2007. május 25.
Ha megszűnik a határőrség, tovább erősödhet az orvvadászat
Magyarszombatfa – A rendszerváltás óta többen és gyakrabban dézsmálják illegális módon a vadállományt, és a helyzet tovább rosszabbodhat, ha végleg megszűnik az államhatár. - Az elmúlt pár évben jelentősen csökkent a vad ára, mert Új-Zéland elárasztotta a világot olcsó vadhússal. Ott háziállatként tenyésztik a szarvast, ezért tudnak olcsók lenni. Orvvadászat mindig volt, van és lesz is, de talán előbbi ténynek köszönhetően nem erősödött az utóbbi években jelentősen — tudom meg Gömbös Mátyástól, a hatezer hektáron gazdálkodó őriszentpéteri Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság vadászmesterétől. Az Őrség ebből a szempontból is a béke szigete, ami elsősorban a határőrség jelenlétének köszönhető. Ok ugyanis ott vannak az utak mentén, az erdők szélén, tartanak tőlük az orvvadászok. Ha megszűnnek Európában a határok, a rapsicoknak már nem kell tartaniuk tőlük - véli a vadászmester.
Megtudom, hogy a profi rapsicok általában három autóval járják az erdőt éjszaka.
Az első kocsiban ülnek a felderítők, akik távcsővel felkutatják a vadat. A másodikban ül a puskás, aki leteríti az állatot, amit aztán a harmadik kocsira felpakolnak. Telefonon tartják a kapcsolatot, és ellenőrzés esetén külön-külön mindegyik talál magyarázatot arra, hogy mit keresett az erdőn. Ha megkérdezik őket, az első kocsiban ülők azt mondják, csak szemlélődnek, a második kocsiban lévők vadászokat keresnek. Aki összeszedi a vadat, természetesen nem tud arról, mi történhetett,
és becsületes állampolgárhoz illőn „viszi a húst leadni". Az üzleti célú orvvadászat mellett előfordul, hogy helyiek hurokkal ejtenek vadat, s az is, hogy a vadásztársaság tagja lelövi, majd
elviszi a malacot bejelentés nélkül. „Elfelejti" beírni a vadászati naplóba az esetet, s ha valaki hallja a lövést, azt mondja, rókát hibázott el.
- Annyira megszigorították a vadhús felhasználását, hogy szinte beleőrülünk a procedúrába - kommentálja Gömbös Mátyás. Majd sorolja: elsődleges vadhúsvizsgálat céljából először a hivatásos vadászt kell felkeresni, aki kiállítja a papírt. Ezután következik a hatósági állatorvos. Ő is kiállít egy papírt. Vaddisznó esetében el kell menni a legközelebbi állategészségügyi intézetbe is, itt le kell adni a vérmintát. Ennek az eredménye néhány nap, addig a disznót tárolni kell. Természetesen mindenütt fizet a vadász. Gondoljon bele, egy tízkilós malac esetében ez megéri? Ha legalább minden egy helyen történne, de utazni kell, ráadásul hét végén nem foglalkoznak velünk. Érthető, ha a vadász nem vállalja el a tortúrát, hazaviszi a vadat - ahogy ez régen is történt.
Györké Zoltán hivatásos vadász fényképeket mutat. A képeken hurokban megfulladt szarvasok, feldarabolt bikák.
- Nem csak fegyverrel, hurokkal is ejtenek vadat a rapsicok. Tudják, merre vált a vad, ott állítják fel a csapdát, ami fához van kikötve. A vad belefut, és gyakran óriási kínok közölt pusztul el. Többször lőttem már szarvast, aminek drót volt a nyakán, ki tudja mióta hurcolta. Nemrég Bajánsenye közelében az országút mellől elvittek egy szarvasbikát. Kocsizó vadászok meglőtték, otthagyták a zsigereket, a lábakat, a húst pedig elvitték.
Ahogy a vadásztársaság, a rapsicok is „beetetik" a vadat: egy helyre szoktatják abból a célból, hogy később puskával térjenek vissza. A hivatásos vadászok ezt tudják, és megjelölik a helyszínt — a pad állását rögzítik apró fadarabbal, így már akkor észlelik az orvvadászt, amikor még nem is lőtt. De nem csak rapsicok, sokszor jó szándékú civilek is okoznak kárt a vadállományban.
– Kisebb állatkertet hoztam létre abból a vadállományból, amit megvásároltam az emberektől — mondja a vadászmester. Ők az őzeket, vaddisznókat az államtól lopták el, mi meg kifizettük nekik, legutóbb egy disznóért adtam 65 ezer forintot. Sokan nem tudják, hogy az őzgida ha emberrel találkozik, nem fut el, hanem lelapul. Hazaviszik, gondolván, hogy elhagyta őt az anyja - amely közben el is pusztulhat tőgy-gyulladásban, mert a gida nem szopja le a tejét. A gidát otthon nevelgetik, de egyszer beleunnak, és hívnak minket, hogy vásároljuk meg. PELTZER GÉZA
-
