Míg ma minden a bioüzemanyagtól, a megújuló energiától hangos, addig csendben fél évtizede sikeres a térségi biomassza-program.
Heves megyében még nincs jele annak, hogy a bioüzemanyag-előállítás alapjául szolgáló napraforgó, repce, kukorica termelése növekedne.
Az 1990-es évek nyomott piaci árai és lanyha kereslete mellett megtörtént, hogy mi exportáltunk, akár jókora veszteséggel is, tűzifát az erdeiről és faiparáról híres Németországba. Mintha homokot vittünk volna a Szaharába. Pedig pontosan így történt, erősíti meg Jung László, az Egererdő Erdészeti Zrt. általános és termelési vezérigazgató-helyettese. A társaság megújuló és biomassza-programjáért is felelős vezető szakembere szerint az elmúlt évtized hazai lakossági gázközmű programja, a vidéki települési vezetékhálózatok kiépülése lenullázta a tűzifa iránti keresletet. Tudni kell, hogy az erdőgazdálkodási ütemterv szerint a térségben letermelt famennyiség közel fele, évi 80-90 ezer tonnát meghaladó mennyiség csak ilyen módon hasznosítható. Másra, egyéb ipari felhasználásra nem alkalmas. A keményfa még farostgyártásra is kevéssé, ám érdekesség, hogy az innen Ausztriába szállított bükkfából különleges eljárással viszkóza szálat és fehérneműt is előállítanak. Ha egyelőre a fából vaskarika kérdésén törik is a fejüket a tudósok, ismét csak kiderült, hogy az emberiség történelme során oly jól felhasználhatónak bizonyult növényi eredetű nyersanyag, a fa ma ismét a reneszánszát éli. Hiába a műanyag és az üvegházhatásért, a globális éghajlatváltozásért felelőssé tett fosszilis eredetű energiahordozók, a kőolaj, a földgáz vagy a kőszén meghatározó jelenléte, a fa nyersanyagként, megújuló energiaforrásként, biomasszaként is egyre nagyobb szerepet tölt be napjainkban. Erről tanúskodik az a tény, hogy míg a bioüzemanyagokról, a tervezett bioetanol- és biodízel-gyártással, a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban naponta jelennek meg híradások, addig szép csendben fél évtizede eredményesen működik a tűzifára alapozó térségi biomassza- és zöldenergia-program. Álmok helyett valóság. Mindez annak köszönhető, hogy az évezred elején a nehezen eladható, fölös tűzifakészletekkel rendelkező Egererdő Zrt. hazai viszonylatban úttörő lépésre szánta el magát. A cég, illetve később több érintett állami erdészeti társaság a kazincbarcikai Borsodi Erőmű szerződéses beszállítói lettek. Az érdekelt volt a kibocsátott szennyezőanyag csökkentésében, a megújuló zöldenergia fölhasználásban is. A 2001-es indulás, s az azt követő próbaév után immár fél évtizede hatékonyan működik a megújuló energiaforrásra alapozott biomassza-program. Ma az egri székhelyű erdészeti társaság az erőmű évi mintegy 260 ezer tonnás tűzifamennyiségének harmadát-negyedét biztosítja. Az utóbbi pár évben, nem függetlenül háztartási energiahordozók, főként a földgáz árának emelésétől, ismét egyre nagyobb a lakossági igény a tűzifára. Ez adott esetben 12 ezer forintos köbméterenkénti árával már versenyképes a többi energiahordozóval és fűtőanyaggal. A használata olcsóbb a földgáznál, az olajnál és a jó minőségű kőszénnél is. Megtudtuk: a nagy ipari felhasználók mellett a lakosság tűzifaellátása továbbra is kiemelt szempont marad. Jung László szerint a jövő energiaellátását mind nagyobb mértékben lehet a helyben található, illetve megtermelt biomasszára alapozni. Azzal kell élnünk, azt kell hasznosítanunk, amivel itt mi rendelkezünk, tette hozzá. Ezt célozza az a Soproni Egyetemmel, illetve a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolával való együttműködés is, amelyet az ültetvényes energiaerdők kérdésében folytatnak. Utóbbi az egyéb célra nem hasznosítható, például gyenge termőértékű, műveléssel felhagyott, egybefüggő, nagy, sík földterületen pár év alatt kitermelhető fás szárú, de nem erdőültetvények telepítését jelenti. - Az erdőt, annak művelését, kezelését nem érintheti az energetikai program. Ott továbbra is az ökológiai szempontok a meghatározóak. Ennek egyik garanciája, hogy hazánk rendelkezik Európa egyik legszigorúbb erdőtörvényével, amit maradéktalanul be is tartunk - igyekszik megnyugtatni a természetért aggódókat a vezérigazgató-helyettes. Szerinte kézenfekvő lenne a külföldi példa alapján egyes települések, városrészek energiaellátását a helyben található, kevés szállítást igénylő megújuló energiaforrásokra alapozni. A gáz helyett egy-egy ilyen fára vagy szőlővenyigére épülő helyi erőmű képes lenne erre. Igaz, mindez milliárdos beruházást igényelne. Ma a hazai összáramtermelés több mint 3,6 százaléka származik megújuló energiaforrásból. Ezt a 2010-re vállalt szintet hazánk már 2005-ben teljesítette. Ám, mint a példa is mutatja, jócskán vannak még kihasználatlan lehetőségek. Kovács János
Káros bioüzemanyagok: negatív energiamérleg Lehet, hogy gyorsan leáldozik a bioüzemanyag-téma divatja. Az OECD szeptemberi tanulmánya szerint a bioüzemanyagok jóval több kárt okoznak, mint hasznot. A szakértők szerint a biodízelek és -benzinek elterjedése drámaian növeli az élelmiszerek és a fosszilis energiahordozók árát, s károsan hat a környezetre is. A javasolt gyógymód rosszabb, mint a betegség maga. Jelenleg a bioüzemanyagok közül csupán három termel jóval kevesebb üvegházhatású gázt, mint a hagyományos hajtóanyagok. A cukorrépából nyert (főleg Brazíliában előállított), s a cellulózgyártás melléktermékeként keletkezett etanol, s az állati zsírokból és fáradt olajból előállított biodízel.