most már biztos, hogy kemény telünk lesz! Annak kell lennie, hiszen hasogat a műtéti hegem, és csöpög az orrom. Van ennek az érzésnek tudományos magyarázata is, ám az most nem illik ide. Csak a szakpolitíkusi magyarázat a gyapjaslepke szaporodásának visszaszorulását a kemény téltől várja az agrártárca. Könnyen belátható, hogy kemény télben senkinek sincs kedve szaporodni. Ha én gyapjaslepke volnék, fognám magam, és jól begubóznék. Gyapjú zoknit húznék : a lábamra, mohersálat tekernék a nyakamra, usankát nyomnék a fejembe. Amikor már légmentesen elszigeteltem magamat
fityiszt mutatnék a hidegnek. Tavasszal aztán szépen előbújnék.
Állítólag, okos emberek mondják, a gyapjaslepke fölöttébb rühelli a kemény telet. Tartós mínusz tíz fok alatt annyi esélye van a túlélésre, mint Zalatnaynak a bankkölcsönre, így az agrártárca joggal bízik abban, hogy kemény telünk lesz, és a fél Dunántúlt már felzabáló gyapjaslepkehad kipusztul.
de akkor mi lesz a helyzet, ha egyes gyapjaslepkék fagytűrőnek bizonyulnak? Azt feleli a szaktárca szakértője: „Az erdőkben tarrágást végző kártevő túlszaporodott populációja mesterséges, védekezéssel nem állítható meg." Szerintem olyan nincs, hogy nincs. Gondolom, pénz kellene a mesterséges védekezéshez, és sok-sok munka. Az egyikből kevés van, a másikat sokan nem szeretik. Jöjjön hát az a kemény tél!
Szemán László