Az elmúlt napok erdőtüzei és a magyar tűzoltóság
Hogy nincs elég pénz a katasztrófavédelemre, az leginkább katasztrófák idején válik mindenki előtt nyilvánvalóvá. Az elmúlt hetek szárazsága után fellángoló erdőtüzeket még nem lehetne katasztrófának nevezni, de a magyar tűzoltóság elhanyagoltsága így is szembeszökő volt a lángok elleni küzdelemben. Pedig a mostani rendkívüli szárazság csak a kezdete lehet annak a folyamatnak, amelynek során - a klímaváltozás miatt -az eddig csak a dél-európai országokra jellemző, pusztító erdőtüzek egyre északabbra teszik majd próbára a tűzoltók felkészültségét.
A szabályzat tiltja, hogy panaszkodjunk, vagy negatív képet fessünk a tűzoltóság helyzetéről. Az etikai kódex meghatározza, mit és hogyan szabad elmondanunk, s mi az, ami titok - a ceglédi tűzoltóság illetékese ezekkel a szavakkal hárítja el megkeresésünket, hogy betekintést nyerjünk a Pest megyei település lánglovagjainak életébe. Pedig nem a titkokra voltunk kíváncsiak, inkább arra, a tűzoltóknak miért kell téli egyenruhában küzdeniük a lángokkal a negyvenfokos hőségben, miért nem kapnak megfelelő mennyiségű ivóvizet munka közben, s hogy ki segítene, ha - miközben a két üzemképes és oltásra használható fecskendős kocsijuk több tíz kilométerrel odébb az égő erdőben vesztegel - kigyulladna egy ház Cegléden.
Vasárnap és hétfőn mintegy huszonöt hektáron pusztított a tűz az Inárcs és Kakucs közötti térségben, s mint Branyiczky Márk tűzoltó főhadnagytól, a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság mentésszervezési osztályvezetőjétől a helyszínen megtudjuk, mintegy nyolcvan tűzoltó megfeszített munkájára volt szükség, hogy a lángok ne érjék el a lakott területeket vagy a közeli, zsúfolásig telt gyermektábort.
A hamu, föld és víz alkotta sárban lépkedve próbálunk minél beljebb jutni a még mindig füstölgő erdőbe, a látvány pedig igencsak lesújtó. No nem csak a károk miatt, a természet remélhetőleg hamar regenerálja magát. A területen dolgozó tűzoltók helyzete sokkal inkább aggasztó. A tömlők kiszakadtak a bevetés során, ömlik belőlük a víz mindenfelé. A csövek némelyikére a szórófejet utólag kellett összeeszkábálni, a felszerelésben található szórópisztoly ugyanis elromlott, újat nem vettek helyette. A bozótban dolgozó emberek kiabálva kommunikálnak a csapoknál álló kollégákkal, hiszen olyan, alig pár ezer forintért beszerezhető rádiójuk sincs, amellyel egy-kétszáz méteres távolságon belül beszélhetnének egymással. Ilyen erdőtüzek esetén egyébként a bajt legtöbbször égő csikkek, magukra hagyott tábortüzek, felelőtlen égetések okozzák, ezek valamelyike állhat az inárcsi tűz hátterében is. Felelős legtöbbször nincs, ahogy a tűzoltók mondják, „szarnak, bajnak sosincs gazdája". A hetek óta tartó hőség aztán gondoskodik róla, hogy a baj elég nagy legyen ahhoz, hogy a magyar tűzoltók gondjai is láthatóvá váljanak.
Egy ceglédi tűzoltóraj a gépkocsinak dőlve vagy lapátra támaszkodva kókadozik, dabasi társaikkal együtt órákon át a terepen dolgoztak, s mint mondják, nem csak a tűzoltásra használt vizük fogyott el, inni sem tudtak régóta. A fiúkat kérdezni sem kell, árad belőlük a panasz. Egyikük azt meséli, nemhogy emelkedett volna, csökkent a fizetésük, kinek öt, kinek akár kilencezer forinttal is az elmúlt egy év során. Több mint negyvenévesen, tizenhét év szolgálat után nettó százhétezer forint - ennyit ér havonta egy tűzoltó. Az állomány ugyan teljes, a helyettesítésre azonban már alig van ember, így még szabadságra is csak nehezen tudnak menni. Az önkormányzat azt ígérte, a ki nem vett szabadnapokat kifizetik, de végül csak az összeg negyven százaléka érkezett meg.
