A tegnap Kecskeméten tartott Homokhátság 2004 tanácskozáson 34 akadémikus és két miniszter jelenléte igazolta, hogy a tudomány és a politika egyaránt fontos kérdésnek tekinti a Duna-Tisza közi Homok--hátság jövőjét.
A Három Gúnár rendezvényházban tartott társadalmi-szakmai fórumot a Bács-Kiskun megyei önkormányzat/valamint a Földhasználati és Vízgazdálkodási Stratégiai Nemzeti Bizottság szervezte. A tanácskozás arra kereste a választ, hogy miként lehetne előbbre lépni a Duna-Tisza közi Homokhátság azon romló életfeltételeinek javításában, amelyek okai között leginkább az elsivatagosodásra irányul a figyelem. A fórum résztvevőit dr. Balogh László, a Bács-Kiskun megyei közgyűlés elnöke köszöntötte, aki a helyi erőforrások összefogását szorgalmazva több fontos célkitűzést is megfogalmazott. Mivel itt 10 ezer négyzetkilométerről és 800 ezer emberről van szó, el kell érni - mondta -, hogy a Homokhátság külön programrégióként jelenjen meg a jövőben, s ezt a folyamatot egy kecskeméti programirodából kell irányítani. El kell készíteni a Homokhátság rehabilitációs tervét, amit az Európai Unió elé lehet tárni, s amelynek szerepelnie kell a Nemzeti Fejlesztési Tervben is. A célkitűzéseket össze kell hangolni a Ráckeve-Soroksár Duna-ág rehabilitációjával, s a Homokhátság ügyéhez meg kell szerezni a társadalmi támogatást a kérdés folyamatos napirenden tartásával, valamint a a pártok feletti politikai lobbi további erősítésével.
Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke, aki jelenleg a fentebb említett nemzeti bizottságot vezeti, a rendezvény másik házigazdájaként kijelentette, hogy a Homokhátság ügye a Vásárhelyi-terv után a legfontosabb stratégiai kérdés ma az Alföldön. Az általa irányított bizottság ezért kiemelt feladatának tekinti, hogy haladéktalanul pontos helyzetfelmérést és határozott helyzetelemzést készítsen, fogalmazza meg a lehetőségeket és a teendőket, s azokat mielőbb tárja a döntéshozók elé. Glatz Ferenc hang-! súlyozta, hogy ugyan nincs tudományos egyetértés a kialakult kedvezőtlen folyamatokról és a teendőkről, s nem is tudunk mindent a Duna-Tisza köze természeti és társadalmi folyamatainak részleteiről, további hosszú vitáknak nincs értelme. Amit tudunk, azt összegezni kell, s annak alapján kell elindítani egy közös programot, s ezt mulasztás volna nem megtenni. A fórum célja: kezdeményezni az összegzés megindítását.
Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter az általa vezetett tárca eredményeit összegezte felszólalásában, a Homokhátság ügyében való előrelépésre pedig uniós források felhasználásával látott lehetőséget a 2007-től 2013-ig tartó fejlesztési ciklusban. Ügy vélte, hogy ezen belül a Homokhátságon nem a versenyfeltételek között folyó mezőgazdaság, hanem a regionális táj- és termelési körzetek olyan támogatása nyújt majd lehetőséget, amely a fold, a víz és a környezet megóvását helyezi előtérbe.
Kolber István, a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásáért felelős tárca nélküli miniszter a Homokhátság ügyét súlyosabbnak ítélte a Balaton problémáinál, s megerősítette, hogy a Balaton-régió példájához hasonlóan Homokhátság-programrégió kialakításával lehet hozzájutni olyan hazai és uniós forrásokhoz, amelyek javíthatnak a helyzeten. Mint mondta, a jövő évi költségvetési terv szerint 640 millió forint hazai forrás áll majd rendelkezésre a továbbképzéshez.
Gombos András a környezetvédelmi és vízügyi minisztérium politikai államtitkára a fenntartható fejlődésre tette a hangsúlyt az előadásában. Várnái József, az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet Közhasznú Társaság igazgatója a vízgazdálkodási szakma álláspontját ismertette. Eszerint a Duna-Tisza közén az érdemleges vízpótlás - ami a talajvíz szintjére is kihatna - több százmilliárd forintba kerülne, de ilyen mértékű fejlesztésre nincs reális lehetőség. Nem sok értelmét látta a Duna-Tisza-csatornának sem. Úgy vélte, hogy a talajvíz szintje 50-80 százalékban az időjárás, nem pedig emberi beavatkozás függvénye, s a talajvízszintre nincs érdemleges hatása a víz visszatartásának sem. A víz visszatartásának azonban van értelme, mert segíthet a természeti értékek megóvásában. Az előadásokat több hozzászólás és vita követte. Zárszavában Glatz Ferenc közölte, hogy az általa vezetett stratégiai bizottság keretében három albizottságot hoz létre, hogy azok január 15-ig tegyék le az asztalra az álláspontjukat három kérdésről. Az első bizottság foglaljon állást a Duna-Tisza közi Homokhátság jövőbeni vízgazdálkodási stratégiájáról (beleértve a vízpótlás lehetőségében, valamint a Duna-Tisza-csatorna kérdésében kialakítandó álláspontot), a második bizottság fogalmazza meg a Homokhátság jövőbeni mezőgazdasági-, környezetgazdálkodási és területfejlesztési stratégiáját, a harmadik bizottság pedig készítsen jelentést a felmerülő feladatok finanszírozási lehetőségeiről.
Balai F. István