2007. augusztus 25.
A Szlovéniában eredő Kerka patak völgye hazánk legérintetlenebb természeti területei közé tartozik, mely zoológiai és botanikai szempontból egyaránt számos értékkel bír. A megyénket észak-déli irányban átszelő vízfolyás menti területek minden évszakban kínálnak látnivalót. Az első tavaszi napsugarak megjelenésével a Kerkát övező ártéri ligeterdők valóságos virágszőnyeggel fogadják a látogatót, a nyár közeledtével a rétek is virágba borulnak, az ősz pedig színes levélruhába öltözteti a térséget. Télen az elcsendesült erdőben az állatvilág csodáinak eredhetünk nyomába. A patak természeti értékeit többen is kutatták már, közéjük tartoznak a Balatoni Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai, Lelkes András és Óvári Miklós, akik legutóbb egy átfogó európai uniós program keretében térképezték fel a térség zoológiai és botanikai sajátosságait.
- A Kerka Szlovéniában több forrásból ered - mondta elöljáróban Lelkes András. - Ezek a kis erek a határ közelében egyesülnek, s a patak Bajánsenye térségében érkezik hazánkba. A rövid vasi szakasz után északon, Magyarföldnél lép Zala megye területére, majd a több mint 40 kilométer hosszú szakasz végén, délen, Kerkaszentkirály után, az országhatár mellett torkollik a Lendvába, nem messze onnét, ahol a Mura hazai területre érkezik.
Lelkes András hozzátette: a Mura legjelentősebb hazai mellékvizének számító Kerka egykor sekély, számos ágra szakadt folyó volt, amely az esőzések alkalmával a medréből kilépve rendszeresen elöntötte a réteket, legelőket. Az áradások termékenyen hatottak a gyepekre, s egyúttal kedveztek a halászatnak, pákászatnak is. Ezek az egykori mellékágak jól megfigyelhetők a régi Monarchia-kori, de a 60-as években kifejezetten a magyar hadsereg számára készített térképeken is. A Kerka már nem egykori medrében folyik, a part menti élőhelyeknek vizet adó, kanyargó folyó szabályozottan halad keresztül a rétek és mezők, a falvak, illetve a dombok között.
A természetvédelmi szakember szerint a Kerka tiszta vizű, viszonylag gyors sodrású patak, melyben természetvédelmi szempontból számos értékes vízi gerinctelen található meg. Ugyan nem védett, de másutt nem túl gyakori a folyami rák, ami itt még nagy számban fordul elő. A víz szennyezetlen, tiszta állapotát jelzik a vízibolhák, míg az alsó szakaszon felbukkanó drávai tegzes - ez már igazi ritkaságnak számít - szintén a vízfolyás természetes voltára utal.
A vízpart közvetlen környezetében számos szitakötő, a Kerka menti réteken pedig lepkék gazdag populációja él. A fás legelők, az erdők a bogarak számára kínálnak megfelelő élőhelyeket, ezen a környéken még közönségesnek mondható a szarvasbogár és a kis szarvasbogár, ami máshol csak kis számban fordul elő. Az orrszarvúbogár már jóval ritkább, legtöbbször fatelepek fűrészpor-kupacain láthatjuk őket. A nagy- és kis hőscincér a tölgyfában él, míg a fenyves díszbogár és az ácscincér ezen a vidéken különösen gyakori erdeifenyő korhadó törzseiben fejlődik.
- A gerincesek között, már méretüknél fogva is, több ismert faj és élőlénycsoport található - magyarázta tovább a természetvédelmi szakember. - A Kerka egyik kiemelkedő természeti értéke a körszájúakhoz tartozó, és fokozottan védett dunai ingola. Az ingolák a gerincesek ősi képviselői, melyeket régen a halak közé soroltak. Testük hosszú, hengeres, az angolnára emlékeztető, arckoponyájuk és állkapcsuk nincsen. Szájuk kör alakú, szívótölcsérszerű, amivel halakra tapadnak, és előre-hátra mozgatható nyelvükkel azok testnedveit szívják.