Mint a helyszínen megtudjuk, a lánglovagoknak előző nap a kórházban is akadt dolguk, a halottasházban ugyanis a hőség miatt szárazjéggel kellett fokozni a hűtést, s a tűzoltóságra hárult a feladat, hogy bemérjék, van-e elegendő oxigén a helyiségben. Aki bent járt, azt meséli, másfélszer annyi elhunytat tároltak ott, mint amennyi elférne. Morvái Gábor, a ceglédi Toldy Ferenc Kórház műszaki osztályának vezetője megerősítette, hogy a kánikula miatt voltak problémák, a hűtési rendszer valóban nem bírta a túlterhelést, de a szakemberek végül mindent rendben találtak. Mint elárulta, a rendkívüli meleg Cegléden is több ember idő előtti halálát okozta.
Kint az erdőben a néhol még mindig izzó parázs nélkül is negyven fok van. Az egyik tűzoltó mutatja, hogy a vastag, téli bevetésekre való ruhát viselik, mivel a nyári változatra nem volt pénz. „Ha gonosz akarnék lenni magukkal, azt mondanám, szagoljanak bele, de inkább nem teszem" - mondja, a végén már saját keserűségükön nevetve. A tűzoltók azonban ilyen körülmények között is lelkiismeretesen végzik a munkájukat, elvégre azért választották ezt a szakmát, hogy segítsenek másokon. „A belsősök vannak köztünk többségben, de van néhány külsős gyerek is" - teszi aztán hozzá egyikük, s mint megtudjuk, ez a különbségtétel arra vonatkozik, hogy volt-e valaki az illető felmenői közül tűzoltó vagy sem.
Szerencsére nem minden parancsnokságon ennyire rossz a helyzet, mint Cegléden, ám feltűnő, hogy minden beszélgetés során elhangzik: három fiatalembernek kellett meghalnia azért a Műegyetem pincéjében, hogy legalább a fővárosban beszerezzenek a tűzoltók számára néhány alapvető felszerelési tárgyat, például dupla légzőpalackot vagy helyzetjelző csipogót.
Pest és vidék két külön világ, állítják beszélgetőtársaink, miközben arra várnak, hogy a - szakzsargon szerint - fosóhomokba ragadt kocsijukat kimozdítsa az odarendelt dömper. Az erdő szélére azonban előbb egy Suzuki fut be, csomagtartója tele hideg ásványvízzel. „Ki küldte?" - kérdezzük a sofőrt, aki azt feleli: önszorgalomból segít. Visszaindulunk, de a tűzoltók még odavetik nekünk, hogy „aztán csak óvatosan hazafelé, hiszen ha baleset lenne, most nincs, aki mentsen az úton".
