16 százalékra tudná feltornázni addig. Brüsszel a második fél évben dönti el, hogy kiegyezik-e a magyar arányokkal - igaz, arra már utaltak: figyelembe veszik az ország gazdasági fejlettségét. Noha a bizottság javaslata az energiafelhasználás és nem az energiatermelés 20 százalékáról szól, Andris Piebalgs energiaügyi biztos egyértelművé teszi: a termelést is "nagyrészt" helyben - azaz az unió területén - kell megoldani.
A tárca véleménye inkább közelebb áll a Nemzetközi Energia Úgynökségéhez (IEA). A szervezet szerint minden ártámogatás piactorzító, ezért eltörlendő. Úgy vélik: nem szükséges erőltetni a belföldi megújulóenergia-termelést sem, mivel itt nem lehet olyan hatékonyan kinyerni az energiát, mint mondjuk, a kitűnő klímájú Brazíliában, vagy a mezőgazdaságát jól szervező Egyesült Államokban.
A magyar áramfogyasztó a hatósági áras rendszerben bőkezűen támogatja a megújulóenergia-termelést. A zöldáramot a kereskedők kötelezően és szabott, a többinél mintegy kétharmaddal magasabb áron veszik át. A hazai erőművek átlagára most kilowattóránként mintegy 14 forint, a 2010-ig garantált kötelező átvételi ár pedig körülbelül 24 forint - a gázzal működő távfűtő műveknél kicsit kevesebb, a többinél több. Ez a többlet az áram fogyasztói árában is megmutatkozik, igaz egyelőre csekély mértékben.
Mindemellett tavaly még csökkent is a honi megújulóenergia-termelés: az adatok szerint 5,5 százalékról 4,5 százalékra. Erről lényegében a mátrai erőmű "tehet": a széndioxid-kvótarendszer szabályai miatt korábban megérte termelésük egy részét "biomasszára" - fára - átállítani, most viszont már nem.
Az elmúlt hetekben a környezetvédelmi tárca határozott ellenvéleményt fogalmazott meg a gazdasági minisztériuméval szemben. Persányi Miklós miniszter szerint 2020-ra igenis elérhetjük a 20 százalékos megújulóarányt, megvalósítható a 20 százalékos fogyasztáscsökkenés. A napokban leköszönő miniszter emellett aggályosnak tartja a biomasszás áramtermelést, mivel ez jelenleg szinte kizárólag az erdőkből kivágott fa elégetését jelenti. Az ellentét sajátos módon az SZDSZ belső vitája is volt, mivel mindkét tárcavezetőt a párt delegálja. Ennek megfelelően a "megoldást" is párton belül találtak Fodor Gábor személyében, aki a miniszteri székben Persányit váltja az elvesztett pártelnöki versengés után.
A magyar állam, mivel nem kíván beszállni a beruházásokba, tárt karokkal várja a befektetőket. Akik azonban egyelőre ilyen körülmények között nem tolonganak. Így viszont az is kérdés, hogy miként jöhet öszsze a 14-16 százalékos arány.
Széles a zöldválaszték, de egyik sem az igazi
Továbbra is folyik a vita, mely megújuló energiaforrás jelentheti Magyarország számára a boldog jövőt. Az állítólag legnagyobb nyereséggel működtethető szélerőműveket ma már nem mindig sorolják ezek közé. Az ilyen egységek ingataggá tehetik a teljes áramrendszert (mert nem biztos, hogy fúj a szél), legalábbis amíg - befektető híján - nem épül kiegyenlítésükre más fajta erőmű is. Az ország földrajzi adottságai miatt sokan a "biomassza" mellett érvelnek, ami a mezőgazdaságot húzhatná ki a csávából. Csakhogy jelenleg a "biomassza"-égetés gyakorlatilag az erdőből kivágott fára alapoz, mivel a energiaerdő, energianád vagy energiafű ültetvényekből egyelőre nincs sok. Sokak szerint a "földhő" a megoldás, de ezt még nagyüzemben nem hasznosítják, a "biogáz" hatékonyságával kapcsolatban is vannak a kérdések, a hőszivattyú vagy az igen népszerű napelem pedig drága.
A bioüzemanyagok is részei a megújulóenergia-iparnak, erre az unió 2020-ra csak 10 százalékos bekeverési arányt írt elő. Vagyis a benzinkúton kapható üzemanyag tizedrészt biokomponensekből kell, hogy álljon. A támogatásuk is más: a bioüzemanyag bekeverésének arányában csökken az adott üzemanyag jövedékiadó-tartalma.
A biobenzint és biodízelt főleg kukoricából és repcéből állítjuk elő, ezért Magyarország földrajzi adottságaiból kiindulva akár ez az iparág is jelenthetné a kitörési pontot az agrárium számára. Lapunknak azonban Zsemberi László, a Magyar Bioetanol Szövetség elnöke elismerte: jelenleg az ágazat "állami támogatás nélkül nem versenyképes". (Ez a mezőgazdaságban teljesen megszokott mondat valódi piaci körülmények között furcsán hangzik.) Kérdésünkre, hogy akkor minek ezzel foglalkozni, úgy válaszolt: reméli, hogy a termelést ellehetetlenítő hatások a jövőben megszűnhetnek, igaz, a következő években érvényes szabályozás egyelőre számukra sem látható. A szakértő emellett nem támogatná s dél-amerikai importot, mondván: nem kellene támogatni az esőerdők kivágását, ami összefüggésbe hozható az ottani termeléssel. Az EU egyébként az onnan származó anyagokat büntetővámmal sújtja.
Eközben még nincs eldöntve: a termelés során nem fogy-e el több hagyományos üzemanyag, mint amennyi a zöldüzemanyag által megspórolható. Marnitz István
