A felsőoktatási törvény leendő módosításának egyik lényeges eleme, hogy a jövőben az egyetemek, főiskolák gazdasági társaságot alapíthatnak a szellemi alkotásaik hasznosítására. Ezt a lépést mindenki jónak tartja, de sokan látják a buktatókat is. Arról már megoszlanak a vélemények, hogy kapjanak-e az intézmények ennél nagyobb vállalkozási szabadságot.
Vörös József, a Pécsi Tudományegyetem rektorhelyettese, a gazdasági tanács elnöke: Hozzáértés. „Az intézmények – ha akartak – már eddig is vállalkozhattak, csak meg kellett keresniük a jogi lehetőségeket. Nálunk is működnek kft.-k, van önállóan gazdálkodó kutatóintézetünk, ezek értékesítik a szellemi alkotásaikat. A tapasztalataink azonban vegyesek velük kapcsolatban. Van olyan cégünk, amelyik kifogástalanul dolgozik, nyereséget termel, de olyan is, amelyik veszteséges – a kutatóintézetünk például 150 millió forinttal tartozik az egyetemnek –, egy másik ellen pedig felszámolási eljárás indult. Tehát nem a működési forma, hanem a menedzsment hozzáértése az igazán lényeges. A mostani változtatás csupán az első lépés, a következő években nagyobb vállalkozási szabadságot kapnak az intézmények, hiszen ezzel tudnak megfelelni a nemzetközi kihívásoknak.”
Sió László, a Fidesz oktatási műhelyének vezetője: Nem megnyugtató. „Célszerű, ha az egyetemek, főiskolák meghatározott jogi keretek között hasznosítani tudják a szellemi alkotásaikat, mert gyakran előfordul, hogy ezek a termékek vagy nem hasznosulnak, vagy magánpénzzé alakulnak át. Kérdés azonban, ezt a tevékenységet nem lehetne-e az intézmények keretein belül megoldani; a gazdasági tanácsoknak épp az az egyik feladatuk, hogy profi szemléletet vigyenek a működésükbe. De legalább ilyen lényeges, miként alakul az iskolák finanszírozása. A velük kötött hároméves támogatási szerződés elvileg garanciát jelent a számukra, ám mindig az évenként megalkotott költségvetés alapján juthatnak csak pénzhez. S volt már rá példa, hogy egy ágazati megállapodás elbukott a pénzügyi problémákon, ezért nem megnyugtató a helyzet.”
Láng László, az IBS főigazgatója: Autonómia. „Azok az egyetemek, ahol kutatóintézetek működnek, már eddig is meg tudták oldani a szellemi alkotásaik hasznosítását. Így nem értem, miért van szükség a törvénymódosításra. De lényegesebb az, hogy az intézményeknek ennél szélesebb körű vállalkozási szabadságot kellene kapniuk, célszerű lenne, ha a profiljukba tartozó valamennyi gazdasági tevékenységre létrehozhatnának társaságot. Azzal azonban nem értenék egyet, hogy az iskolák a használatba kapott állami ingatlanokkal, berendezésekkel szabadon rendelkezhessenek, azt appor-tálhassák, hiszen elúszhat a vagyonuk. Az autonómia fogalmába ez a lehetőség már nem fér bele, az önkormányzatiság azt jelenti, hogy az egyetem, főiskola önállóan eldönthesse, kivel, mit, milyen módszerrel kíván tanítani.”
Kis Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének országos elnöke: Állami felügyelet. „A törvénynek azzal a módosításával egyetértünk, hogy a szellemi alkotások hasznosítására gazdasági társaságokat hozhassanak létre az intézmények. Ám elutasítjuk a Magyar Bálint, illetve Bokros Lajos által fémjelzett javaslatokat, amelyek szerint nonprofit társaságokká kellene átalakítani az egyetemeket, főiskolákat. Ezek ugyanis rendkívül veszélyes privatizációs törekvéseket gerjesztenének, amelyek az oktatás színvonalát komolyan veszélyeztetnék. A felsőoktatás első számú feladata az oktatás és kutatás, amely kizárólag állami felügyelet mellett képzelhető el, és a letéteményese az akkreditációs bizottság. A minőségi oktatás ellenőrei pedig a hallgatók, hiszen elsődlegesen az ő érdekük, hogy az iskolákban komoly munka folyjék.
Nagy Zoltán, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának alelnöke”: Kevés a termék. „Az intézményeknek már eddig is volt ilyen jellegű vállalkozási szabadságuk, sok újat tehát nem hoz a törvénymódosítás, amit egyébként mi sem elleneztünk. Ugyanakkor látjuk a veszélyeit is. El kellene kerülni, hogy az egyetemek, főiskolák állami tulajdonú laboratóriumaikban, eszközeikkel, nyersanyagaikból előállított szellemi alkotásainak értéke magánzsebekbe vándoroljon, meg kell teremteni a garanciákat arra, hogy a nyereség az intézményeknél maradjon. De ennél is nagyobb gond, hogy nincs sok olyan szellemi termék, szabadalom, amely piacképes lenne. A magyar oktatók, kutatók hozzáállása, gondolkodása nem elég innovatív; olyan ösztönzőrendszert kellene kialakítani, amelynek révén ezen a téren fordulat következik be.”