Nem hitték el, hogy alkalmas hivatásos vadásznak
Ha valaki azzal keresheti kenyerét, ami a hobbija is, elmondhatja: neki van a legjobb dolga a világon. Az őszeszéki Farkas Anett esetében ez azért nem jött össze, mert Anett vadászatból akart megélni - s a lehetséges munkáltatók a nőket csak sportvadászként tudják elképzelni, legföljebb vadászház-gondnokként. Anett például főállású vadászmester vagy fővadász is lehetne a képzettsége alapján.
Tizenhárom éves koromban voltam először hajtáson, a vadászvizsgát öt évvel később tettem le – mondja Farkas Anett. Azóta is szenvedélyes sportvadász, a szakma a kisujjában van. Mikor azonban - miután megszűnt a cég, ahol állattenyésztőként dolgozott - elkezdett vadászati jellegű állást vadászni, egyik elutasítás a másik után érte. A hivatásos vadászt, azaz vadőrt, illetve vadgazdálkodási technikust kereső vadásztársaságok vezetői nem hitték el, hogy nő létére el tudná látni az e területen mutatkozó feladatokat.
- Na jó, női vadőrt végeredményben még én sem láttam, de elvileg nem lehetetlen, hogy legyen - tette hozzá Anett. Különben pedig képzettsége - állattenyésztő agrármérnök képesítést szerzett a vásárhelyi főiskolán, és utána vadgazdálkodási szakmérnök diplomát is - fővadászi, főállású vadászmesteri állás betöltésére jogosít; bizonyos nagyságon felüli vadászterületek kezelői számára kötelező ilyen szakembert alkalmazni. Eddig az elmélet.
S a gyakorlat: ahová jelentkezett az álláshirdetésre, hökkent csend fogadta a telefon túlsó végén, és bár mondták, jó, köszönjük, majd visszahívjuk, soha nem hívták vissza. Végül is egy szegedi kutató cégnél helyezkedett el - naponta ingázva Szeged és Őszeszék között -, és jól érzi magát. Bár - teszi hozzá-, ha mégis megdobnák hirtelen egy vadászattal kapcsolatos állásajánlattal, heves lelki tusát jelentene számára a választás. - De mégsem magam miatt mondom el mindezeket, hanem azért, mert országszerte egyre több lány tanul tovább vadgazdálkodással, vadászattal kapcsolatos területen, s sejtelmük sincs, hogy álláskeresésnél nem várt nehézségeik lehetnek - hangsúlyozza, aki arra az egyszerűnek tűnő kérdésre, hogy végül is mit jelent számára a vadászat, csak ennyit mond: Csodálatos élmény!
A vadászat egyébként sem elsősorban az ölesről szól. - Egyetlen őzbakot lőttem életemben, még öt éve, és azt is csaknem megsirattam.
Láthatólag két szemlélet tusakodik benne, egyik a szakemberé, a másik az érző szívű nőé. Aztán hozzáteszi: a nyulat, a fácánt gond nélkül meglövi.
Gímszarvast még felszólításra sem, viszont nagyon szeretne elmenni Tirolba, zergére. Mi a különbség lőhetőség szempontjából számára a kettő között? Kissé követhetetlennek tűnik - nyilván a női logika. Kutya nélkül elképzelhetetlen számára a vadászat. Tizenkét évesen kapta édesapjától első kutyáját, egy német vizslát, a mostani is ennek leszármazottja. Anett ugyanis nagy németvizsla-tenyésztő. Társas vadászatokon, többnyire ráosztják a legkevésbé megjárható, legnádasabb-legdzsumbujosabb területeket, de ez nem azzal van összefüggésben, hogy ő nő, hanem azzal, hogy itt érvényesülhet igazán a kutya tudása: oda is bemegy, onnan is fölzavarja, onnan is elhozza a vadat, ahová ember be nem tudna jutni. - A társaságban, ahol tag vagyok, semmiféle előjogokban nem részesülök, nem is várok ilyeneket el. Egy vadász vagyok a többi között - magyarázza. Hozzátehetjük: nagyon is eredményes vadász. Bár az állásvadászat is így sikerült volna! F.CS.