Lelkes András ezt követően rögtön a halakat említi, mint mondja, a Kerkában 26 fajt mutattak ki, melyek közül nyolc védett, kettő pedig fokozottan védett. A kétéltűek közül a békák ismertek számunkra, ám gőték is élnek a Kerka völgyében, csak azok életmódjuk miatt ritkán kerülnek szemünk elé. A hüllők egy része ugyancsak vízhez kötött, legismertebb közülük a vízisikló, de ritkán mocsári teknőssel is találkozhatunk. A Kerka menti rétek és erdők igazi ritkasága a keresztes vipera, mely hazánkban a Beregben, a Zemplénben és Somogyban fordul még elő.
- A viperától való félelem teljesen alaptalan, hiszen ezzel az állattal nagyon ritkán lehet találkozni, mivel érzékeli az emberi lépések okozta talajrendüléseket, és elmenekül - magyarázta Lelkes András. - Csak a legvégső esetben támad emberre. Tőlünk nyugatabbra sokkal gyakoribb, mégsem mutatkozik iránta az a hisztérikus utálat, mint hazánkban. A hüllők másik csoportját a gyíkok képezik, melyek változó testhőmérsékletük révén a száraz, könnyen felmelegedő sziklás, köves területeket részesítik előnyben.
A Kerka völgyének legismertebb élőlénycsoportjait a madarak és az emlősök képezik, ezek néhány faja az ember közvetlen környezetében él. Lelkes András a fehér gólyát említi elsőként, majd beszél a fekete gólyáról, ami rokonával ellentétben kerüli az ember közelségét. A ragadozó madarak leggyakoribbja az egerészölyv, de darázsölyv és rétisas és előfordul e vidéken. A haris igazi szellemmadár, nagyon ritkán kerül szem elé, ráadásul állománya a nedves kaszálórétek felszántása miatt megritkult. A parti madarak jellegzetes faja még a bíbic.
- Az emlősöket a különféle denevér-, rágcsáló- s menyétfélék képviselik - tette még hozzá a természetvédelmi őr. - Ez utóbbiak közé tartozik a fokozottan védett vidra, mely hallal táplálkozik, s éjszakai életmódot folytat, ezért legtöbbször csak a nyomait lehet látni. Néhány éve pedig a parti iszapban feltűnt egy másik vízi emlősnek a nyoma is, hosszú idő után újra visszatért a hód Zala megyébe. Érdemes megemlíteni még a vadászható emlősöket, a gímszarvasnak különösen értékes állománya él Zala megyének ezen a felén, viszonylag sok az őz, s a vaddisznó is erősen elszaporodott.
A Kerka-völgy növénytani értékei közül a vízinövényeket kell elsőként kiemelni. A mellékágakban és az ide érkező kisebb vízfolyásokban is gyakori a vízfelszínen úszó süllőhínáros békaszőlő- és a keserűfű-hínár társulás, a tápanyagban gazdag szakaszokon a víziboglárka-hínárok is megjelennek, melyek nyíláskor nyújtanak igazi látványosságot, többek között Csesztreg belterületén. Egyes helyeken a tavirózsa és a vízitök is jelen van, a holtágak, kubikgödrök tápanyagszegény, álló vagy lassú mozgású vizének felszínét pedig sokfelé a vízidara és az apró békalencse borítja, s helyenként az egykori láperdők tanúja, a védett békaliliom is megtalálható. A térség természeti gazdagságát jelzi a heverő iszapfű is, mely az Európai Unióban mára már igen megritkult, vörös könyves, fokozott védelemben részesülő növényfaj.
A Kerka mentén egykor ártéri keményfa ligeterdők, láperdők kivágásával nyertek őseink legelőterületet állataik számára. Ezek a ma is rendszeres emberi tevékenységgel fenntartott gyepek a terület legértékesebb élőhelyei, ahol számos védett növényfaj bukkan elő. A tavasz beköszöntét a hóvirág és a tőzike, majd a ligeti csillagvirág és a kockásliliom nyílása jelzi. A rétek igazi szépsége nyárelőn, május-június táján mutatkozik meg, ekkor a kígyógyökerű keserűfű ezernyi virágától rózsaszínbe öltözik a rét. A tarka virágok közül hamar kitűnik a szibériai nőszirom kék, valamint a sárgaliliom sárga szirma, de a Kerka-mente tájképileg meghatározó növénytársulásai közül a bokorfüzesek is vonzzák a szemet. A patak menti ártéri erdők egy része is fennmaradt, itt szintén számos természeti érték búvik meg, olyanok is, melyek jelentősége messze túlmutat a zalai határokon. Gyuricza Ferenc