Lángol az ország - hangzik el az erősen túlzó állítás este a közszolgálati televízióban, ám való igaz, hogy az összes megyében egymást érik a riasztások. Másnap Pilisszentivánra visz utunk, ahol a sportpályánál két hektáron ég az erdő, a legközelebbi házak alig száz-százötven méterre fekszenek. A térségben önkéntes tűzoltóságok működnek, a hivatásos segítség a több mint harminc kilométerre lévő, a pesti oldalon található kilencedik és tizedik kerületből érkezik. „Több mint fél órába telt, mire ideértem az IFA-val" - mondja az egyik ferencvárosi lánglovag, aki nem tud választ adni arra a kérdésre, mennyi idős a nagy, piros jármű, amellyel érkezett. Nem úgy a solymári önkéntesek, akiknek csodaszép Mercedes fecskendős kocsijuk harmincegyedik éve szolgál, s mint mondják, nemrég még üzemelt egy másik, hét évvel idősebb autó is. A csapat helyzetéről az oltást követően Dráva István önkéntes tűzoltóval beszélgetünk. Kiderül, az önkéntesség az ő esetükben szó szerint értendő, hiszen tizenkét munkatársuk ingyen végzi a munkát, elvégre még felszerelésre, rendes ruhára sincs pénz, nemhogy fizetésre. Egyforma, zöld kertész-nadrágjukat látva ez hihető is. Persze meg kell élniük valamiből, így nem tartózkodnak mindig mindannyian a laktanyában, s ha befut egy riasztás, az ügyeletes mobiltelefonon próbálja mielőbb összeterelni a tűzoltókat. Állandóan készen állnak, Solymáron belül így gyakran akár tíz perc alatt kiérnek a káresethez, míg a profik a fővárosból húsz percen belül aligha jutnak el a településre. Bizonyos esetekben pedig minden perc számít, s bár védőeszközök nélkül egy égő házba nem tudnak bejutni, a tömlőket odavezethetik, míg a kollégák megérkeznek. Munka jut bőven, az utóbbi időben jártak lakástűznél, oltottak erdőt, bozótot, nádast.
A megannyi megdöbbentő történet után kíváncsiak vagyunk, miként zajlanak a mindennapok az ország egyik legszebb és legjobban felszerelt tűzoltólaktanyájában, a Szentendrei Tűzoltó-parancsnokságon. Vendéglátónkat, Benke Donátot 2005-ben az év tűzoltójává választották, aligha véletlenül, hiszen amellett, hogy gépkocsi-vezetői és sajtóreferensi feladatokat is ellát, szabad idejében mentősként szolgál, a különböző versenyeken pedig rendre győzelemre vezeti csapatát. A laktanya valóban modern és kényelmes, egyetlen hátránya csupán, hogy a szennyvíztelep mellé épült, így gyakran orrfacsaró a bűz. A kétszintes, légkondicionált épületben megvan minden, ami kell: magánadományoknak köszönhetően a házban elhelyeztek például egy szaunát - igaz, az áramot a tűzoltók fizetik külön villanyóra szerint -, a kertben pedig elkészült egy kis úszómedence, amely a kánikulában különösen jó szolgálatot tesz. Hogy szebb legyen a környezet, Donát kollégái kialakítottak a kertben egy kis halastavat és egy sportpályát is. És persze egy grillsütőt, a parancsnokságon dolgozó tűzoltók ugyanis remek csapatot alkotnak, az egység pedig a szolgálati idő végeztével sem szűnik meg.
Mint azonban sejthető, a már-már idillikus felszín súlyos problémákat takar. A törzsőrmester profi mentősként különösen sokat tud arról, hogy gyakran milyen nehézségekbe ütközik a sérültek ellátása, mivel Békásmegyer szélétől egészen Visegrádig mindössze egy, a Szentendrén állomásozó rohamkocsi szolgál, holott az állomásról egykor négy kocsi volt riasztható. (Igaz, dolgozik még egy szállítókocsi is, de csak részidőben.) A járműnek ráadásul gyakran Budapesten akad dolga, hiszen előfordul, hogy miután egy beteget elvittek például a Szent János Kórházba, hazafelé még kiküldik őket egy óbudai esethez is. Ha pedig közben a saját területén lenne szükség az autóra, akkor Csillaghegyről kell mentőcsapatot küldeni, de arra is volt példa, hogy egy Visegrádon történt súlyos közlekedési baleset idején a szentendrei és a csillaghegyi rohamkocsi is ötven kilométerrel odébb, a fővárosban járt bevetésen. A kilencedik kerületben amerikai mintára már létrehoztak egy tűzoltó-doktor csapatot, ami azt jelenti, szükség esetén a lánglovagokkal együtt érkezik meg az orvosi-ápolói segítség is a helyszínre. A mentők országszerte rendkívül leterheltek, így nem ritka, hogy a tűzoltók érnek ki előbb az esetekhez. A doktorcsoport munkája azonban nem csak az időtényező miatt fontos. Életmentő jelentőségű lehet, ha a speciális képzésen átesett, védőruhát viselő orvos be tud jutni a kigyulladt épületbe, a sérültek így rögvest megtalálásuk után szakértő kezekbe kerülnek, s nagyobb biztonsággal jutnak ki élve a mardosó lángnyelvek közül.
