Védelem alá kellene helyezni a szegedi erdőket
Fönnállhat a veszély: a magántulajdonba került, szegedi és város környéki erdőket előbb-utóbb kivágják a tulajdonosok. Pedig Szegeden így is sokkal kevesebb az erdő, mint a többi, hasonló nagyságrendű alföldi településen. Fásítással a szegedi por- és parlagfű-probléma nagy hányadát meg lehetne ; szüntetni. Csak nehogy a probléma helyett az erdők szűnjenek meg.
Szegeden és környékén kitermelés nélkül is sokkal kevesebb az erdő, mint más alföldi városokban. A hetvenes évek közepén országos erdősítési program indult szociális és jóléti célokra, ezt Szegeden „csöndben elszabotálták". Gaskó Béla már tíz éve javaslatot dolgozott ki a szegedi és város környéki erdők, illetve az egyéb, még megmaradt, természetközeli területek védelem alá helyezéséről, és a tanulmányt eljuttatta a város vezetőségének. Bizonyos területek megkapták a helyi védettséget, a legjelentősebbek, köztük az erdők azonban kimaradtak- hívja föl a figyelmet. Jelenleg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnél (MME) van a javaslat, mely megkezdte a kezelési utasítás kidolgozását.
Miért lenne szükséges mindenképpen megóvni az esetleges kitermeléstől a szegedi erdőket?
- Nemcsak, azért, mert számtalan megvédendő állat- és növényfaj egyedeinek adnak otthont. Hanem azért is, mert Szegeden hovatovább az emberek nem .tudnak hétvégén hová kirándulni, mert minden magánkézben van már,, és a pihenni vágyók vagy kerítésbe ütköznek, vagy pediglen gorillákba, akik csúnyán néznek. Például szőregi erdőkben nagyon szép, körülkerített részek találhatók, de már magán kézben van például a Makkoserdő is - mondja Gaskó Béla. -Javaslom, hogy bizonyos, már magánkézbe került erdőket vásároljon vissza Szeged. Hogy legalább a körtöltés mellé kimehessenek a szegedi családok hétvégenként a panelnegyedekből, s máshonnét, kirándulni. Egyébként Csongrád megyében egyedül Hódmezővásárhelyen történtek hatékony intézkedések a városi erdők védelmében az utóbbi évtizedekben.
Új erdők telepítésére is szükség lenne a meglevő védelem alá helyezése mellett. A város körüli erdők Szeded oxigénbankjai lehetnének, és lényegesen csökkentenék a levegő por-pollenterhelését. Északi-északnyugati irányból rengeteg port hoz a szél a város fölé, ennék legnagyobb részét megszűrhetnék-megköthetnék az erdők. A környékbeli földekről származó parlagfűpollen-áradatot szintén minimálisra csökkenthetnék a fás terültetek. Dél-délkelet felől is erdősítésekre lenne szükség, a délies szelek ugyancsak gyakoriak.
Az erdők, ha a hetvenes években megtörtént volna a telepítés, összefüggő karéjban vennék körül a várost. S olyan, ideális kiránduló-, pihenőhelyet jelentenének a városlakóknak, mint például Debrecenben a Nagyerdő, és az ottani, további erdősítések.- A jelenlegi erdő-mennyiségnek legalább négyszeresét kellene telepítenie a városnak, azonban kétséges, hogy van-e erre szándék, és fontosnak tartja-e a problémát, vagy pedig hosszú távon megfelelőnek tartja a jelenlegi helyzetet, hogy tudniillik folyamatos poffelhőbe burkolózik a város. Ami még biztató lehet: a Maros torkolatvidékén, s a várostól északra sok kedvezőtlen talaj adottságú terület található. Ezek élelmiszernövény-termelésre csak gyenge eredménnyel hasznosíthatók, és a termelésből való kivonásukra az uniós csatlakozás megtörténtével egyébként is előbb-utóbb sort kell keríteni. A város lakóinak szempontjából az erdősítés lenne a leghasznosabb.
F.CS.