- Azt szeretnénk, ha ilyen doktorcsoportok más parancsnokságokon, többek között Szentendrén is létre jöhetnének, de ez egyelőre csak álom - mondja Benke Donát, aki azonban nem éri be ennyivel. - Segíteni akarok másokon, a tenni akarás miatt lettem tűzoltó - fogalmaz, majd elmeséli, a parancsnokság munkatársai saját pénzükön vettek vérnyomásmérőt, nyakmerevítőt és még néhány, a balesetek során szükséges észközt, amelyekkel el tudják látni a sérülteket az orvos kiérkezéséig. - Borzasztó érzés, ha nem tudsz segíteni, amikor például ott állsz egy balesetben meghalt fiatalember felett, akinek megszólal a mobiltelefonja, a kijelzőn pedig látod, hogy a felesége hívja. Ezt nem lehet megszokni - mondja látható megindultsággal. De fegyelmezettnek kell maradni, még a kezdőknek is, akik közül már a kiképzés kezdetén megpróbálják kiszűrni azokat, akik pszichésen képtelenek lennének kezelni a tragédiákat. Donát a laktanya felkérésére rendszeresen készít fel az elsősegélyvizsgára „kopaszokat". Már az elején levetítik nekik a belső forgatóstáb által a legdurvább helyszíneken készített felvételeket - aki a látvány miatt kidől a padból, az biztosan alkalmatlan.
A szentendrei tűzoltók közül hárman rendelkeznek mentős ismeretekkel, ők a három különböző műszakba osztják be magukat, hogy valamelyikük mindig készenlétben álljon.
- Ha ezzel életet mentenék, bekötnék egy vénát is, hiába szabályellenes - teszi hozzá a fáradhatatlan törzsőrmester. Szóba kerül az is, hogy olykor sajnos maguk a tűzoltók is bajba jutnak. Donát tavaly hat kolléga temetésén vett részt, köztük a műegyetemi tűzben rekedt három fiatalemberén. - Hatszor végighallgatni a koporsó mellett állva a tűzoltózenekart, majd végigállni a néma tisztelgést, túl sok egy évre - mondja.
A 2006. augusztusi eset emléke különben a kívülálló - így a tudósító - számára is nyomasztó teher. Nehéz elfelejteni, milyen volt a pince olvadó gumiborításának a szaga, az áldozatokról levetett légzőkészülékek, a mentősök által hátrahagyott fecskendők látványa és azoknak a tűzoltóknak a tekintete, akik a bevetést követően sérülten, kormosán, az épület rideg kövén ülve próbálták feldolgozni, hogy mekkora árat fizettek az életmentésért.
Benke Donát pótlékokkal együtt jelenleg 103 ezer forintot keres, tizenötezerrel kevesebbet, mint egy évvel ezelőtt.
Nem vitatja a problémák létezését Dobson Tibor, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője sem. A tűzoltó ezredes hihetetlen türelemmel viseli, hogy telefonja minden második percben megszólal, az összes televízió, rádió, újság és hírügynökség őhozzá fordul információért. Találkozásunkkor ráadásul nemcsak a vezető hírek között szereplő tűzesetek miatt keresik folyamatosan, hanem egy áltűzoltó garázdálkodásairól is nála érdeklődnek, valamint azokról a szolnoki lánglovagokról, akikre oltás közben vasvillákkal támadtak egy telepen.
A hiányosságokról azt mondja, a parancsnokságok eszközigényléseit az országos központban regisztrálják, majd a fejlesztési stratégia mentén próbálják kielégíteni azokat. Az alapfelszerelésben nem lehet döntő különbség - ezt a tűzoltókkal való találkozások során is tapasztaltuk, ám mint leszűrhettük, korántsem mindegy, hogy például egy feszítő-vágó eszköz milyen típusú, állapotú. Tatár Attila tűzoltó altábornagy, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója a keddi kormányszóvivői tájékoztatón azt mondta, 2003 és 2006 között 14 milliárd forint fejlesztési forrás jutott a tűzoltóknak, 2010-ig pedig további 12 milliárdot kapnak hasonló célra. A tűzoltóság éves költségvetése 33,5 milliárd forint, amelyből életben kellene tartani a 112 tűzoltóságot (ebből 95 olyan parancsnokság, ahonnan „vonulnak" is), pótolni, karbantartani a felszereléseket, járműveket, foglalkoztatni a nyolcezer fős állományt. Ennyi pénzből mindezt lehetetlen megoldani, így mint megtudjuk, a katasztrófavédelmi szervek más források után kénytelenek nézni: például kiadják helyiségeiket, vagy különféle technikai jellegű szolgáltatásokat nyújtanak az adott településeken. És persze sok múlik azon is, hogy milyen anyagi körülmények között működik az önkormányzat. Vagyis -mint azt Dobson Tibor elárulja - a tűzoltóparancsnokoknak a tűzoltás nem csak szó szerinti értelemben faladatuk, hiszen valódi menedzserekként kell dolgozniuk. Más forrásból értesültünk róla, hogy több laktanyában rendszeresen szerveznek fogadásokat, bemutatókat a helyi vállalkozóknak abban a reményben, hogy érkezik támogatás a civil szféra részéről.
A nyugati példáiról szólva a szóvivő kifejti, Ausztriában például nagy hagyománya van az önkéntestűzoltó-egyesületeknek, amelyeket Magyarországon az államosítás kezdetén megfojtottak, s csak a rendszerváltozást követően tudtak újraalakulni. Odaát azonban az önkéntesség nem jelent egyszerre pénztelenséget is, hiszen a közös kasszából számukra is bőven jut. Az a cél, hogy előbb-utóbb hazánkban is ugyanannyi hivatásos és önkéntes álljon szolgálatba, arányuk azonban jelenleg nyolc az egyhez. Pedig Magyarországon bőven vannak úgynevezett „fehér foltok", vagyis olyan, főként aprófalvas, dimbes-dombos területek, ahová nem ér ki tűzoltó húsz percen belül. Ennek a problémának a megoldása sürgős lenne, ám állami, önkormányzati pénzek nélkül semmi sem lehet a tervekből. Jelenleg szó sincs ilyen jellegű fejlesztésekről, a megszorítások ellenben már elérték az egyébként is leterhelt katasztrófavédelmet. Elbocsátások a vonuló állományban még nem, a kiszolgáló-adminisztrációs részlegekben azonban már akadtak. Kérdés, hogy a legfelsőbb döntéshozók tisztában vannak-e azzal a ténnyel, hogy a katasztrófavédelmi gépezet - de említhetnénk természetesen az egészségügyet is - kizárólag a rendszerben dolgozók kitartásának, elhivatottságának, tenni akarásának köszönhetően működik legalább a mostani színvonalon.
Döbbenetes tény, de tűzoltók sora állította azt beszélgetéseink során, hogy nap mint nap emberek halnak meg az országban azért, mert az illetékesek az olykor néhány tízezer forintos eszközbeszerzéseket is sajnálják. A mentők és a tűzoltók helyzete a világon sehol sem tökéletes - mondhatják erre odafenn, az emberélet azonban a jelek szerint nem ugyanannyit ér nálunk, mint kétszázötven kilométerrel nyugatabbra.
Úgy tűnik, a politikai és gazdasági vezetők nem számolnak azzal sem, hogy a katasztrófavédelem a jövőben várhatóan egészen új kihívások elé kerül. A változások érzékeltetéséhez az ELTE Geofizikai Tanszékének űrkutató csoportjánál dolgozó Tímár Gáborhoz fordulunk segítségért. A szakember az egyetem lágymányosi campusán, pontosabban az épület tetején található műholdvevő tövében azt fejtegeti, hogy a tudomány világa kettészakadt. Míg egyes kutatók azt mondják, nincs ok az aggodalomra, a globális felmelegedés természetes dolog, mindössze a folyamatos klímaváltozás beláthatatlan hullámzásának a része, addig mások szerint közel a „világ vége". Mint mondja, ő is azok közé tartozik, akik szerint elég nagy a baj. A kilencvenes évek közepétől megfigyelhető felmelegedésért bizonyíthatóan felelős a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok túlzott kibocsátása, s ha most azonnal lezárnánk minden szennyező forrást, akkor is húsz-huszonöt év kellene, hogy megérezzük a javulást. Irodájában a tetőn látott szerkezet által vett műholdfelvételeket nézegetve jól látszik, bármennyire is ijesztőek az elmúlt napok magyarországi tűzesetei, mindez semmi ahhoz képest, ami a Balkánon és Olaszország déli részein zajlik. A hazánkban pusztító, rendszerint pár hektáros erdőtüzek épphogy csak kivehető szürke foltoknak látszanak az űrből, ám Koszovó, Macedónia vagy az olasz csizma délnyugati része valóságos füstfelhőbe burkolózik. Míg nálunk negyven fok volt, addig nyolcszáz kilométerrel délebbre negyvenötnél is több, a hőség pedig évről évre északabbra tart. A klímaváltozás Magyarországot igen erősen fogja sújtani. Az első áldozat a Balaton lesz, amely a kánikula egy hete alatt is naponta fél centimétert apadt - szögezi le Timár Gábor, feltéve a kérdést: mi lesz, ha a rendkívüli meleg nem néhány napig, hanem két hónapig fog tartani?
Meglehet, akkor már túl késő lesz észbe kapni. György Zsombor
Lángoló erdők Európa-szerte
Olaszország – A több hete tartó hőhullám után az utóbbi évtizedek legsúlyosabb erdő- és bozóttüzei pusztítanak Olaszországban, különösen a déli országrészben lévő Puglia és Calabria tartományokban, ahol tűzoltó-helikopterek tucatjai küzdenek több száz tűzfészekkel. Két ember vált eddig a lángok áldozatává, és mintegy háromszázat kezelnek füstmérgezéssel. Peschiciből és a szomszédos Viestéből négyezer turistát kellett kimenekíteni a közeli San Giovanni Rotondóba. Kedden több száz embert veszedelmesen körülöleltek a lángok Peschici közelében az egyik tengerparti szakaszon. A veszélybe került emberek - köztük nők és gyermekek - a tenger felé menekültek, és egy kilométert gyalogoltak a part menti sekély vízben, hogy kijussanak a veszélyes övezetből. Több kempinget és egy temetőt is felperzseltek a lángok, a tomboló tűz több helyütt robbanást okozott a gázvezetékekben. Az összes olaszországi tűzeset mintegy hatvan százalékában gyújtogatás lehet a kiváltó ok, amelyet azzal a céllal követnek el, hogy nagyobb legyen a beépíthető terület.
Görögország – A Peloponnészosz-félszigeten napok óta tomboló erdőtüzek három áldozatot követeltek. Mamúszia településen egy idős férfi, Diakofto faluban pedig két idős asszony vesztette életét a lángokban. A tűz kedden keletkezett Ahaía régióban, és az erős szél, illetve a 45 Celsius-fokot meghaladó hőség miatt igen gyorsan terjedt. Több tucat lakóház a lángok martaléka lett. A térség számos üdülőhelyéről turisták százait, a kolostorokból szerzeteseket menekítettek ki helikopteren, sokan a tengerparton éjszakáztak. Az erdőtüzek miatt több déli településen szünetelt az áram- és vízellátás. A legkiterjedtebb tüzek két jón-tengeri szigeten, Zákinthoszon és Kefaliníán, az égei-tengeri Híosz szigetén, az Athéntól délre fekvő Szaronikósz-öböl környékén, valamint az észak-görögországi Kasztoría és Kozáni települések közelében pusztítanak.
Horvátország – Csütörtökön a napok óta pusztító erdőtűz miatt 140 turistát és helyi lakost menekítettek ki csónakkal Solta szigetéről. A tűzoltók nem tudták megfékezni, ellenőrzés alá vonni a lángokat, ezért kellett Splitbe szállítani a veszélynek kitett embereket.
Bulgária – Bulgária középső és északkeleti részében is erdőtüzek tomboltak: a közép-bulgáriai Kazanlak és az északkeleti Oabovo környékén 9500 hektáron pusztítottak a lángok. A déli Sztara Zagora város körzetében egy falu közelében égett az erdő, másfél kilométerre a lakóházaktól. A bolgár katasztrófavédelmi minisztérium az Európai Uniótól, a NATO-tól és Oroszországtól kért segítséget a tüzek megfékezésére.
Macedónia – Egy ember meghalt, húszat ki kellett menekíteni otthonából Macedónia második legnagyobb városában, Bitolában, ahol az erdőtüzek hétfőn este elérték a peremkerületeket, több tucat ház lángra kapott, és pánik tört ki. A tűzoltóknak sikerült ellenőrzés alá vonniuk a tűzvészt, a macedón kormányszóvivő legutóbb azt közölte,, hogy a várost már nem fenyegeti veszély. Ám a lángok működésbe hoztak számos, az első világháborúból hátramaradt aknát. A hatóságok még több ilyen robbanás veszélyére figyelmeztettek. Fokozta az aggodalmat az is, hogy a tűz egy benzinkúthoz közelített, és robbanás veszélye fenyegetett. A hatóságok teljes tűzvédelmi mozgósítást rendeltek el.
Szlovákia – Csaknem tízhektárnyi nehezen megközelíthető, erdős területen pusztított a tűz csütörtökön a Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkban, a kelet-szlovákiai Igló város közelében. A vasárnap óta tartó erdőtüzet feltehetően villámcsapás okozta. A hadsereg által rendelkezésre bocsátott két helikoptert az erős szél miatt eddig nem tudták használni a lángok megfékezéséhez.
Magyarország – Heti 1200-ról 3000-re emelkedett a héten a tűzoltók tűzesethez való kivonulása, az elmúlt fél év hasonló időszakához képest majdnem háromszor annyi alkalommal riasztották őket tűzesethez. A katasztrófavédelem többletköltsége mintegy félmilliárd forint. A további károk elkerülése érdekében a földművelésügyi tárca elrendelte az országos tűzgyújtási tilalmat a szabadban, amelynek megszegői ellen minden esetben megindítják a szabálysértési eljárást. A katasztrófavédelem arra kéri az embereket, hogy ne dobjanak ki égő cigarettát az autókból és a vonatablakokból. Kiemelt fokozatú riasztás volt érvényben vasárnap Inárcs és Kakucs térségében, szerdán pedig a Kiskunhalas, Kéleshalom, Imrehegy és Császártöltés települések közötti területen, ahol több száz hektár erdő égett. Meggyulladt az erdő a budapesti XV. kerületben is, néhány órára a Szentmihályi utat teljes egészében le kellett zárni. Somogy megye összes tűzoltóját bevetették kedden, hogy megfékezzenek egy Bélavár és Vízvár közötti, valamint egy Horvátországból Berzence felé terjedő tüzet. Az oltás során százötven szarvasmarhát is sikerült kimenteni egy égő területről. Önkéntesek is segítették a tűzoltók munkáját hétfőn délután és este a Tápióbicske és Tápiószentmárton között meggyulladt negyvenhektáros fenyó'erdő oltásánál. Ott egy hajdani szőlős helyére a hatvanas években telepített, magántulajdonban lévő erdőben csaptak fel a lángok. Ugyancsak az erdő kapott lángra szerda délután Ásotthalom mellett, az 55-ös út közelében; a négyes kiemelt fokozatú tűz oltásához Csongrád megye több városából is kivonultak a tűzoltók.
Forrás: MTI